Igyekszik vagy három tucat ember a kétmillából. Budapesten közlekednek. A pumpa felmegy. Szitkok szállnak az éjszakában - „Haladjunk már!”. Mit keresnek ők a mínuszfokos latyakban cammogón ezer autó börtönébe zárva? Biztos, hogy nem teljesen normálisak, hogyha egy szenior nyugdíjkorban járó független filmes műhely önprezentáló klubjába igyekeznek. Mégis a bolondok szépen lassan csordogálnak, összesűrűsödnek a Tabán mozi „kispiszkos” epicentrumában. A foghíjak apránként töltődnek a lehetetlenül antimulti kiképzésű vetítőterem soraiban.

A merítés széleskörű a Magyar Független Film és Video Szövetség elmúlt két évben született legnívósabb munkáiból. Mindent az eklektika jegyében. Pölcz Róbert és Boglárka Szafarira invitál. A Mediawave-nyertes, moll dallamokra fűzött bő 10 perc megszelídíti a metropolisz által neuronjainkba mart stresszt. Purgyékat mosdatnak, kackiás romalegény bagózik, bivalyok gázolnak a métermély sárban – tiszta India Hadad-Nádasdról. A cigánytábor a pocsolyába megy. Kotnyek István hendikeppel indult. Mert a fővárosra fókuszált országunkban zalaegerszeginek lenni hendikep. A MAFSZ-nak köszönheti, hogy különös, a világ formáit játékos asszociációkkal egybemosó, egyesek szerint világszínvonalú animációi ismertekké válhatnak az ínyenc közönség előtt, mégpedig 35 mm-en. Petrik András és az ifjú színésztehetség Rajkai Zoltán egy szerelem, egy baleset, egy szakítás történetét meséli el szinte szavak nélkül, igen nehezen érthető, művi flashbackekkel operálva. Mindenesetre az 1/2 hozott nekik egy Unicaja-díjat. Két rövid etűd, két hétköznapi mozdulatsor új szemszögből, groovos alapokra. Antóni Péter Táncfilmje egy 12 év alatti szambasuliban kalauzol végig, míg Bernáth Szilvi Cleanjében a vadvízi fürdőzés testrészközeli élményét idézhetjük vissza egy hosszú téli estén. A két szösszenet után gyors műfajváltás, ami felrázza a közönséget is.

Dyga Zsombor lendületes, házilag barkácsolt, lejárt 16-os thrillerparódiáján lehet mulatni. Merthát a Vértakony megadja a receptet: egy kombinés csaj, egy taknyos lúzer, meg egy hulla a csomagtartóban, s mindez nyakon öntve egy műszőrmébe bújtatott idegbeteg ősemberrel – kész a szórakozás nevű étel. Ezután pedig megtudhatjuk, hogy a MAFSZ nagy moguljai hogyan csinálják. Mármint a filmet. Szirmai Márton: Werk mindenkinek - éppen forog a KVB kurrens nagyjátékja, a Feri és az édes élet. Czabán, Pálos, Buglya, Végső, Győri, Kőpor és a többiek mind ott gyűlnek a kamera körül – a tanulság egy: itt nem egy ember, hanem egy csapat készít filmet. A baráti lecke után az est végére azonban Szénási Ákos az arcunkba küldi a K.O.-t. Ferike pöszít, olyan a hangfekvése, mint egy ánuszprofi köcsögnek – mindazonáltal bikagyerek a 8-ból, s ő veri le minden más köcsög fejét. Villany fel, én pedig fosni kezdek, mert két sorral előttem ott ül Csizmár Ferike teljes életnagyságban beszorulva a Tabán szűk széksoraiba.

Ferencet tisztes távolságból követve kioldalgunk a kávézóba, ahol csakhamar beindul a familiáris össznépi kesergés. Hogyha az Inforg Stúdió szisztémája és fiataljai megmutatták a magyar film áthatolhatatlan sűrű erdejéből a kiutat, akkor azt mondhatjuk a MAFSZ vezetői is ismerik az "apró lépés" Groundhog Dayből híressé lett módszerét. ők is látják az erdőt és az akadályokat a rengetegben. Merthogy nem teszünk be semmit szellemi oldalról a magyar filmbe, merthogy nem tesznek be semmit anyagi oldalról a magyar filmbe. A főiskola szétesett, hazug manírokkal telve jutnak ki onnan a végzős rendezők, az operatőrök még egy zöld színt sem ismernek föl. Másrészt 1 %-ra redukálódott a kommunikációs szint a filmesek között. Nem találkoznak, nem folytatnak diskurzust az alkotók egymással és a kritikusokkal, teljesen elhalt a régi rendszerben hódító filmklub-mozgalom. A mafszosok tehát látják a buktatókat a sűrűben, egyet viszont nem látnak: a kiutat. Rezignált joviális iróniával veszik tudomásul helyzetüket, nemigen hisznek a változásban, 70 évesek, de azért szeretik egymást. Nagyon.

Ilyen egy igazi nagy család.