Kicsit meglepő, hogy egy nyilvánvalóan nem a nagyközönségnek szánt, igazi bennfentes szaklap első számának címlapján a nagy filmes magazinokhoz hasonlóan Renée Zellweger, a Chicago című film sztárja virít legalább másfélszer. A rejtély megoldása a 43. oldalon található, ott indul ugyanis Návai Anikó interjúja Harvey Weinsteinnel, a Miramax elnökével, aki az idei Oscaron óriásit kaszált a Chicago, a New York bandái és Az órák révén. Ellentétben a címlappal a cikk nem a csillogásról és a sztárparádéról szól, hanem valóban gyártási és filmfinanszírozási kérdésekről.

Egy nyitószám mindig könnyű helyzetben van tartalom szempontjából, hiszen minden téma az újdonság erejével hat. Ez különösen érvényes a Producer esetében, ahol eleve adott a szintén nagyon fiatal Magyar Producerek Szövetsége, mint főtéma. Sándor Pál beköszöntője és a Programnyilatkozat szövegének közzététele után azonban a lap ügyesen kikerüli a csapdát, és nem válik az anyaintézmény szócsövévé. A hangsúly a különböző megközelítések és álláspontok ütköztetésén van, és nem a véleményformáláson, az együttműködésen és nem a rivalizáláson.

Erről árulkodik a filmszemlés összeállítás, mely a hazai és külföldi sajtókban megjelent cikkekből válogat, és a Globális műhely néven futó rovat, melyben külföldi országok, városok és stúdiók filmgyártási jellemzői találhatók meg, Prágától a lengyeleken át egészen Isztambulig. Szóba kerülnek a koprodukciók, a külföldi gyártók idecsalogatása, a DVD forradalom és a dokumentumfilmek finanszírozásának problémája is. Figyelemre méltó összefoglalás olvasható a Mafilm történetéről, de megtalálható a Tűzszekerek legendás producerének David Puttnamnek négy évvel ezelőtti beszéde is, a Hollywood árnyékában tengődő brit film függetlenségének megőrzéséről.

A legnagyobb kérdés persze az, hogy képes lesz-e a lap ezt a tartalommennyiséget hosszútávon is produkálni, pláne ha a terveknek megfelelően a jelenlegi negyedéves megjelenés helyett havonta jön majd ki új szám.