filmhu: Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?
Ujj Mészáros Károly: Két forgatókönyvet adtunk be az MMK idei kisfilmes pályázatára, mindkettő abszurd történet. Az egyik a „Palika leviszi a szemetet”, míg a másik Maros András könyve az „Előny ott”. A „Palikára…” kaptunk támogatást, le is forgattuk, amint lehetett. A tavalyi „Ház” után mindenképpen szerettem volna valami könnyedebb, szórakoztató, némileg vicces kisfilmet csinálni. Mivel a film egy poénra épül, ezért többet nem szívesen árulok el róla. Szeretném, ha majd kísérőfilmként moziban is levetítenék.
filmhu: Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?
U.M.K.: A stáb nagyjából ugyanaz volt, mint a „Ház” esetében, másik Szőke András operatőrrel, Ungi Marjann gyártásvezetésével, és Soltész Judit asszisztens segítségével. Ez azt jelenti, hogy ugyanúgy a Starlighttól jött a világosító csapat, sok segítséget kaptunk a Cam andVisiontól, a Kodaktól, a Filmlabortól, A Melon FX-től ahol, az animációk készültek. A színészek közül Oberfrank Pállal, Balsai Mónival, Kardos Róberttel, Bene Katalinnal, Nádasi Lászlóval már többször dolgoztam, de nagyszerű volt találkozni, és dolgozni a két nagyszerű idős színésszel: Bakó Mártával és Kuhn Vilmossal is. A stábból sajnos nem lehet mindenkit megemlíteni, de nagyon köszönök innen is mindent mindenkinek. A pénz jórészét az MMKA kisfilmes pályázatán nyertük el, utófinanszírozás keretében az Euroleasing segített jelentős összeggel. Úgy tűnik, hogy a sok támogatás mellett saját zsebből kell a maradékot hozzátenni.
filmhu: Mi tette emlékezetessé a forgatást?
U.M.K.: A forgatás elég nagy harc volt a körülményekkel, nagy kihívás volt gyártásilag, logisztikailag és majdnem minden fronton - végül sikerült mindent felvennünk. Azóta is sajnálom, hogy a gyertyákkal befüstöltük az egyik helyszínen a nappalit, remélem utána a festés jól sikerült…
Infra Gandhinál is forgattunk, ő olyan rendes volt, hogy még a zenekeresésben is segített; Kuhn Vilmos bácsi úgy bírta hajnalig az éjszakai forgatást, mint egy húszéves; Bene Kati megtanult a kamera előtt sírni, bár aggályai voltak evvel kapcsolatban; olyan távol-keletiekkel forgattunk, akik remekül beszéltek magyarul és bár kellett volna nekik, egyáltalán nem cigiztek; végre megláttam azt a titokzatos irodát, ahonnan a vízállásjelentés származik; aki az irodajelenetben háttal táncol rózsaszín parókában, az Vadán Zsuzsi a felvételvezetőnk; a Dob utcában egy nézelődő kisfiú elcsente a kelléksört, de volt másik; a Norbit alakító Brúnó kutya egy profi higgadtságával, a kamera előtt minden feladatot elsőre tökéletesen megcsinált, megcáfolva a beagle-fajta minden rosszhírét; végül Szőke Andris ezen a forgatáson találta meg egyik jelenlegi „élettársát” a Dob utcában kóborló Béla kutya személyében.
filmhu: Milyen hatását érezted eddig a tavaly elfogadott Filmtörvénynek a filmkészítés során?
U.M.K.: Először kaptunk idén jelentősebb állami támogatást egy kísérleti és egy kisjátékfilm elkészítéséhez, ami rendkívül meglepő és örömteli dolog volt (eddig főleg saját forrásból dolgoztunk). Ugyanakkor ez a tény egyáltalán nem jelentette azt, hogy bármi is jelentősen könnyebb lett volna, bár való igaz, idén először volt egy igazi kellékesünk is. A kisfilmkészítés akkor sem fenékig tejfel, ha van benne állami támogatás, és ebbe még a filmtörvény által hozzáférhető utófinanszírozást is beleértem. Minden azon múlik, hogy van-e egy lelkes stáb, aki segít és végigcsinálja a forgatást és az utómunkát. Magam részéről hálás vagyok valamennyi résztvevőnek, támogatónak, hogy velem tartottak, segítettek.
