A cannes-i versenyprogramból érkezett CineFestre a Red Rocket, ez a karanténban, alacsony költségvetéssel, minimális stábbal készített, zabolátlan gyöngyszem. Ha többet szeretnél megtudni a filmet jegyző Sean Bakerről, olvasd el a vele készült interjúnkat.
A Red Rocket főszereplője Mikey, a pornószínész. 2016-ot írunk, Texas City-ben a tévében és a rádióban Trump kampánybeszédei harsognak, a háttérben az olajfinomitók füstje száll. Ide buszozik haza Kaliforniából a nincstelen, szanaszét vert férfi, aki menedéket keres az elhidegült felesége és anyósa házában.
Simon Rexnek köszönhetően egy örökmozgó, manipulatív és végtelenül önző férfiként kel életre a lecsúszott pornós, aki hiába nincs tekintettel másokra, valahogy nem lehet megutálni őt. Rex szikrázóan energikus átlényegülése ettől az izgalmas ellentmondástól válik az év egyik legemlékezetesebb színészi alakításává.
Simon Rex / fotó: Varga Amanda
Nézőként kifejezetten élvezetes volt figyelni az energikus alakításodat. Te élvezted eljátszani ezt a gátlástalan szemétládát?
Igen, nagyon élveztem. Színészként arra vágysz, hogy ehhez hasonló őrült karaktereket formálhass meg. Nincsenek morális gátjai, 100 mérföld per órával száguld át az életen, Mikey egy nárcisztikus szociopata. Imádtam minden pillanatot, amit ezzel a karakterrel tölthettem.
Mi történik veled a forgatás végén? Amikor már nem lehetsz nárcisztikus szociopata? Könnyű visszalépned a normális énedbe?
Igen, könnyen visszalépek, hiszen csak egy szerepet játszottam el. Nincs sok közös vonásunk Mikey-val, talán csak az, hogy mindkettőnknek gyorsan jár az agya, és gyorsan is beszélünk. Ez nem tudom mennyire jön át a filmben, de ő görcsösen kapaszkodik az elmúlt fiatalságába, úgy viselkedik, mint egy gyerek. Sok tekintetben ez rám is igaz, de velem ellentétben ő minden megtesz azért, hogy elérje a céljait, az sem gond neki, ha ezekkel másokat megbánt. Nem hiszem, hogy tudnék ilyen típusú ember lenni.
Ez azért is érdekes, mert a szórakoztatóiparban a legtöbb sikeres ember ezzel a mentalitással bír. Láttam magam körül több szívtelen embert, akik simán rátapostak a másikra, ha az érdekük úgy kívánta. Talán azért nem tudtam igazán nagy sikereket aratni, mert én nem ilyen ember vagyok. Azok jutnak fel a csúcsra, aki ezért a célért képesek bármit megtenni.
Simon Rex és Sean Baker
Évtizedek óta a szórakoztatóiparban dolgozol, kíváncsi vagyok, mikor érezted a leginkább azt, hogy befutottam, a sikereim csúcsán vagyok?
Körülbelül 20 éve szerepeltem a Horrorra akadva 3-ban, akkor egy pillanatra azt érezhettem, hogy a csúcson vagyok. De aztán hamar rájöttem, hogy mégsem olyan nagyszerű a kilátás onnan. És arra is, hogy egy nagy marhaság a népszerűség hajhászása, nem kell a csúcson lennem ahhoz, hogy boldog legyek. Nem kell az elsőnek lenned, az is jó, ha a tizenhetedik vagy, és akkor is lehet egy nagyszerű életed.
Mindezt egy focis párhuzammal tudom a legegyszerűbben elmagyarázni. Nem muszáj, hogy te legyél a sztárjátékos, ha már fent vagy a pályán, akkor te is futballozhatsz, és lehet egy jó életed. Hollywoodban is mindig fent voltam a pályán, mindig volt valamilyen munkám. Van az úgy, hogy jobb a háttérben maradni. Lehet, hogy a háttérből most ki fogok lépni a Red Rocketnek köszönhetően, kíváncsian várom, mi fog történni.
