A második napon szót kap Terry Black, látható lesz a Rabszolgavásár, Bódis Kriszta új filmje a prostitúcióról, majd jön a Tiszta Lap a Szirtes-feLugossy duó produkciója. Estére megtelik a sziget Ébrenjárókkal és Banditákkal, majd valószínűleg buli lesz hajnalig.

Amikor az ember, unokájának a 2002 augusztus 1.-i térképét mutogatja majd, mielőtt elengedné a 47-ik alkalommal megrendezésre kerülő fesztiválra, bizonyosan fel fog tűnni neki, hogy már délután egy órakor a Civilsziget sátorban volt jelenése, hiszen az Amnesty International Magyarország filmvetítését képtelenség lett volna kihagyni.

Hiába az előző éjszaka eredményeként igen intenzív másnapossága és a majd 40 fokos meleg, az ember pontosan érkezett, és minden stressz nélkül, hiszen még nem volt semmi más sürgető dolga, úgy érezte tökéletesen kézben tartja az aznapi programok kimerítő látogatásának szent ügyét.

Könnyedén sétálhatott át a Magic Mirrorhoz az aznapi adagért melynek címe Camp Lavender Hill volt. Öt órától tátott szájjal hallgatta végig Terry Black és Danika hányadtatásainak történetét, mely a beszélgetés a médiáról címmel futott (akkor még olyan is volt). Persze fél hatkor lelépett, mert nem bírt ellenállni a kísértésnek, hogy a Szabadiskola sátornál meghallgassa Bódis Kriszta rendezőnőt, aki új filmjéről a Rabszolgavásárról beszélt.

Hogy végül is hányszor tette meg a Szabadiskola és a Magic Mirror közti igen hosszú utat arra valószínűleg már másnap sem emlékezett, az azonban szinte biztosra vehető hogy az este hét órás harangozás ismét a előbbinél találta, ahol nagy örömére elkezdődött a feLugossy-Szirtes duó egészen új filmjének, a Tiszta Lap-nak a vetítése.

Este tíz után azonban kezdtek felgyorsulni az események, hiszen a TV2 mozi ontani kezdte magából az animációs filmeket, tíztől válogatást a Kecskeméti Rajzfilm Stúdió munkáiból, majd tizenegytől a Mediawave filmjeiből. Nem is beszélve a Három Nővér filmváltozatáról, Eötvös Péter rendezésében a Komolyzenei és Irodalmi Színpadnál, és az Ébrenjárókról, Miklauziè Bence elsőfilmjéről, melyre határozottan emlékszik, hogy elkezdte nézni 23.30 kor, a TV2 moziban.

Mintha még egy filmet végignézett volna, a térképen ugyanis szigorúan dokumentálta aznapi útvonalát, és a szálak még egyszer a TV2 mozihoz vezettek, úgy éjjel egy óra körül (a vonal göcsörtössége az éjjel egyórai állapotára engedték következtetni). Aztán kikereste az archívumból a 2002-es programot és meggyőződött róla, hogy a Banditákat látta, Bruce Willis egyik emlékezetes alakításával.

Ekkor kénytelen volt abbahagyni a nosztalgiát, ügyesen leplezett mozdulattal elmorzsolt egy könnycseppet, majd hozzáfogott, hogy elmagyarázza unokájának, hogy miért sajgott úgy a feje már kora délután, hogy ki az a Bruce Willis, mi az, hogy komolyzene, hogyhogy nem szerették a transzvesztitákat stb. Később már nem is nagyon figyelt oda saját beszédére, mert azon tűnődött, hogy ennyi remek program közt hogyan maradt ideje a Quimbyre, a hétköznaPI CSAlódásokra és a Fürgerókalábakra, a Frank Zappa Emlékzenekarra, a Tizenhétre, az IMMC-re, a Thaifunra, a The Tarantinosra és a HIM-re.

Unokája rövidesen kilopózott a lakásból, így az aznap estét kénytelen volt azzal tölteni, hogy meggyőzze a nagymamát, hogy abban az évben tényleg a sziget hátsó felében sátoroztak, tehát bizonyára a saját sátrából jött elő másnap délelőtt 11-kor és az a "tökéletes testű nő" akivel a hajnalt töltötte nem lehetett más, mint jövendőbelije, azaz ő maga.