Idén először rendezték meg a MOME Anim és a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál közös eseményét, a Friss Kakast, melyen a legújabb MOME animációs filmek mellett partnerintézményektől és az egyetem elmúlt éveiből is láthattunk válogatásokat. A szakmai programok sem hiányozhattak: volt szó a VR technológiáról, az animációs újságírás nehézségeiről, a közösségi finanszírozású filmkészítésről, és a fiatal generáció új filmterveit is megismerhettük egy pitchfórum keretében.
A pitchfórumok mindig is a legizgalmasabb szakmai események közé tartoztak. A látványos prezentációkat a céltudatos és lényegre törő producerek vagy a befelé fordulóbb, picit zavarban lévő rendezők előadása kíséri, de gyakran mindketten megszólalnak az előadás alatt. Gyakran mókásak ezek az előadások, mert nemcsak a száraz tényeket dobhatják fel kreatívan, hanem még a közönséggel is olyan dinamikába kerülhetnek az alkotók, ami kizárólag az élő programok bája.
Az animációs projektekről szóló előadások még izgalmasabbak tudnak lenni, hiszen az alkotók jellemzően nem szeretik a reflektorfényt (amivel valljuk be, sokan tudunk azonosulni), kívül kerülnek a komfortzónájukon és a szorongásuk sokszor humoros formában nyilvánul meg. De az emberi oldalán túl olyan dolgokkal is feldobhatják az előadásokat, mint a filmtervükhöz gyártott plüssök, a pólójukra nyomtatott filmpromó, vagy akár ha a filmhez kapcsolódó jelmezben lépnek a színpadra.
Tobai Botond pitcheli a Büdös pofon című filmtervét (fotó: Oláh Gergely Máté / Friss Kakas)
A Friss Kakason csak animációs projekteknek szóló pitchfórumot rendeztek, amire az alkotók küldhettek kisfilmes, sorozatos vagy nagyjátékfilmes terveket is. Mivel itthon kevés filmes pitchfórum van, azok is elsősorban élőszereplős produkcióknak szólnak, ahol csak néha-néha bukkan fel egy animáció, mondhatjuk, hogy a Friss Kakas Pitch történelmi esemény volt.
Nyolc animációs projektet válogattak be a szervezők, voltak METU és MOME diplomafilmtervek, egy nagyjátékfilmes ötlet, szerzői kisfilmek és egy tévéfilm is. Érdekes volt látni egy új trend kirajzolódását: a nyolc filmtervből négy volt dokumentumfilm, vagy éppen áldokumentumfilm (mockumentary), kettőben merített a rendező a saját életéből, és csupán kettő volt teljesen fikciós darab, sőt, fantasy. Azért is izgalmas, hogy a projektek fele dokuanimáció, mert az elmúlt években kevés ilyen törekvést láttunk a fiatal animációsnál. Mi több, a legelső hazai, egész estés animációs dokumentumfilm is csak most készül: Csáki László Kék Pelikan címmel dolgozza fel a rendszerváltás utáni vonatjegy-hamisítási hullámot.
Érsek Laura, a METU diákja a Lakógyűlés című szatírájával érkezett, melyet úgy jellemzett, mint a 12 dühös embert és a Habfürdőt keverékét. A zömében 2D animációt tartalmazó kisfilm hátterei valós belvárosi házak fotói lennének, szereplői pedig egy adott ház lakói, akik a fontos dolgok helyett csip-csup ügyeken veszekednek. Ebből az következik, hogy sok dialógus szerepelne a filmben, a rendező pedig azzal emelné el a valóságtól a történetet (vagy tenné még egyértelműbbé a szatikus jelleget), hogy szereplőit madárrá változtatja.
