Az első előzetes után most egy werkfilm jelent meg a megjelenés előtt álló Harry Potter-sorozathoz. A Harry nyomában: A varázslat titkai érdemi betekintést nyújt a minden eddiginél részletgazdagabb filmes látványvilágba, amit a Potter-univerzumnak teremtettek.
A megközelítőleg 30 perces kisfilmet a Hagridot játszó Nick Frost (Vaskabátok, Így neveld a sárkányodat) narrálja, és a sorozat készítői mellett a többi felnőtt főszereplője is megjelenik benne, köztük a Dumbledore szerepébe 80 évesen belebújó John Lithgow (A korona, Konklávé) és Janet McTeer (A menü, Mielőtt megismertelek), aki Minerva McGalagonyt játssza.
Lithgow szerint a Harry Potter-sorozat 8 részes, azaz legalább 8 órás játékideje a filmekből kényszerűen kimaradt részeknek - cselekményszálaknak, szereplőknek, a varázsvilág háttértörténéseinek - is teret ad, így pontosabb adaptációja lehet a könyvnek mind tartalom, mind látvány szempontjából. Ez a kijelentés a színészekre is vonatkozik; jelentős különbség a sorozat és a filmek között, hogy míg a korábbi szériában a casting mellékes velejárója volt, hogy a színészek idősebbek voltak, mint a könyvbéli karaktereik, addig a mostani szereplőknél arra is figyeltek, hogy nagyjából egyidősek legyenek a J.K. Rowling regényhőseivel (pl. Alan Rickman 54 éves volt, amikor először megformálta Piton professzort, Papaa Essiedu csak 35).
A castingot vezető Emily Brockmann és Lucy Bevan elmesélik, hogy zajlott a 40 000 emberből kiválasztott három főszereplő keresése, és Dominic McLaughlin (Harry), Arabella Stanton (Hermione) és Alastair Stout (Ron) videós jelentkezését meg is mutatják.
Megtudhatjuk azt is, hogy sem munkaerővel, sem pénzzel nem fukarkodtak a sorozat alkotói. Az óriási léptékű díszletek mellett - láthatjuk például a 9 és háromnegyedik vágányt és a Roxfort belső tereit is - néhány fontos kelléket és speciális effektust is bemutatnak a készítők. Mivel a robotika óriási léptékben fejlődött a filmek forgatása óta, az állatok és varázslatos lények létrehozását a CGI helyett sokszor az animatronikára bízták. Megmutatják például, hogyan helyeztek a robotbaglyokra állatonként 36 000 tollat, és hogyan mozgatják Ron patkányának testét. Ezek a kézműves mutatványok jóval valódibb hatást keltenek a régi Potter-filmek mai szemmel kissé avíttas technológiájánál. A praktikus vizuális effektek visszatérése más készülő fantasy filmekre is jellemző, a Greta Gerwig-féle Narnia-filmben elsősorban robotok, bábok, valamint hús-vér emberek és állatok játszanak majd képzeletbeli lényeket.
A jelmezekre is nagy figyelmet fordított a tervezők csapata: a civil vagy “mugli” ruhák színvilága és stílusa alkalmazkodik a kilencvenes évek divatjához (az első könyv 1997-ben jelent meg), és a Roxfort iskolai egyenruhái, amiket több ezer statiszta gyerek visel, egytől egyig brit gyapjúból készültek.
Az alkotók több helyen is kihangsúlyozzák, hogy a sorozat, bár számos kreatív megoldásban eltér tőlük, tiszteleg a filmes elődei előtt. A kisfilmben több olyan stábtag is megszólal, akik egyfajta “családi vállalkozásként” tekintenek a produkcióra, mert már a szüleik is Potter-filmekben dolgoztak. Ezt a családias szellemiséget az első könyv körüli nosztalgiával is összekötik a megszólalók, köztük Papaa Essiedu, aki már egy olyan generáció tagja, aki a Harry Potteren nőtt fel.
Bár a megjelenése óta sok víz folyt le a Temzén, de a könyv minden korosztálynak szóló meséje időtállónak bizonyult; a sikere immár gyakorlatban is több generáción ível át, és ez az érdeklődés az új sorozat irányában sem apadt el.
A Harry nyomában átfogó képet ad arról, mit várhatunk a sorozat látványvilágától, szereplőitől és hangulatától, de nem csak Harry Potter-rajongóknak érdemes megnézni. A werkfilm már elérhető az HBO Max felületén, a sorozat első évada pedig idén karácsonykor érkezik.