Számos foglalkozásod volt az évek során, dolgoztál az MTV-nél, volt egy hiphop formációd, Dirt Nasty néven gyártasz videoklipeket, és persze ott van a színészet. Hogy érzed, melyik munka illik hozzád a leginkább?
Én igazából szórakoztatni szeretek. Sokáig idegenkedtem attól, hogy csak egy dologra koncentráljak, minél több mindent ki akartam próbálni. Egy ideig stand-up komikus is voltam, és azt is élveztem, amikor az MTV-nél voltam műsorvezető.
Ezek szerint borzasztó lenne számodra, ha mostantól csak egy dolgot csinálhatnál?
Jelenleg azt érzem, hogy ideje felhagynom a zenével, és csak a színészettel szeretnék foglalkozni. Hiába öregszik meg az ember, színészként még sokáig dolgozhat, rapper viszont nem lehetsz egy bizonyos kor után, az a fiatalok játszótere.
Valóban, nagyon fura lenne Clint Eastwoodot rappelni látni.
Tulajdonképpen az egész szórakoztató lenne. Szoktam látni azokat a rappereket, akiken sokat hallgattam fiatal koromban, és hiába öregedtek meg, még mindig csinálják, még mindig ugyanúgy öltözködnek, és ez valahogy olyan szomorú. Ezt a filmet egy nagyszerű lehetőségként élem meg, hátha ennek hatására tudok még pár további jó filmben szerepelni. Meglátjuk, mit kínál fel nekem a jövő.
Már több interjúban elmondtad, hogy mindössze három napod volt felkészülni Mikey szerepére. Mit tehet egy színész, ha ennyire kevés idő áll a rendelkezésére?
Az ösztöneire és képzeletére hagyatkozik – legalábbis nekem ez a technikám. Azt vettem észre, hogy számomra az a jó módszer, ha minél kevésbé tervezem meg az alakításom, és csak ösztönösen sodródom együtt az eseményekkel. Úgy érzem, hogy a film javára vált ez a megközelítés. Alighanem máshogy nézne ki a film, ha két hónapig agyaltam volna rajta előzetesen, és túlgondolom az egészet.
Sean Baker hagyott téged improvizálni a forgatáson?
Igen, teret adott a rögtönzésre, és ez sok varázslatos pillanatot eredményezett. Elmondása szerint a film 80 százaléka a forgatókönyv alapján készült, 20 százaléka pedig improvizáció.
Tudsz egy konkrét példát mondani, amit te improvizáltál, és büszke vagy rá?
A film vége felé, amikor kidobják Mikey-t az anyósa házából. Állok az ajtónál, és azt mondom Lexinek és Brendának: „Köszönöm, hogy befogadtatok a házatokba. Mindketten ostoba kurvák vagytok!” Mindig nevetek ezen a mondaton, nem tudom honnan jött, a pillanat hevében született.
Innen nézve Kalifornia – ahol te élsz – és Texas – ahol a filmet forgattátok –, két külön világnak látszik. Amerikaiként is hasonló érzésed van? Mintha egy másik országba léptél volna be?
Amerika olyan, mint Európa, az amerikai államok annyira különböznek egymástól, mint az európai országok. Kalifornia és Texas között akkora különbség van, mint Franciaország és Olaszország között. Amerikában ugyan a nyelv ugyanaz, de szinte mindenben eltérnek egymástól az államok: különböző akcentusok, ételek és kultúra.
Kultúrsokkot jelentett számodra Texas?
Már sokszor jártam ott, szóval nem. Viszont egy kifejezetten szegény környékén forgattunk. A táj gyönyörű, de volt egy komor hangulata is a a helynek.
A film 2016-ban, Donald Trump választási kampánya idején játszódik. Ő mosolyog vissza a plakátokról, ő beszél a tévében. Jellemzően vidéki, alacsony jövedelmű közösségek szavaztak rá, és várták tőle azt, hogy jobb életük lesz. Tavaly forgattátok a filmet Texas Cityben, mit érzékeltél a helyiek körében, mennyire voltak elégedettek Trump elnökségével?
