Vonzódom is, de szakmai szempontból véletlenül alakult így. Mindig is színész akartam lenni, már gyerekként nagyon érdekelt a színház. Öt évvel ezelőtt belecsöppentem a film világába is, ami még nagyobb szerelem lett, és azóta váratlanul találtak meg a bűnügyi sorozatok és filmek.
Milyen volt belecsöppenni egy olyan csapatba, akik már 10 évvel ezelőtt is együtt játszottak A vizsgában?
Korábban már átéltem ilyet. Amikor az Aranyélet harmadik évadát forgattam, ott is már egy összeszokott csapattal játszottam, de nem éreztem magamat kívülállónak. A játszmabeli szerepnek jót tett, és nekem is, mert át tudtam élni, hogy ők sokkal jobban összeszoktak, én még nem ismerem a munkamódszereiket, a mimikájukat. Minden ismeretlen volt, és ez hasznos volt, sokszor fel is használtam ezt az érzést, hiszen ők olyan karaktereket játszottak, akik már régről ismerték egymást, a szerepem szerint pedig újonnan érkezem közéjük.
Staub Viktória és Kulka János
Elmélyedtél a titkosügynöki lét különböző vonatkozásaiban?
Mindennek utánanéztem, amiről addig nem hallottam vagy ami idegen volt számomra: kifejezéseknek, személyeknek. Minél több tudást fel kellett halmoznom ahhoz, hogy el tudjam dönteni, a karakteremnek mit és mit nem kell tudnia. Persze sokkal inkább az emberekhez való kapcsolódás számít, hogy kihez milyen viszony fűz. A film fő gondolata, hogy nem tudhatod, kiben bízhatsz, ezért folyamatos titkolózás megy. Őrült nagy matekozás ment a fejemben, hogy hogyan tudom színészként megjeleníteni, hogy a karakterem is egy szerepet játszik.
Sokféle karaktert játszottál már színházban, A játszmabeli szereped is nagyon összetett. Honnan van benned ennyi tapasztalat, hogy huszonöt évesen ilyen sokféle szerepet hitelesen eljátssz?
Fiatalon elkezdtem foglalkozni az emberekkel és az emberi kapcsolatokkal, hogy a családon belül ki mit és miért tesz, miért mond. Miért gondolja azt, amit, miért alakulnak ki a konfliktusok, miért úgy van minden, ahogy van. Sokáig nem tudtam erre a megfelelő választ, aztán az egyetemen találkoztam egy osztálytársammal, akinek az anyukája asszertív kommunikációt tanított. Ez ébresztett rá, hogy miért nem tudok kommunikálni apukámmal. Megértettem, és most már meg tudom oldani a gyerekkori problémámat.
Staub Viktória A játszma című filmben
Korán elkezdtem magamat fejleszteni, 11 évesen pedig bekerültem egy színházi közösségbe, ami tele volt felnőttekkel. Talán innen jön az, hogy hamar fel kellett nőnöm. Mivel a színház volt a mindenem, és ha már kikértek a suliból, akkor bizony meg kell írnom a házi feladatot a próbák közti szünetekben vagy az öt percekben. A lényeg, hogy mindent megtettem a cél érdekében. Hamar és jó eredménnyel letudtam a sulit, hogy színházba tudjak menni, mert számomra az volt fontos. Ott egy felnőtt, érett közegbe kerültem, ahol dolgozó emberként tekintettek rám is.
Mindig azt éreztem, hogy egy kicsit érettebb voltam a korosztályomnál. Nekem sosem volt vicces, hogy vajas zsemlével dobálózunk a tízórai szünetben, gyerekkoromban is nagyon hamar akartam önállósodni, felnőttes dolgokat csinálni, elköltözni, agyalni, hogy hol fogok majd lakni, berendezni az elképzelt lakásomat.
Nagyon bátran használod a testedet. Nagy Lili Halak a hálóban című kisfilmje egy hosszú szexjelenettel kezdődik, és A játszmában is lemeztelenedsz. Mennyire vagy tudatos a testeddel kapcsolatban?
