Marival csodálatos volt együtt dolgozni” – mondta el a Filmhunak Janisch Attila. A rendező harmadéves főiskolásként forgatta Zizi című vizsgafilmjét. “Különleges helyzet volt, mert Fábri Zoltán volt az osztályfőnököm, aki Törőcsik Mari felfedezőjének számít. Mari 19 éves volt, amikor a Körhinta című filmben a vászonra lépett, és egyből a világsikerig jutott. Nem meglepő módon, hiszen elképesztő, kirobbanó tehetség volt. A harmadéves vizsgafilmünkben volt egy negyven év körüli női szerep, és tulajdonképpen a forgatókönyvet már úgy írtuk, hogy egyfolytában Marira gondoltunk. Csak a vászonról ismertem, de lenyűgözött a tehetsége. Ez volt az álmom, hogy Marit felkérjük.

Törőcsik akkoriban tért vissza Velemből, ahol majdnem egy évtizedig élt a színészettől visszavonultan férjével, Maár Gyulával. “Megkértem őt, és fantasztikus volt, hogy egy ilyen kezdő főiskolás ügyetlenkedései, botladozásai ellenére azonnal igent mondott. De nagy elszánás volt bennem, ezt nagyon értékelte” – emlékezett vissza Janisch.

Hihetetlen volt az az alázat, a pontosság, a fegyelem, és az önmagával szembeni könyörtelenség, ahogy ő egy főiskolás filmben is játszott. Részemről ez egy életre szóló “szerelem” lett. Olyan ajándékokat kaptam tőle, amikre nem is számítottam, és teljesen felnőtt módon kezelt. Sőt, nála elvárás volt, hogy egyenrangúak legyünk. Ő egyenrangúan kezelt mindenkit, és azt várta el, hogy mindenki egyenrangúan kezelje őt is. Természetesen nagyon komoly követelményei voltak a felkészülést, a pontosságot és a következetességet illetően, ebben könyörtelen volt. A munkatársaival szemben is, de könyörtelen volt önmagával szemben is.

 

1982-ben így forgatták a Zizit 15 napon át. “Lényegében majdnem egy játékfilmnyi volt az a rövidfilm. Amikor befejeztük a forgatást, éreztük, hogy ez egy életre szóló kapcsolat. Az is lett.” 1997-ben forgatták következő közös filmjüket, a Hosszú alkonyt.

Ez a film azért volt nagyon fontos Mari számára is, mert negyvenévesen sok filmet forgatott, de idősebb korára már keveset, és a Hosszú alkony pont egy ilyen átlépés volt számára is egy másik fajta színészi jelenlétbe. A Ziziben is csodálatos, lenyűgöző volt számomra, de a Hosszú alkony nem is létezik nélküle. Itt is egészen elképesztő volt, ahogy felkészült, amilyen türelmes volt, esőben, buszon, rettenetes melegben. Akkor azért már nem 40 éves volt. De hihetetlen türelemmel, szeretettel és alázattal volt mindig is a munka iránt.

A jó munka- és emberi kapcsolat azt is eredményezte, hogy vitájuk szinte sosem volt. “Egyetlen egyszer volt vitánk egy jelenetet illetően, de amikor elmagyaráztam, hogy miért olyan fontos nekem, visszavonult a kis kabinjába felkészülni a snittre, és amikor visszajött, teljes mértékben csak azt a felvételt akarta elkészíteni, amit kértem tőle.

Hosszú alkony / Forrás: NFI

A haláláig tartott a barátságunk, a szeretetünk egymás iránt.” A járvány miatt az elmúlt évben nem tudtak találkozni, pedig mióta Törőcsik leköltözött Velemre, sokszor meglátogatta Janisch a feleségével és egyben munkatársával, akit szintén a szívébe zárt a színésznő, még az óráját is neki adta. “Ő mindent nagyon csinált. Nagyon szeretett, nagyon dolgozott, nagyon munkabíró volt. Mindenben a leget képviselte. Voltak elvárásai, de egy olyan embernek, aki a leget képviseli a saját életében, annak lehetnek is elvárásai. Nekem nagyon-nagyon fog hiányozni Mari. Tőle kaptam a legtöbbet ebben a szakmában, nélküle nem az lennék, aki vagyok.” 

A rendező szerint lehetett már készülni erre napra, mert nagyon régóta beteg volt Törőcsik. Ahogy a színésznő mondta, egyszer már visszajött a halálból. Még így is csodálatos színházi előadásokkal ajándékozta meg a közönségét, Bérczes László egy nagyszerű beszélgetőkönyvet készített vele, még Mészáros Márta is rendezett vele filmet, az Aurora Borealis – Északi fényt. “Idős korában nehezebben vállalt szerepet. Fájdalmai voltak, amiket nagy méltósággal tűrt. Sokszor került a halál szélére, de elképesztő fizikummal rendelkezett. Egy vasággyal együtt 36 kilónál nem több, picike asszony volt, akiben elképesztő energiák voltak egész életében. Törhetetlennek tűnt. De sajnos van egy ellenfél, aki ellen nem lehet küzdeni. Mégis, nem feldolgozható, nem megérthető, nem elfogadható, hogy nincs többé.

Ami Janisch szerint abszolút világhírűvé tette Törőcsik Marit az, hogy “őstehetség volt. Őt csak felfedezni lehetett, megcsinálni nem. Nem Fábri tette őt naggyá, hanem így született. Ha nem magyar, akkor özönlöttek volna a díjak. De így is nagyon sok díjat kapott, a lábai előtt hevert az egész világ. Csak nem tudott angolul. Mindig mondta, hogy Truffaut ott hevert a lába előtt, de nem tudtak beszélgetni, mert nem tudott angolul. Ez korlátozta őt. De Mari a mi kincsünk volt, és az is marad most már a filmekben.

Címlapkép: Hosszú alkony / Forrás: NFI