Ezekről, a képernyő alján futószalagként nyomuló betűkről, számokról volna szó, amelyeket eredetileg a nagy világtőzsdék korifeusai találtak ki, hogy a fő képszöveggel egyidejűleg részvény-indexeik napi állását, hozamaik alakulását is szinkronban olvashassák a jobb módú nézők: dollár, yen, font, arany, olaj, manitobai búza, hozam, %, = egyenleg, stb. Ha magam is rész-játékosa lennék a globál-kapitalizmusnak, ezt a csíkot lesném minden áldott nap. Amíg az „euro” milliomosi pozíciót magaménak nem tudnám. Itt még nem tartunk.
Valójában ott tartunk, hogy a telemédia a sugárzó felületének gazdájaként - merő jóindulatból - úgy gyámolít, ahogy neki leginkább smakkol. Labdajáték pereg a képernyőn? A pálya peremén futó alsó sávban mindenféle reklámtermékek szaladoznak. Csak úgy önmaguknak? Vagy az én amúgy is túlterhelt szemgolyó-jójóim maradék figyelmére bazíroznak? Nem tudom elképzelni, hogy meccs idején bárki, néző, szurkoló kedvet kapna mosópor, szappan, új márkájú gépkocsi vásárlására! - eszembe jut "f.f. - azaz Fencsik Flóra asszony ÉS-beli glosszája, ő támlás székkel takarja ki e nemkívánatos futószalag-sávot. Tudja persze, hogy közben továbbra is peregnek, de legalább nem látja őket!
Lelkileg hasadt állapot. Az egyik hírsugárzó tévében amatőr (vagyis, autentikus, drámai, egyidejű) képsorokat mutatnak a (jelen pillanatban is fenyegetni kész) szökőárról, a különböző léptékű katasztrófáról. Parallel: sablonos kísérőszöveg, amely nélkülözi egy (több) hozzáértő szakember tudását, természet, globális lemeztektonika, víztömegek - kontra emberi dimenziók nem várt ütközetében a racionális, latolgató hadijelentést. S szinte hallani vélem az adásrendező sustorgását: ...”ez már uncsi! indítsátok be az aktuális szalagcím-híreket a milliomos képrablóról!..." - beindítják: rablás, tettenérés, óvodai ételmérgezés, színészhalál, karácsony: újra együtt a rockénekes duett...végkimerülésig. Fencsik Flórára hajazva az ember szabadon dönthet, mit takarjon ki, mit némítson el, melyik műsor ügyeletére telefonáljon be s hallgassa üde géphangjukat: „adja meg hívószámát, jelentkezünk!”
Bármelyik riport, vitaműsor idején helyt adnak ('vox populi?!') a jámbor beüzengetők tömör, végtelenített nézeteinek. Verbális paradicsom, záptojás bűzű sms, anonym jelszó, fenyegetés. Vagy éppen dicsfény, hódolat. Minden mehet. E kettő, vagy háromféle minőségnek nem nevezhető zagy elegye, amelyben legegyszerűbb formailag eligazodni: a „téma” igazából érdektelen, fő a haladásirány, a zanza, a bejáratott zúzda, mindaz, ami nagytávolból emlékeztet a valódi népgyülekezet szabad ritmusára.
