A filmet akkor még nem láttam, egyszerű rajongóként mentem oda hozzá, egy régóta égető kérdéssel: Shinya Tsukamotót tiszteli, de munkáitól elhatárolódik, a Dead or Alive 3 végén a két rivális egy péniszfejű robottá olvad össze, ez mégis valamiféle Tsukamoto és Tetsuo reflexió/omázs nem? A mester filózott, helyeselt (lehet), az ellenfeleknek eggyé kellett válniuk, ők egy érem két oldala. Shinya ugyanezt mondta a monográfiában a Tetsuo kapcsán. Siker. Domo arigato gozaimasu! Vissza a jelenbe: pár szó a legfrissebb fesztiválvándor botrányfilmről.
Keressük a bajt
Amerikai katona visszatér Japánba, a szigeten hagyott gésáját keresi, felszabadítási szándékkal érkezett. Ő nincs meg sajnos, ennek okait a megboldogult Gésa nyúzott arcú munkatársnője fedi fel a katona előtt. Gyönyörű, hosszú mese következik. Kínzás tűkkel (mi mással), többszörös prosztó házi abortusz, magzatok a folyóban, asszonyverés, vér mindenütt. A katonát rosszul érinti mindez, beleőrül a mesébe. Főleg, hogy minden bűnért a mesélő hátában fészkelő gonosz kéz-ikertestvér (szemekkel és szájjal!) a felelős. (Miike mesélte, spontán jött az ötlet, egy haverja ráfogott a fejére hátulról, heuréka.) DV, giccses színkavalkád, és a régi ismerős érzés. Remegő térdekkel mászunk kifelé a moziból. Újabb örvendetes gyötrelem a mazochisták táborának (nekem is). Mindezzel együtt sem indokolt a cenzúra, Argento epizódja sem volt sokkal egyszerűbb, abban kisgyereket faltak fel kétpofára. Kering is a pletyka a neten, hogy a hőzöngéssel egész egyszerűen a sorozat dvd kiadásának piacát akarta fellendíteni a Showtime.
Szex-tettek
|
|
A
japán művészetben lakó ősi, levetkőzhetetlen, díszes őrület látképe
2005-ös Rampo noir 4 rövidfilm 4 rendezőtől |
A 2005-ös Rampo noir 4 rövidfilm 4 rendezőtől. Suguru Takeuchi Mars Canal-ja a legrövidebb, nem több mint 5 perces kísérleti táncfilm hegedűjátékra, álom egy párkapcsolat haláláról, Tadanobu, a férfi kopár síkságon végzi. Akio Jissoji fejezete a The hell of mirrors, melyben egy tükörkészítő exnőinek arca olvad el egyre-másra. Kogoro Akechi (Tadanobu Asano) ismét nyomoz, féltékeny tükrök labirintusában tévelyeg. A direktebbek ezután következtek. A hírhedt s&m horror rendező, igazi sokkmozis Hisayasu Sato (Naked Blood című filmje felkerült a Guinea pig-széria mellé a világhírű japán szemfájdítók listájára) magához hűen a legelvadultabb témát választotta. Caterpillar: A leszázalékolt Sunaga hadnagy felesége ápolására szorul, mivel se keze, se lába, ráadásul néma is, gúzsban pihen egy üres, dohos szobában. A nő használja férjét, mint egy játékot, megpróbál kihozni belőle mindent, amit lehet. ’Szárnynélküli pillangóját’, ahogy ő nevezi, szexuális segédeszköznek használja, mivel kielégülni képtelen, mohósága a férfi gátlástalan kínzásába sodorja. Atsushi Kaneko Crawling bugs-ának főszereplője egy erősen frusztrált, tisztaságmániás, paranoiás sofőr (ismét Tadanobu), úrnőjéről álmodozik, de érintésétől irtózik, meggyilkolja és tartósítja, színezi, alakítja, múlatja vele az időt saját képzelt százholdas pagonyában. Kár, hogy a nő teste eközben csak rohad a panelszobában. A Rampo noir szép látkép Rampo és egyben a japán művészetben lakó ősi, levetkőzhetetlen, díszes őrületre.
Erős középmezőny
Te és én (Kína) - Diáklány albérletet kap egy házsártos öregasszonynál. Kettejük kapcsolatára koncentrál a film, amely eleinte borzalmas, de fokozatosan összecsiszolódnak és végül elválaszthatatlanok lesznek egymástól. Csak ők ketten együtt léteznek a film számára, minden más mellékes. A színészi játék annyira erős, hogy a mikrorealizmus ellenére minden percet, még az üreseket is mohón habzsolja a szem. Ma Li-wen a Wo men liang-banalkalmanként illetlenül és teljesen alkalmatlanul brillírozni próbál olcsó effektekkel (például darabos lassítás), de ez a pár másodperc megbocsátható. Emberi és emberséges kínai csemege.