Nekem ez az eszközöm, ugyanolyan, mint a hangom, vagy bármi más. Magamutogatásból vagy csak azért, mert valaki meg szeretné nézni a mellem, és ehhez egy filmet használ, az nincs rendben. Csak ha azt látom, hogy van értelme és helye a filmben.
Nagy Lilinél átkapcsolt az agyam. Megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne látni a filmen. Megkértem, hogy forgatás előtt üljünk le és beszéljük meg, ő mit tart fontosnak, mi az, amit meg szeretne mutatni. Hátha tud olyat mondani, amiből én is azt gondolom, hogy a helyében én is ugyanígy csinálnám.
A játszmában van egy jelenet, amiben azon agyalnak a szereplők, hogy vajon ki lehet a karakterem, honnan jöttem és ki lehetek. Közben pedig engem mutat a kamera, ahogy meztelenül odaállok az ablak elé. A rendező egyik nap odajött hozzám és megkérdezte, hogy mit szólnék ehhez. Ösztönösen rávágtam, hogy igen! Éreztem, hogy ez a meztelenség helyére teszi a karaktert. Egyfajta jelkép is, amikor a lány teljesen lemeztelenedik. Akkor látjuk a karakterem legközelebb saját magához, de még mindig nem tudjuk, hogy kicsoda. Addig eltakarta egy ruha, vagy egy álarcot viselt, itt viszont teljes valójában látja a néző.
Nagy Lili nagyon őrült filmeket készít, vele milyen volt dolgozni?
Imádom őt! Nem annyira őrült, mint a filmjei, de jól egymásra találtunk. Úgy kezdődött, hogy kaptam egy forgatókönyvet, amit elolvastam és nem értettem. Katyvasznak tűnt, annyi mindent látott a filmben, én meg görcsöltem, hogy ez most hogy lesz, meg akartam érteni, hogy melyik nap mit veszünk, miért, mi az előzménye, mi a következménye, stb.
Nagy Zsolt és Staub Viktória
Számomra meghatározó pillanat, amikor egy rendező ki tudta belőlem hozni, hogy ne foglalkozzak semmivel, csak benne bízzak. Másfél nap után rájöttem, hogy most vagy az van, hogy végig fogom szenvedni ezt a három napot, és feszülök, és anyázok, amikor kimegyek cigizni, és az egész nem lesz jó, vagy elengedek mindent, és teljesen rábízom magam Lilire. Az utóbbi történt. Elengedtem magam, és olyan dolgok tudtak ezáltal megszületni, amik eredetileg nem is voltak megírva. Ahogy az egyik jelenetben viselkedtem vagy reagáltam, arról eszébe jutott valami, megmutatta és másnap megcsináltuk. Attól működött a dolog, hogy ráhagyatkoztam, teljesen elengedtem magam, és azt mondtam, hogy itt vagyok, csinálj velem, amit akarsz.
Olvastam egy interjút veled, amiben elmondtad, hogy autószerelő lennél, ha nem színész és hogy szívesen játszanál férfit. Ezek hogy jöttek képbe?
Talán onnan jön, hogy van egy bátyám és egy öcsém, vagyis fiús családban nőttem fel. Én voltam apuci egyetlen, pici lánya és szeme fénye, a környezetem miatt viszont szerettem fiús dolgokat csinálni. Azt vettem észre, hogy a környezetemben lévő fiúk inkább azokhoz a lányokhoz vonzódnak, akik kevésbé csajosak. Lehet, hogy ez egy sztereotípia a tinifilmekből, hogy aki kevésbé csajos, és inkább vagány, ért az autókhoz és focizik, azokat jobban kedvelik. Azt gondoltam, hogy én akarok lenni ez a szomszéd csaj.
