Filmhu:Hol voltál és mit csináltál épp, amikor megtudtad, hogy a filmed bejutott Szarajevóba?
Gerő Marcell: Egy következő projektünkkel kapcsolatos háttérbeszélgetésről értünk vissza Sárával az irodába, akkor mondták a kollégák, hogy jó hír jött. Esetünkben ez dupla jóhír volt, mert a Káin gyermekei mellett, aminek rendezője vagyok, Nagy Dénes Seb című dokumentumfilmjét is beválogatták a fesztiválra, amiben pedig producerként vettem részt.
Filmhu:Kinek mondtad el először a hírt?
G. M.: Julcsinak, a feleségemnek.
Filmhu:Hogyan készülsz a fesztivál részvételre?
G. M.: Nyakig vagyok egy következő tervvel kapcsolatos anyaggyűjtésben, plusz valamennyi nyaralás is lesz még augusztusban, úgyhogy izgatottan várom, de különösebben nem készülök rá.
Filmhu:Mit vársz a fesztiváltól?
G. M.: Nem jártam még Szarajevóban, de sokat hallottam róla - mindenkitől jókat. Amikor két éve a Lágy eső című rövidfilmünk Cannesban a Rendezők Kéthete szekcióban versenyzett, Nagy Dénes rendező mellett az egész Campfilm elkísérte a filmet. Hosszú és sok energiát igénylő munka volt annak a kisfilmnek az elkészítése - nem csak Dénes számára. Igazi jófajta közös ünneplési lehetőség volt ez mindannyiunknak. Az azóta eltelt két év, ha lehet még intenzívebb volt, sok párhuzamos projekttel és nagyon sok munkával, ami miatt valahogy nem adódott mód a sikerek megünneplésére. Most Szarajevóba is együtt megyünk, részben azért is, hogy bepótoljuk, ami ezen a téren elmaradt.
Filmhu:A hivatalos szakmai programokon kívül mire szakítasz még időt a városban? Kaptál már tippeket?
G. M.: Mindenképpen szeretnék sokat mászkálni a városban. Viszont ilyenkor nem igazán szeretek tervvel elindulni. Nagyon rossz turista vagyok. Hiába fontosak, emlékezetesek, lélegzetelállítóak egy-egy idegen város látványosságai, sokszor idegesítenek ezek a helyek. Amiket egy adott városban járva “feltétlenül meg kell nézni”. Általában megpróbálok minél gyorsabban elveszni egy új helyen, hogy aztán személyes élményeim és tapasztalataim legyenek, mire hazatalálok.
Filmhu:Kit viszel magaddal a stábból?
G. M.: Ott lesz László Sára, a film producere, Erdős Lili gyártásvezető és Héger Barbara producer asszisztens is.
Filmhu:Van olyan Szarajevóba beválogatott film, amit különösen meg szeretnél nézni?
G. M.: Sajnos egyenlőre erre sem jutott különösebben sok időm - mármint hogy a katalógust böngésszem. Azt láttam, hogy a dokumentumfilmes versenyben bent van a Chuch Norris Vs Communism, arra nagyon kíváncsi vagyok, de böngésznem kell majd a programot, hogy a többi megnézendőt is kiválasszam. Ez jó eséllyel a Szarajevóba vezető autóútra marad majd.
Filmhu:Kettős funkcióban, a Káin gyermekei rendezőjeként és a Seb producereként veszel részt a fesztiválon. Milyen kötelezettségeid lesznek a különböző szerepkörökben?
G. M.: Egyenlőre fogalmam sincs, még nem érkezett meg a beosztásunk, sem a szakmai programok listája. A filmek bemutató vetítésén illetve az azokat követő beszélgetésen nyilván ott leszek, a többi teendőről szerintem csak nem sokkal a fesztivál előtt értesítenek majd. Igazság szerint az ilyen fesztiválokon a számomra izgalmas dolgok elsősorban nem a “kötelezettségek” teljesítése során történnek, sokkal inkább a különböző informális helyzetek alkalmával, amikor érdemben van mód megismerkedni másokkal.
Filmhu: A Káin gyermekei már több fesztivált megjárt. Mit tudsz kamatoztatni az eddigi fesztiválokon megszerzett tapasztalatokból?
G. M.: Elsőre általában nem vagyok egy különösebben oldott alak. A Káin gyermekeit a bemutatója óta eltelt nagyjából egy év során sok helyre kísértem el - ez biztos ad valamennyi rutint, ami átsegít ezeken a feszengős perceken. Bár igazság szerint engem a fesztiválnál általában jobban érdekel maga az ország, a város, ahova eljutok - és főleg az ott élő emberek. Ilyen értelemeben mindegyik fesztivál más és más, kevés a felhalmozódó tapasztalat.
Filmhu:Mit szólt a három szereplő, amikor megtudták, hogy egy ilyen neves fesztivál vásznán fognak feltűnni?
G. M.: Az első fesztiválszereplésekről még lelkesen értesítettem a film szereplőit, de mivel számukra nem sokat jelent egy-egy fesztivál neve, egy ideje már nem számolok be mindenről. Mindannyian örülnek az ilyen híreknek, de az az érzésem, hogy inkább az én izgatottságom miatt. Rengeteg fesztivált szerveznek a világban, de a leghíresebbeken kívül inkább csak a filmes szakma látja át, melyik fontos, melyik kevésbé. Szarajevót majd nem sokkal a fesztivál előtt fogom elmondani nekik.
Filmhu: Egy korábbi interjúnkban azt nyilatkoztad nekünk, hogy producerként és rendezőként is szeretnél nyitni a játékfilm felé. Hogy állsz ezzel a terveddel?
G. M.: Izgatottan. Az első lépés ebbe az irányba Dénes Lágy eső című rövidfilmje volt, ami azóta is szakadatlanul járja a világot. Idén mutattuk be Nagy Viktor Oszkár Hivatal című TV-filmjét, ami a TV2-n, a Dunán, A Duna World-ön és az m2-n is ment. Mostanában pedig párhuzamosan két projektünk is van: én is egy fikciós terven dolgozom és a Filmalaphoz be van adva fejlesztésre a Campfilm első nagyjátékfilmes terve, aminek Nagy Dénes a rendezője. Emellett pedig természetesen folyamatosan próbálunk olyan terveket találni (fikcióst és dokumentumfilmest egyaránt), amiknek szívesen nekilátnánk a jövőben.
Olvasd el a kritikánkat a filmről!
