Filmhu: Hol voltál és mit csináltál épp, amikor megtudtad, hogy a filmed bejutott Szarajevóba?
Almási Tamás: Otthon, a konyhában ügyeskedtem, amikor fölhívtak azzal, hogy bekerült a film, de még nem publikus és lehetőleg ne mondjam el senkinek. Tartottam az ígéretemet. Körülbelül két hét múlva, amikor azt gondoltam, hogy már talán elmondhatom a kollégáimnak, de akkorra már mindannyian tudták.
Filmhu: Kinek mondtad el először a hírt?
A. T.: Először Péternek, a fiamnak mondtam el, ő egyébként kolléga, hiszen vágóként dolgozik a szakmában.
Filmhu: Hogyan készülsz a fesztivál részvételre?
A. T.: Nagyon örülök, hogy újra látom Szarajevót, mert régen nagyon sokat jártam arra Fábri Zoltánnal, később pedig Szinetár Miklóssal asszisztensként. Végigjártunk az akkor még Jugoszláv tengerpartot, ekkor gyakran érintettük a várost, mert a Neretva folyó völgyében mentünk Dubrovnik felé, de azóta én nem voltam ott. Magára a fesztiválra azonban külön nem készülök, de izgatottan várom, mert nagyon sok jót hallottam róla.
Filmhu: Mit vársz a fesztiváltól?
A. T.: Ilyen esetekben azt várja az ember, hogy minél több kollégával ismerkedjen meg, minél jobb filmeket lásson, legyen valami új, valami meglepetés szerű élménye. A film szempontjából minden fesztivál lutri, hiszen az, hogy hogyan szerepel, nem csak a film értékétől függ, hanem attól is, hogy milyen a zsűri összetétele, hogy aznap milyen kedvük van, hogy van-e másik hasonló témájú film a versenyben, vagy az előző évben voltak-e például magyar díjazottak. Már az is teljesítmény, hogy ott lehet a tititá, de persze remélem, hogy majd szeretni is fogják.
Filmhu: A hivatalos szakmai programokon kívül mire szakítasz még időt a városban? Kaptál már tippeket?
A. T.: Szarajevó része a magyar és az európai történelemnek, a ’70-es évek végén több napot is töltöttem ott, most újra meg szeretném nézni, kíváncsi vagyok, hogy mit változott azóta. Ha lenne időm, elmennék Mostarig, hogy megnézzem az új hidat. A régiről vannak saját fotóim is, ahogy a gyerekek fejest ugráltak róla a folyóba, amelyet aztán felrobbantottak a háború alatt. Sajnos csak három napig leszek kint, úgyhogy ez valószínűleg arra lesz elég, hogy a kötelező programokon, a közönségtalálkozókon részt vegyek és megnézzek néhány filmet.
Filmhu: Kit viszel magaddal a stábból?
A. T.: Én sajnos senkit nem tudok magammal vinni, mert a fesztivál csak engem hívott meg, de Ugrin Juló, aki a tititá társproducere, egy másik film kapcsán részt vesz a fesztiválon így ketten képviseljük az alkotást. Nagy örömömre szolgál, hogy sok fiatal magyar kollégával fogok találkozni. László Sára a Káin gyerekei és a Seb producere nálunk írja a doktori disszertációját, én vagyok a témavezetője, és mivel ő alapvetően külföldön él, ritkán tudunk találkozni, most viszont Szarajevóban megejthetünk egy konzultációt is. De ott lesz Gerő Marci, a Káin gyermekei rendezője, Nagy Dini a Seb rendezője, akiket szintén tanítottam az SZFE-n. Hörcher Gábort és Nemes Jeles Lászlót pedig kint ismerhetem meg.
Filmhu: Van olyan Szarajevóba beválogatott film, amit különösen meg szeretnél nézni?
A. T.: Sajnos nem volt még időm átnézni a fesztivál programot, közvetlenül indulás előtt tudok rá sort keríteni. Biztosan sok film lesz, ami érdekel, nagy mozibajáró vagyok, egy nap meg tudok nézni 5-6 filmet is, és remélem itt is minél több lehetőségem lesz a mozizásra.
Filmhu: Mit szólt Anti, a Tititá főszereplője, amikor megtudta, egy ilyen neves fesztivál vásznán fog feltűnni?
A. T.: Amikor felhívtam, már a Facebookról értesült a hírről, és természetesen nagyon örült. A forgatás óta egyébként leérettségizett, és a jövő héten egy budapesti zenei konzervatóriumba felvételizik, így a film a való életben happy enddel zárulhat. Egyébként amikor elkezdtem forgatni vele, már az első nap azzal fordult hozzám, hogy ugye, majd kivisszük őt az Oscar-díj átadásra.
Filmhu: A tanítványaidnak milyen tanácsot adnál, mire érdemes figyelni rendezőként egy ilyen kaliberű fesztiválon?
A. T.: Marketingben nem vagyok jó, de rájöttem az évek alatt arra, hogy a szerencséért is tenni kell. Kapcsolatok nélkül nagyon nehéz ma továbblépni. A filmkészítés mára nemzetközivé vált - ezt a DocNomads képzés kapcsán nap mint nap tapasztalom -, ezért fontos, hogy a filmkészítő legalább egy európai networkot kiépítsen. Fiataloknál ez egyébként is könnyebben megy. Nekem a külföldi kapcsolataim 90%-a fesztiválokról származik. Itt nem valamilyen hivatalos dologra kell gondolni, egyszerűen érdeklődtünk egymás filmjei iránt, és így alakultak ki ezek a barátságok, kapcsolatok.
Filmhu: Pipás Pista történetéből készülsz játékfilmet forgatni. Ezzel a tervvel hogy állsz?
A. T.: Jelenleg Átokháza munkacímen fut a terv, mert a könyv írása közben rájöttünk, hogy bár Pipás a katalizátora a filmnek, nem igazán őróla szól a történet, hanem sokkal inkább egy fiatal, a frontról visszatért férfiről és a testvére feleségéről. A film jelenleg túl van a Filmalap forgatókönyv fejlesztési fázisán, a kész forgatókönyvet elfogadták, a napokban adjuk be gyártás előkészítési pályázatra. Remélem, hogy jövő nyáron, vagy legkésőbb koraősszel el tudjuk kezdeni forgatni.