A mennyei dobmester tanítványokat edz a pokol elleni párbajra
Pornchai Hongrattanaporn: Bangkok loco
Bangkok loco (Thaiföld) - Éjjel negyed egyes filmkezdés, a nézőtér félig üres, sokan elalszanak ilyenkor. Most mégis nyerítve röhögött a mozi. A mennyei dobtanár/dobmester tanítványokat edz a pokol elleni párbajra. A feladat veszélyes, hiszen sötét oldalon nem más, mint Ringo Starr a vezér. Be mestere elhalálozik a Ringo elleni párbajban, a tanítvány bosszútól fűtve megindul, hogy megkeresse a dokumentumokat a legyőzhetetlen 10-es szintről, hogy azt elérve megsemmisítő csapást mérjen. Gátlástalan, tömény abszurdum, burleszk és musical, Pornchai Hongrattanaporn a thaiföldi Stephen Chow.
Édes otthon (Hongkong) - Soi Cheang tavaly a Love Battlefield-del tarolt Udinében, idén a Home sweet home-ot hozta. Fiatal család új lakásba költözik. A szellőzőben mászkál valami randa és égett. Mindez úgy ahogy van, mehetne a szemétbe, ha az illető nem élő személy lenne. Márpedig az, pontosabban egy régi lakó, aki jogtalanul tartózkodott a házban, és ezért családjával együtt kirakták. Az utcán viszontagságos volt az élet, csak ő, az anya maradt életben, megőrült, és visszaköltözött (a házba, de nem a lakásba, hanem a csatornába/szellőzőrendszerbe/liftaknába). Gyermeket rabol, fiaként szeretné, ha annak szülei hagynák. Kifüstölik a rejtekéből. Közhelyhorror start – akciódús társadalmi drámai végkifejlet, szóval sok meglepetés, jól adagolt feszültség, kellemes mozi.
|
| Az aranyérmes Park Kwang-hyun Welcome to Dongmakgolja lett |
See You After School (Dél-Korea): Egy végtelenül átlagos lúzer rögös utat jár be, hogy az iskolai hierarchia csúcsára kerülhessen. De nem ám a diákönkormányzat fejeként, hanem nagy kanként akar tetszelegni, erővel járó egzisztenciát, jó nőt akar. Ciki James Dean megállíthatatlan, ha kell, ok nélkül lázad, dohányzik a folyosón, üvölt a tanárokkal, rongyosra vereti magát. Lee Seok-hoon első egészestés munkája kőprofi vígjáték igazi keleti pofonokkal, és egy ügyesen belesimított rövid, tragikus szakasszal.
Az aranyérmes Park Kwang-hyun Welcome to Dongmakgolja lett. A koreai háború, az észak-déli ellentétek, amelyhez újból és újból visszatérnek a déli rendezők, kimeríthetetlen és hálás téma, ha a cél a meggyőzés a háború értelmetlenségéről, a politika elembertelenítő hatásáról. Ezen filmek akármennyire nyugati mainstream eszköztárral dolgoznak, és bármennyire érzelgősek is néha, igen életszagúak, hiszen üzenetük hiteles forrásból származik, égetően aktuális problémákról szólnak. Hőseik a demagógia és az előítélet béklyóiból szabadulnak, ha kell, halál árán is. Míg az első koreai blockbuster, Kang Je-gyu Shirije (1999) még erősen a kommunistaellenes sugallatra koncentrált, későbbi sikerfilmek, mint Park Chan-wook kamaradrámája, a Joint Security Area (2000), vagy az epikus háborús mozi, mint Kang Je-gyu Tae Guk Gi-je (2004) már sokkal inkább humanizmusról és békevágyról beszél. Érték és mondanivaló szerint is a kánonba illik a színpadról filmre adaptált Welcome to Dongmakdol. Elárvult északi és déli egységek lébecolnak a koreai vadregényben. Különböző okokból, melyek: kiirtott szakasz, félelem és sokk, a kétfős déli és a háromfős északi csapat úgy döntött, nem marad a fronton. Mindkét brigádot összeszedik az őserdőben és levezetik a térképről az édenkertbe, egy isten háta mögötti faluba, Dongmakdolba, ahová nem ért el a háború híre sem. Az északi és déli katonák a meglepetésből felocsúdva, a gyűlölködés után napról-napra egyszerű emberekké változnak vissza, végül karöltve védelmezik kedves falujukat. Szétstilizált, szentimentális mese, ízléses CGI világban. Csöpögős (hullik a pillangó, a pattogatott kukorica és a bomba), de övön alul üt, a katonákkal együtt lágyul az arcunk kedves (alkalmanként pedig zseniális) humorán és tragédiáin.