Nem érzem magam elég tájékozottnak ahhoz, hogy politikai témában nyilatkozzak. Próbálom kerülni, amikor csak lehet. Amit mégis el tudok mondani, hogy az elmúlt években egyik elnök sem tudott valódi változást hozni. Hallottuk az igéreteiket: „Változást!”, „Tegyük ismét naggyá Amerikát!”. Aztán semmi lényeges nem történt. Nem igazán hiszek a politikusoknak, és emiatt nem is folyok bele a politikába.
Ami nagyon tetszett a Red Rocketben, hogy az első harmadában elhiteti veled, hogy a klasszikus hollywoodi dramaturgiát követi. A hős, akinek élete a saját hibájából vakvágányra futott hazatér a szülővárosába, ott megtanulja a szükséges leckéket, és jobb emberré válik. Ehhez képest teljesen más irányt vesz a film.
Igen, drámai ív helyett egy teljes kört jár be a főszereplő. Ugyanazokat a köröket futja Mikey, és szerintem ez sokkal érdekesebb megtapasztalni nézőként.
És valószerűbb is.
Igen. Sean nyitva hagyja a filmjeit, emiatt különbözőképpen lehet őket értelmezni. Ezt a rendezői szemléletet jobban kedvelem annál, ami Hollywoodban megszokott. Ott a végén kapunk egy egyértelmű választ, és nincs mit továbbgondolni. Itt viszont a film után simán felvetődhet az a kérdés, hogy mi is történt itt? Vagy hogy most mi fog történni vele?
A Red Rocketet számos helyre elkíséred, most éppen Miskolcra. Mi a véleményed a városról?
Szeretem, hogy ennek a városnak van történelme. Elmentem az avasi kilátóba, a vasgyárba, a barlangfürdőbe. Szeretek új helyekre menni, és megismerni a történelmét és a kultúráját. Jókat enni, sörözni, ide-oda sétálni. Budapesten összesen egy napot töltöttem, szóval a legtöbb magyarországi élményem Miskolchoz kötődik.
Különleges élményben van részed, mivel a turisták 99 százaléka csak Budapestet látja Magyarországból.
A közösségi médiában kaptam is olyan üzenetet, hogy az igazi Magyarországot láthatom így, és nem Budapestet.
Miskolc látképét a vasgyár uralja, Texas Cityét pedig az olajfinomítók. Úgy érzem, van hasonlóság a két város között.
Igen, hasonlóak! Az ipari települések sokszor valódibbak, az ott élő emberek, akik kétkezi munkával keresik a kenyerüket, sokszor őszintébbek, mint a nagyvárosokban.
Kedveled te egyáltalán Los Angelest?
Nem igazán. Oda mindenki egy okból megy, híres akar lenni. Tele van fura alakokkal, akik hírnévre vágynak, és ez egy idő után unalmassá válik. A strandok és a hegyek gyönyörűek, remek éttermek vannak ott, sok mindent lehet csinálni, de a várost magát nem szeretem. Húsz évet éltem ott, aztán elköltöztem a sivatagba.
Az mit jelent, hogy a sivatagban élsz?
Két órányi autóútra Los Angelestől Joshua Tree mellett. Van egy nagy telkem, azon élek egy konténerházban. Napenergiát használok, a vizet kútból nyerem, a semmi közepén élek. Szeretem, mert így távol tudok lenni az emberektől. Nem kell többé őrült amerikaiak között lennem. Egyedül üldögélek ott, vagy elhívom magamhoz a barátaimat.
Fel tudod idézni azt a pillanatot a Los Angeles-i életedből, amikor eleged lett mindenből, és azt érezted, el kell húznod onnan?
Ez egy hosszú ideig tartó folyamat végállomása volt. Ebben az üzletágban csak akkor vagy érdekes, ha felkapott vagy. Mindenki téged hívogat, ha viszont a népszerűséged elillan, hirtelen senki nem néz már feléd. Ezt egy idő után meguntam, de közben azt is megértettem, hogy ez tisztán üzlet, az elutasítás mögött nincsen személyes indok. Az ember leszegi a fejét, és dolgozik tovább, és történhetnek vele váratlan dolgok. Ez például eddigi életem legjobb filmje.
A fényképeket Varga Amanda készítette.
