Filmhu: Fordítva című filmedet vetítették a K7-es szekcióban. Miért választottál esélyegyenlőségi témát?
Spáh Dávid: Mert szembe jött. A Motiváció Alapítvány, ami mozgáskorlátozottak felzárkóztatásával foglalkozik felkért, hogy csináljak számukra egy filmet, amit használni tudnak a kommunikációjukban, de úgy dolgozzam fel ezt a témát, hogy az emberi oldalát domborítsam ki. Meglehetősen kevés pénz állt rendelkezésre, ebből igyekeztünk minél erősebb anyagot kihozni. Felvettem a kapcsolatot kerekes székesek emberekkel, és akkor jöttem rá, hogy milyen keveset tudok a témáról, és mennyire máshonnan nézem ezt a problémát. Ekkor jött az ötlet, hogy a film téma legyen az, mennyire nem tudjuk magunkat beleképzelni a mozgáskorlátozottak helyzetébe.
Filmhu: Ehhez a fordított világhoz hogyan társult a felfordult vizuális koncepció?
S.D.: Egy kísérlet volt a részünkről, hogy elfordítsuk a képarányt, így a filmkép az álló fotóhoz hasonló, amihez nagyon könnyen hozzászokik a szem. Ennek ellenére egészen máshogy kellett komponálni, a koncepciót merőben megváltoztatta. 
Téma az esélyegyenlőség
Filmhu: A meghökkentő világot már-már groteszk elemekkel is gazdagítod, ilyen az alacsony, kerekes székesek számára kialakított lift, amiben a főhős nem tud kiegyenesedni. Ez a motívum a John Malkovich menetre emlékeztet…
S.D.: A lift kulcsjelenete a filmnek. Nagyon szerettük volna, ha díszletben forgathatunk, de mivel nem volt rá lehetőség, nem tudtuk az egész világot ilyenné alakítani. Nagyon kellett figyelnünk, hogy ne hagyjunk a képmezőben széket, magas polcot, lépcsőt, mert az felborította volna a koncepciónkat. A groteszkség a dramaturgiai-logikai lépés része, inkább csak egy plusz felhang.
Filmhu: Hogy tetszett a szekció többi filmje?
S.D.: Nekem a Bevezetés az általános nyelvészetbe tetszett leginkább, volt benne egy nagyon jó ötlet, és jó humora is volt, lehetett volna belőle akár egy világszínvonalú filmet is csinálni, de látszott rajta, hogy nagyon komoly technikai nehézségekkel küzdöttek az alkotók. Bárcsak lett volna még ötmillió forintjuk!
Filmhu: Milyennek ítélted a saját filmed fogadtatását?
S.D.: Minden évben az van, hogy nehezen indulnak be a szekciók, az elején még senki sem nevet, ami rettenetes állapot. A stáb és a sajtó előtt levetített film sosem mutatja az igazi közönségreakciót, mert nem úgy reagálnak rá, mint az átlag néző. Az első filmem Szemlés vetítésén majd’ meghaltam, mert senki sem nevetett a vígjátékomon.