Staub Viktória (fotó: Pozsonyi Janka)
De eleve szeretem a vagány dolgokat, a fiúsabb dolgok érdekelnek. Az autószerelés akkor jött, amikor elkezdtem magamnak autót keresni,akkor még jogsim sem volt, és rengeteget megnéztem. Nagyon érdekelnek az autók, nagyon szeretem őket, de rájöttem, hogy nem leszek autószerelő soha, mert nem értek hozzá.
Az akciófilmes vonal érdekel?
Gyerekkoromban beöltöztem Lara Croftnak, a nagymamámmal meg akartam varratni a Totally Spies-os overált is. Ami most a kedvencem, nemrég elkezdtem Csepelen egy szélcsatornában repülni. Ez egy szabadesés szimulátor, fekete kezeslábasban kell lennem, ami rám lett varrva, olyan, mintha én lennék az egyik kémcsaj a Totally Spies-ból.
A Halak a hálóban minikritikánkban a magyar Anna Karinának hívtunk, mert klasszikus vonásaid vannak. Mondtak neked ilyet A játszma castingján, hogy kortalan vagy?
Ruhapróbák közben mondták, hogy egyszerűen jól áll nekem az a kor. Hiszek benne, hogy minden okkal van, és minden okkal történik, és hogy az sem véletlen, hogy valaki valamiért engem akart erre a szerepre. Valahol biztos megvan bennem az, ami kell ehhez.
A családod, nagy- és dédszüleid segítettek a kor megértésében? Esetleg a korabeli ruháikat felpróbáltad a játék kedvéért?
A nagymamám és a dédimamám szekrényéből hoztam el nemrég ruhákat, amik abból a korból valók, amiben A játszma is játszódik. Tisztára úgy néznek ki, mint a filmhez használt ruhák. De nem került a filmbe belőlük egy sem, mert dédimamám pont a forgatás közben hunyt el, és csak később hoztam el a ruháit. 93 évet élt, csodálatos élete volt, és mondta, hogy már szeretne menni. Nekem hiányzik, mert azt érzem, hogy nem hagyhat itt. Ez egy feladat számomra, úgy érzem, még nem tudom kezelni és feldolgozni a halált vagy valaki elvesztését.
Dédimamám halála után pont másnap volt egy olyan jelenet a forgatáson, amiben vidámnak kellett lennem a szerepem szerint. Vannak olyan pillanatok a filmben, amikor tudom, hogy akkor és ott, rágondoltam. Például amikor A játszma forgatásán az egyetem lépcsőjén ültem és sírtam. Ez nekem segít, ezáltal meg tudtam örökíteni a szellemét, ami a szerep eljátszásában is segített. De ez már csak a karakterem megmagyarázása saját magamnak, ami csak nekem segítség, másnak nem.
Kulka János és Staub Viktória
Számodra mi a kihívás?
Minden kihívás. Nem csináltam olyan sok mindent, hogy rutinszerűen tudjam már a dolgokat. Minden ember más, minden helyzet más. Vannak hasonlóságok és súrlódások. Egy idő után az emberek is majdhogynem ismétlődnek körülötted, vagy nagyon emlékeztetnek valakire akár arcról, hajról, mozgásról. De közben meg mégis minden más, és nem tudhatod, hogy ki hogy reagál egy helyzetben. Szóval szerintem minden kihívás. Vagy ha nem az, akkor csinálok magamnak.
Mennyire gyakran mondasz nemet egy felkérésre?
Válogatni szoktam. Nemrég tanultam meg úgy képviselni magam, hogy ha valami nem tesz boldoggá, akkor azt nem csinálom. Emiatt egy időre jegelem a színházat. Pedig életem nagy részét tette ki a színház. Igazából több mint a fél életemet eddig színházban töltöttem, és nagyon-nagyon szeretem, de most azt érzem, hogy el kell egy kicsit távolodnom tőle ahhoz, hogy újra bele tudjak szeretni. Ilyen szempontból nincs meg a kiégés veszélye, mert ha valami nem tetszik, akkor azt eltartom magamtól, és határozott nemet mondok.
