Az Európa Kiadó is ringbe szállt a filmkánon piacon, ők Roger Ebert Száz híres film című kötetét fordították le magyarra. Már a címadásból is látszik, hogy Ebert már nem a filmek esztétikai kategóriái szerint rendezi be toplistáját, a hírnév az elsődleges szempont. Ennek megfelelően könyve az ami: 100 híres film gyűjteménye, a filmtörténet klasszikusaival a főszerepben.
A Chicago Sun Times kritikusa a lap hasábjain megjelent cikkeiből válogatta össze a kötetbe került százat. „Nem jelentem ki, hogy minden idők 100 legjobb filmjéről van szó” – kezdi könyvét Rogert Ebert, és máris érthetővé válik az intenció: „Aki a mozgókép történetének meghatározó jelentőségű filmjei között szeretne kalandozni, innen kezdje az utazást.” Ez a szemléletmód lesz meghatározó Ebertnél, akiről már az előszóban kiderül, hogy nem szereti A harcosok klubját, és szerinte egy fekete-fehérben készült alkotás gazdagabb, mint egy színes. „Én a múltban élek” kezdődik a másik előszó, a képeket válogató múzeumi kurátor tollából, így már nem lepődünk meg a könyv lapozgatásakor: a klasszikus kánon papírba öntése ez.
Ebert könyve 2002-ben jelent meg New Yorkban, a magyar fordításra 2006-ig kellett várni. A film százéves történetének leghíresebb darabjai vannak itt. Híres, nem feltétlenül jó, nem feltétlenül kiemelkedő, így aztán nem egyszer a hibák felsorolása után található az értékességről szóló indoklás (pl. a Csillagok háborúja esetében). Ebert nem ma kezdte a kritikusi pályáját: rálátása van a film történetére, és szubjektív válogatása alapján az ízlése a film korai korszakához húz: rengeteg némafilmet válogat be, nagyrészt fekete-fehér filmekkel foglalkozik.
|
|
A blockbusterek kényelmes világa |
Helyette Billy Wilder négy (!!!) filmje (Gyilkos vagyok, Alkony sugárút, Van, aki forrón szereti, Legénylakás), Hitchcock három opusza (Szédülés, Psycho, Forgószél), és Bunuel három munkája (Öldöklő angyal, Andalúziai kutya, A nap szépe) is helyet kap a kötetben, de a duplázók között találjuk Howard Hawkst, Scorsesét, Bergmant, Fellinit, Fritz Langot és Antonionit is - minden nagyobb név képviselteti magát egy-egy reprezentatív művel.
Ebert szinte kizárólag nagyjátékfilmekből válogat, elenyésző mennyiségű a dokuk száma, és az animáció területén is csak a Disney-ig terjed a horizontja. Ez itt a blockbusterek kényelmes és kispolgári világa, ahol undergroundnak, trashnek, kultnak helye nincsen, nemhogy az Omen nincs itt, de még a Dr. Caligari sem.
Ebert könyve nagy alakú, nehezen lapozható. Ennek ellenére nem lexikonszerű: a magyar címek (!!!) szerint haladunk ábécésorrendben, rendező és évszám említése nélkül, a filmindexhez minden alkalommal a függelékhez kell lapozni. A kötet finoman szólva alulillusztrált: 100 db fekete-fehér standfotó kíséri a filmeket.
Mozgókép és médiaismeretből érettségizőknek, filmszakra készülőknek – nem alapmű, de a horizont szélesítéséhez hasznos lehet 4/10
