A finanszírozási rendszereken kívüli, alulról építkező amatőrfilmes kezdeményezések sosem voltak széles körben jellemzők a hazai szcénára. A legjelentősebb ilyen műhely az 1962-ben alapított Kőbányai Amatőrfilm Stúdió volt, amit 1975-től Szomjas György vezetett. Többek között innen indult a Szőke András-féle brigád, akik a Vattatyúkkal, az Európa kempinggel és a Citromdisznóval már a ‘90-es évek elején bizonyították, milyen lehetőségek rejlenek az amatőrfilmezésben és hogyan lehet egységes stílust építeni az anyagi és technikai korlátok kihasználásával. Ezek a filmek önironikusan vállalták a sokszor esetlen képi megoldásokat, emellett kíméletlen szatíraként vagy épp szociológiai látleletként is helytálltak.
Vattatyúk / Fotó: NFI.hu
A magyar amatőrfilmezés hagyományait az Országos Függetlenfilm Fesztivál (korábbi nevén Országos Amatőrfilm Fesztivál) ápolja a mai napig. A Magyar Független Film és Videó Szövetség (MAFSZ) által szervezett esemény célja, hogy lehetőséget biztosítson a rendszeren kívül filmeket készítő alkotóknak. A fesztivál így ismét egyre fontosabb találkozási hellyé válhat, hiszen jelenleg az az uralkodó tendencia, hogy korábban „rendes” költségvetésből filmező alkotók kényszerpályára szorulnak és minimális büdzséből próbálják összehozni aktuális szerelemprojektjeiket.
Szalay Kristóf (k) / Fotó: Facebook/Zemlényi-Kovács Zoltán
Az ezredforduló környékén indult Szalay Kristóf méltó utódja a kőbányai amatőrfilmes kollektívának, egyben a most induló függetlenfilmesek számára is fontos példakép. A rendező barátai és családja közreműködésével, szabad szemmel alig látható költségvetésből, hatalmas odaadással és lelkesedéssel a mai napig készít filmeket, amik általában egy abszurd alapötletből indulva harsány műfaj- és stílusparódiákként működnek.
Szamosi Ferenc a Melodicus Miseriosis című filmben
A művek kulcsa Szamosi Ferenc főszereplő, aki a legnagyobb őrültséget is rezzenéstelen arccal előadó, kiválóan időzítő komikus. Az általa képviselt humor olyan, mintha egy Laár Andrásba oltott Danny DeVitót látnánk. Szamosi (a stáblistákon néha Fezóként tűnik fel) jellegzetes fizimiskája és egyedi stílusa nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a Szalay-filmek kivétel nélkül végtelenül önfeledt és szórakoztató őrültségek.
Még a kutyát is Szabó Jánosnak hívják
Szalay Kristóf 2003-as egész estése, a Nomen Est Omen, avagy reszkess Szabó János! igazi kultfilmmé nőtte ki magát, megérdemelten. Már a film felütése is briliáns: „A pszichopaták köztünk vannak” – közli a szenvtelen narrátor (Isépy Tamás), majd mesél a híres hajszárítós gyilkosról, aki a kádtól a medencén át a Balatonig számtalan helyen szedte már áldozatait (ezeket a kegyetlen gyilkosságokat persze meg is nézhetjük). De gyorsan kiderül, vagyis a nézőre folyton kikacsintó mesélő elárulja, hogy ez a film nem róla és nem is holmi pszichopata buszsofőrről szól. A főhős Szabó János metróvezető (Szamosi Ferenc), akinek ez a név egy átok. Rendszeresen összekeverik Szabó Jánossal, aki az egyik szomszédja, tévesen kap meg más Szabó Jánosoknak szóló leveleket és akárhová megy, valahogy mindig névrokonaiba botlik. Még akkor is, amikor megsimogat egy kiskutyát az utcán, az állatot gondozó idős hölgy pedig lassítva elmondja kiskedvence nevét: természetesen Szabó János. János így azt teszi, ami először eszébe jut: megöli az összes névrokonát. Ez szám szerint 5180 Szabó Jánost jelent, és persze nemcsak Magyarországon, de a diaszpórában szétszóródva is élnek likvidálandó druszák.
