RG: A stáb adott volt. Három kedves jó barátom és jómagam még régebben, jó pár évvel ezelőtt megalapítottuk saját filmes társulatunkat, felszerelések nélkül, színészek nélkül, nagy ötletekkel, még nagyobb álmokkal.
A forgatás költségei: 24 szendvics ( ezúton is köszönöm Anyukámnak ), 8 liter hideg üdítő (itt jegyezném meg, a forgatási napokon még árnyékban is negyven fok volt), és az a néhány BKV jegy amivel végül is a forgatás helyszínét elértük.
 |
| Szembejött egy ötlet és szimpatikusak voltunk egymásnak |
filmhu: Mi tette emlékezetessé a forgatást?
RG: A legemlékezetesebb pillanata a forgatásnak abban a forró nyári szellő mentes időben, a papírköteg reptetése bizonyult. Szélgép híján, gondoltuk majd a lépcsőházi hűvös huzat segít a dolgon, de még csak a küszöbön túlra sem tudta átrugdosni ez a leheletnyi turbolencia, a kezdetekben nehézkes szórólaptömeget. Pedig a forgatás elején még optimisták voltunk, mivel a panelház azon oldalán forgattunk melyen, mindig fúj a szél, minderre rásegített volna a felette húzódó légifolyosó. De természetesen, mert hát, miért is ne, pont aznap, nemhogy a ház azon az oldalán, de talán mondhatni, hogy az egész városban megállt a levegő, amint elhangzott a mágikus szó: „Felvétel!”. Próbálkoztunk persze azért még más szavakkal is, mint: „Tessék!”, vagy a „Forog!”, de sehogy sem tudtuk ily mágikus módon befolyásolni a természet amúgy is szeszélyes erőit. Sőt, véleményem szerint még jót is mulathatott az egészen. Így hát maradtak a régi trükkök, és az agyalás. A cérna! Jött az isteni szikra. A feladatot egy karcsú női kacsó oldotta meg végül egy laza mozdulattal.
filmhu: A 2005-ös év pénzügyi megszorításai milyen hatással voltak a filmed elkészítésére?
RG: Amatőr filmesek lévén, csak a pénzügyi megszorítás szót ismerjük. Így hát nem éreztünk nagyobb különbséget a 2005-ös, és az azt megelőző évek között.