Imre Orsolya pitcheli a Mesélnek a kövek című filmtervét (fotó: Oláh Gergely Máté / Friss Kakas)
Mesélnek a kövek címmel vizsgafilmjét készíti Imre Orsolya, a budaörsi Illyés Művészeti Szakképző Akadémia diákja, aki egy háromperces portréfilmet tervez a budapesti hajléktalanokról a kő szimbolikáján keresztül. A projekthez három férfival való beszélgetést használ hanganyagként, akik arról meséltek, hogy mire asszociálnak Budapest köveiről, ezáltal pedig az ő életüket is jobban megismerjük. Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért nem szerepel nő is a filmben, a rendező viszont ezzel kapcsolatban is érdekes információt ad: a hajléktalanok nagy része férfi, az a kevés nő pedig, akit talált, nem igazán nyílt meg előtte. Elmondása szerint a háttér itt is valós fotókból állna, inkább kollázs jelleget alkotva.
A pitchfórum egyik nyertese az animációs Kajlik Eszter és a dokumentumfilmes Elek Judit Sára A legrosszabbkor című filmterve volt, melyben Eszter Filmtett-táborban készült kisfilmjét (Még egyet apuka kedvéért) tervezik továbbgondolni. Az 52 perces dokuanimáció a szülészeti erőszakról szól, melybe a vetélés, a terhesgondozás, a szülés siettetése vagy a megalázó bánásmód témái is beletartoznak. Ez a mai napig tabunak számít, világszinten is probléma, ezért is tartják kiemelten fontosnak, hogy megcsinálják a filmet. A hitelességre törekedve, civil szervezetek és szakértők segítségével dolgoznának. Az élőszereplős és animációs betéteket is tartalmazó film jelenleg fejlesztés alatt van.
Elek Judit Sára és Kajlik Eszter A legrosszabbkor című filmtervük pitchelésén (fotó: Oláh Gergely Máté / Friss Kakas)
Az előző projekthez hasonlóan Tobai Botond is egy kiemelten fontos társadalmi problémáról gyártana filmet: a gyerekkori bántalmazásról. A Büdös pofon ötlete egy fagyizás alkalmával született: a rendező és párja egy jómódú nőre figyeltek fel, ahogy az elkóválygó, kíváncsi kisfiát megalázó módon leszidta mindenki szeme láttára. A rendező óvodákkal és drámapedagógusokkal együttműködve dolgozna a filmen, gyermeki rajzokat felhasználva. A pitch zsűrit érdekelte, hogy a kisfilm alkalmas lesz-e érzékenyítésre, hogy szülők és gyerekek is megnézhessék és tanulhassanak belőle, de a rendező még nem döntötte el, hogy milyen irányba vinné a filmet.
Ismerve Csánki Zsófia animációit, bizton állíthatom, hogy elvetemült ötletei vannak, amiket bátran valósít meg a saját ízlése szerint. A Csepel unleashed című áldokumentum, pontosabban mockumentary filmterve egy alternatív valóságot mutat be, melyben Csepel szigete leválik Budapestről, útnak indul a Dunán és a világ tengerein, majd valahol Anglia partjainál fennakad, ekkor látogatja meg az ott élőket egy dokustáb, hogy videót készítsen arról, hogyan él Csepel népe.
A filmet vegyes technikával képzeli el a rendező, Csepel valós helyszíneinek fotóit felhasználva és rajzolt karakterekkel megtöltve. Mi több, a kétbalkezes brit stáb ügyetlenkedését technikailag is ábrázolná. A magyar szereplők tört angol nyelven kommunikálnának, ráerősítve a Csepelen élők kívülállóságára és mikrotársadalmukra, a pitchfórum zsűrije azonban rákérdezett, hogy biztos fontos-e az angol nyelv, nem elég-e önmagában az amúgy is nonszensz szituáció.
Csánki Zsófia pitcheli a Csepel Unleashed című projektjét (fotó: Oláh Gergely Máté / Friss Kakas)
Diószeghy Dániel The Way Out című MOME Anim diplomafilmje a pitchfórum másik nyertese. Főszereplője egy targoncakezelő férfi, akinek élete maga a monotonitás: a munkája egysíkú, az otthona sivár. Ebből zökkenti ki egy megnyerő modorú tévés műsorvezető, akinek műsorában azt a lámpát pillantja meg, amit ő is pakolt a minap. Hazavisz egy ilyen lámpát, hátha valami változás történik, de semmi. A tévét nézve ismét meglátja a fenti programot, azonban a jóképű műsorvezető nélkül. A tévé képernyőjéhez nyúl, és átkerül a műsorba, arra a bizonyos kanapéra, amiről szintén egy tévét lát: csakhogy most már az ő sivár lakását mutatja a képernyő.