Szamosi Ferenc a filmben
Szalay ezt az alapötletet viszi el a falig. A főhős telepatikus képességekkel rendelkezik, és virtuóz módon bánik a fegyverrel, így szorgosan tizedeli a Szabó Jánosokat. Az író-rendező olyan gegekkel oldja a vicces és elborult gyilok-szkeccseket, mint például János extra pénzkereseti lehetősége, amivel az utazásaihoz igyekszik megteremteni a forrásokat. Óvszert kell tesztelnie, méghozzá a Vad Katalin (alias Michelle Wild) által alakított munkatársával közösen.
Az epizodikusan szerkesztett Nomen Est Omen elsősorban virtuóz műfajparódia. A főcím egyértelműen James Bond áthallás, de az akkoriban csúcson pörgő Mátrix is megkapja a magáét, a főhős utazásai pedig az Indiana Jones-utalásokat hozzák be. A gyilkosságok a klasszikus horrorokat és a Végső állomás-filmeket is megidézik, az amatőrfilmes megoldások keserédes, magyaros utóízt adnak. Az egész filmet áthatja a büszkén vállalt hétköznapiság: a kopaszodó Szabó János ledurrant konyhájában sakkozik saját magával rövidnadrágban, fehér trikóban és egy koszos fal előtt lövöldözik a kamerára túl bő bőrdzsekijében, akár egy pesterzsébeti James Bond. A film ma is remekül működő humora javarészt ebből az autenticitásból és ennek kiforgatásából fakad.
Szamosi Ferenc bőrdzsekiben
A hatáshoz sokat hozzátesznek a cameók is. Michelle Wildon kívül Szabó Jánosokként olyan színészek halnak csúnya halált a filmben, mint Rudolf Péter, Eperjes Károly és Koltai Róbert. A Nomen Est Omennek még a Windows Movie Makert idéző áttűnéses vágások is jól állnak, ami részben a technikai korlátok ellenére is lelkiismeretes és igényes operatőri munkának is köszönhető. A film motorja azonban Szamosi Ferenc, aki néhány, mai szemmel nézve kissé poros poént is képes önazonosan tálalni. A Nomen Est Omen igazi bűnös élvezet, amit ma is érdemes elővenni, mert még mindig meglepően szórakoztató.
Az ember, aki dalban mondja el
Fásult ábrázatú középkorú férfi üldögél a Duna partján (ki más is lehetne, mint a rendező múzsája, Szamosi Ferenc). Mellette sorrendben egy doboz gyógyszer, egy kés és egy pisztoly. Öngyilkosságot tervez és biztosra megy. Az enervált hangú főhős Melodicus Miseriosis-szindrómában szenved, tehát érzéseit és gondolatait csak dalokban, méghozzá a ‘80-as és ‘90-es évek magyar popzenéjét idéző szerzeményekben és az őket kísérő higanymozgás segítségével képes kifejezni. Így aztán érthető, hogy a mindössze bő tízperces Melodicus Miseriosis eleinte a főhős belső monológját tárja a néző elé. Mielőtt Fezó dalra fakadna, narrátorként még szembesíti a szenzációhajhász nézőt saját gyarlóságával: „Nyilván Önök is alig várják, hogy mondjak valamit” – szegezi a befogadónak, miközben hunyorogva a kamerába mered. Majd kezével megadja a ritmust és a parton ülve elénekli „az egyik szemem sír, a másik röhög rajtam” kezdetű dalt, ami olyan, mintha egy elfeledett KFT szám lenne.
