Szindbád a tetőn köt ki

A halálos ágyán Szindbád (Latinovics Zoltán), a csillapíthatatlan éhségű utazó, számot vet a letűnt időkkel, hogy meglelje az élet értelmét. Újra végigutazza emlékeit, jót és rosszat egyaránt. Megidézi a felejthetetlen ízeket, szívének oly kedves kisvárosok időtlen hangulatát és persze megannyi szerelmét, akik között ínyencként válogatott, de akiket örök vándorként sorra maga mögött hagyott. Szindbád asszonyai mind habitusukban, mind jellemükben eltérő nők voltak, akikben az egyetlen közös pont, hogy életükben központi szerepet töltött be a férfi. Setétke (Andai Györgyi) a mesék világát idézi, Fruzsina (Nagy Anna) csak Szindbádnak él, Lenke (Ruttkai Éva) leplezi érzelmeit, holott évekig álmodozott Szindbád után, Fanny (Tanay Bella) élete utolsó szerelmének gondolja. A kis virágárus lány és a pincér felesége is öngyilkos lett, amikor a férfi elhagyta őket. Szindbád számára csak egyetlen nő jelent olyan kikötőt, ahová időről időre visszatér: a mindig zsörtös Majmunka (Dayka Margit), aki szeretőből vállik megértő anyává Szindbád számára. Szindbád utolsó útjára lovaskocsin indul, ami egy templomba viszi, ahonnan már nem hajózhat ki többé.

Krúdy Gyula saját irodalmi alteregóját, Szindbádot kedvenc gyermekkori olvasmánya, az Ezeregyéjszaka Meséi legendás hajóskapitányáról nevezete el, hősének életét öt kötetben örökítette meg. Huszárik Zoltán filmrendezőt megragadta, ahogy Krúdy szabadon játszadozik az idővel műveiben, ezért úgy érezte, a filmadaptáció lehetőséget kínál rá, hogy szabadon válogasson a Szindbád történetekből. Ezért a film nem annyira a Szindbád könyveket, hanem a teljes Krúdy életművet veszi alapul.

"A mese ejtett rabul... Egy gáláns lovag tette a szépet, ette a jót, kóstolt bele a fonnyadó avarba és a fanyar borokba. Az ódon városokat, szalonokat, kocsmákat, színes nyomatként raktározza az emlékezet... többszólamú, fátyolos közlése mögött akkor éreztem meg a férfias szemérmet. Mit akar Szindbád? Elsősorban élni, minden életközegben benne lenni - tájban, nőben, tárgyban, az ételek jóízében, kifakult borospoharak tükrében, temetők mohos kertjeiben... Nem hagy maga után mást csak a pillanat szétroncsolt emlékműveit.'' - Huszárik Zoltán

Huszárik első forgatókönyváltozata 300 oldalas lett, filmtervét az ítészek azonban túlontúl ambiciózusnak és átláthatatlannak tartották, így csak az ötödik átírás után kezdődhettek meg a forgatási munkálatok, 1970-ben. A végső forgatókönyvet a rendező Tóth János operatőrrel közösen írta, aki helyett azonban mégis Sára Sándort kérte föl, hogy a kamera mögé álljon. A főszerepre az ismert olasz neorealista filmrendezőt és színészt, Vittorio De Sica-t szemelte ki. A neves művész el is vállalta a feladatott, azonban elvárt gázsija túl magasnak bizonyult a költségvetés számára. Így került a képbe Latinovics Zoltán, aki mellett Ruttkai Éva és Dayka Margit kapták a női főszerepeket. Az elkészült mű szabadon játszik a stílusokkal, néha realista, máskor stilizált és szürrealista. Ennek megfelelően a korabeli kritikusok óvatosan fogadták, ugyanakkor a film itthon és külföldön díjesőben részesült a fesztiválokon, Atlantától Milanóig. Filmtörténeti jelentőségét a hazai filmszakma 2000-ben is elismerte, amikor az ún. Budapesti 12, azaz a XX. század második felében készült legjelentősebb magyar mozgóképes alkotások közé választották.

Szindbád, 90 perc / 1971

Rendező: Huszárik Zoltán
Forgatókönyv: Krúdy Gyula művei nyomán Huszárik Zoltán és Tóth János
Operatőr: Sára Sándor
Vágó: Morell Mihály, Huszárik Zoltán
Zene: Jeney Zoltán
Szereplők: Latinovics Zoltán, Ruttkai Éva, Dayka Margit, Nagy Anna, Andai Györgyi

Részletek a vetítésről a Facebook eseménynél találhatóak, a további vetítésekről pedig itt írtunk korábban.

A Filmhu filmklub (Magyarok a háztetőn) az NKA támogatásával valósul meg.