A dialógus nélküli kisfilmet az észt animációk inspirálták, mind formailag, mind tartalmilag, a rendező pedig a fogyasztói lét kritikáját szeretné megfogalmazni. A zsűri jogosan tette fel a kérdést, hogy vajon érthető lesz-e a rendező szándéka egy ilyen elvont, sok szimbólummal dolgozó filmet nézve, amit a rendező is megfontolt. Daninak még van ideje fejleszteni a projektet, ugyanis legkorábban 2023-ban láthatjuk a diplomafilmjét.
Diószeghy Dániel a The Way Out című filmtervét pitcheli (fotó: Oláh Gergely Máté / Friss Kakas)
Utoljára hagytam a két izgalmas fantasyt. Az egyik Ábrányi Luca Noah című kisfilmterve, aminek a történetét hallva egy egész estéset is simán el tudnánk belőle képzelni. A film témája a túlnépesedés, a környezetvédelem és a fanatizmus, a rendező a szélsőséges ideológiák találkozását szeretné megjeleníteni. A film egy apokaliptikus világban játszódik, melyben egy lány testvérpár a fanatikus apjuk akaratát akarja beteljesíteni: gázzal kiirtani az emberiséget. Létre is hoznak egy biofegyvert, csakhogy egyikük terhes lesz, így már hárman maradnának utolsó emberként a Földön, a várandós lányban pedig az anyai ösztön is felsejlik. Kacifántos történet, melyben súlyos morális kérdések merülnek fel, nemcsak a tömeggyilkosság, az emberirtás, a szemellenzős ítélkezés témájában, hanem egy csecsemő élete felett való döntésben is.
Szintén fantasy-val jött a pitchfórumra Szeiler Péter, aki nemcsak azért lóg ki az előadók közül, mert már jó pár kisfilm és sorozat van a háta mögött, hanem mert egész estés filmtervvel érkezett, sőt, a pitchfórumot arra használta, hogy alkotókat verbuváljon az ötletéhez, elsősorban látványtervezőt. Ráadásul a Zotmund forgatókönyvét már fejlesztette az NFI-nél, még 2020-ban, ám a döntőbizottság nem támogatta a további fejlesztést és gyártást.
Ábrányi Luca pitcheli a Noah című filmtervét (fotó: Oláh Gergely Máté / Friss Kakas)
Pedig milyen zseniális filmterv! Búvár Kund történetét alapul véve Péter egy coming-of-age kalandfilm-fantasy-t talált ki, amiben a középkori krónikákból fennmaradt legendás hőstett felé vezető utat mutatná be. A történelmi kiindulópont csak ürügy, mert innentől kezdve izgalmas fantasy-világot idéz meg a film: Zotmund különleges fiú, ujjai közt úszóhártyák vannak, képes a víz alatt létezni, de ezt átoknak tartja, szeretne olyan lenni, mint a többi ember. Szerelmes egy Aranyka nevű lányba, akit a faluját megtámadó Madárherceg elrabol és kacsává változtat, hogy a háremének tagja legyen. És ez csak a kezdet, hajós csaták, elárult barátok, vízi tündérek, Madárherceg varjúsereggel, állatokká változtatott emberek vagy épp szökés a börtönből – azonnal látni akartam a kész filmet. A történet illusztrálásához Péter látványos, festményszerű képeket hozott, amelyek A Gyűrűk Ura 1978-as animációs feldolgozására emlékeztettek.
A pitchfórumok egyetlen negatívuma, hogy a sok-sok szuper filmterv még csak papíron létezik, pedig az előadásokat hallva azt kívánjuk, hogy bárcsak rögtön megnézhetnénk a végleges mozgóképet. Animációs film esetében viszont több évet is várni kell arra, hogy akár egy kisfilm is elkészülhessen, úgyhogy mi is csak elraktározhatjuk az emlékeinkben ezt a remek nyolc filmtervet, és feszülten figyelhetjük, hogy mikor bukkan fel egy premierről szóló poszt a Facebook feedünkben.