Melodicus Miseriosis
A Melodicus Miseriosis frappánsan rímelteti egymásra a képi és hangi elemeket, ami kiváló humorforrásnak bizonyul. Szamosi Ferenc mellett a film a Cyber Siegfried által írt és felénekelt dalok miatt marad emlékezetes. Amikor a főszereplő egykori konyhai munkáját látjuk egy flashback formájában, akkor a ‘80-as évek rockzenéit idéző Kész van a táp című dal csendül fel, melynek refrénje: „Kész van a táp, ó igen, kész van a táp, oh yeah.” A dalok önmagukban is megállnak stílusparódiákként (a szakítós-szerelmes szám egyik sora az, hogy „próbáltalak kiheverni, de túl szép a lábad”), az abszurd alaphelyzet és az abból kibomló rövid szkeccsek pedig lendületes filmélményt eredményeznek. Szerencsére a happy end is megérkezik, így a sokat próbált énekes szintén dalos kedvű választottjának udvarolhat: „Te vagy az egyedüli nő nekem, és senki más.”
Magyarország–Belgium 13:0
Az idei foci EB leöblítésére tökéletes választás a Nusi, ami a magyar futballszenvedélyt és labdarúgás-fétist karikírozza egy mágikus realista csavarral. A címszereplő egy szótlan, tolószékes néni (Ambrus Asma alakítja), aki szendvicsemberként dolgozó, sportrajongó fiával (naná, hogy Szamosi Ferenc) él egy fővárosi polgári lakásban. Nusinak különleges képessége van: kézmozdulataival képes befolyásolni sportmérkőzéseket. Mikor fia erre rájön, elhatározza, hogy a mama segítségével eljuttatja a magyar futball válogatottat a világbajnoki címig.
A Nusi a rendező többi filmjéhez képest is különösen magyar. A tévé előtt a válogatott mezét viselő, feszülten szurkoló sportrajongóktól a félrészegen futbalszakértőt játszó drukkerekig mindenki megkapja a magáét, miközben Nusi néni képessége irigylésre méltó. Talán mindenki, aki valaha is rakott tippmixet, gondolt már arra, milyen jó lenne, ha a meccset nézve valahogy befolyásolni tudná az eredményt. Nusi mamának köszönhetően a magyar válogatott 13:0-ra veri a belgákat a nyolcaddöntőben (micsoda elégtétel ez a 2016-os 4 gólos vereségért!), majd a nemzeti 11 magabiztosan halad előre a tornán.
Szamosi Ferenc és Ambrus Asma a Nusi című filmben
A rendező ismét beleáll a sufni megoldásokba, a VB-meccsek képeit dinamikus montázsokban látjuk, azonban ezeket a sajószentpéteri és a rudabányai focipályákon vették fel, mindössze néhány játékossal, jóféle megye 2-es hangulatban. Így a Nusi a korábbi Szalay-művekhez hasonlóan önfeledt és szórakoztató mű, ám a fináléban a rendező egy korábban nem látott oldalát is megvillantja és megható anya-fia sztorit kerekít a kis magyar abszurdból.
Szerencsére Szalay Kristóf aktívan dolgozik azon, hogy a filmezés szeretetét az új generációkkal is megismertesse. A rendező a Városliget szomszédságában álló Mozgásjavítóban tevékenykedik, mozgáskorlátozott gyerekek szakmai mentoraként. Az általa vezetett Mozgásjavító Filmműhely 2015 óta működik, azóta a diákok több mint 50 filmet készítettek, amikkel összesen 67 díjat nyertek kisebb fesztiválokon. Az itt készült alkotásokon is tetten érhető a rendező szellemisége, az ugyanazt a filmzenét kétféleképp értelmező Kettő egy témára például egy zombi-horror és egy testrablós sci-fi paródiája, kidolgozott kameramozgásokkal és jól időzített helyzetkomikummal. A Mozgásjavító Filmműhely fontos szellemi bázis, egy olyan kezdeményezés, amiből sokkal több kellene ahhoz, hogy a magyar amatőrfilm újra egy élő, közösségi alapokon működő ökoszisztémává váljon.
A Mozgásjavító Filmműhelyben készült további alkotások elérhetők az intézmény honlapján.
