A menő médiapasasérokból és hölgyekből árgus szemmel, a hajdani Gálvölgyihez méltó tenyésztett ötletekkel kiszedték eme népség modorosságait, maflaságait és jócskán sűrítve az ezerfejű közönség elé tálalták őket. Olyankor jutottak legmesszibbre, amikor sikerült elérniük, hogy a modelljeik „bevállalták” az iker-pozícióval járó kis kényelmetlenségeket, vicceket, hogy „ki a jobb?”, a Plautus kitalálta emberi szimmetriával játszva: „melyikünk a szeretetreméltóbb?”. Minderről múlt időben beszélhetünk, mert a páros móka véget ért. Végét vetettek a vezető politikusaink „kerítésen innen és túl szatirizált” víg perlekedéseinek, holott a nézősereglet igencsak kajolta ezeket.

A hajdani Gálvölgyihez méltó
Mért röhögtünk az egymással szomszédoló parallel miniszterelnökön? Mert a szomszédság nem pusztán magyar átok, amelyet legnagyobb íróink, költőink szabadon kiénekeltek, hanem a kulturális archetipológia egyik alapvető toposza, évezredek óta. A szomszédságtól, például, nem lehet megszabadulni. Egyik fél se sejtheti, mikor kezdeményez a másik. Mit ajándékoz, vagy mit akarna kapni? Mikor rukkol elő olyan ötlettel, hogy legjobb lenne elhúznunk a fenébe? Mikor invitál be a saját fertályába, aminél szörnyűbbet el se képzelhetnénk? Bill Shakespeare a két Dromio összetéveszthetőségéről, mint a színházi/létbeli pokol hahotával spékelt szörnyűségéről jelenetezik. Kell nekünk saját tükörképünk?

Bagi-Nácsának föl lett mondva, hébe-korba kaphatnak még feladatokat, de végkielégítésül brillírozhattak egyet (Verebes István vitavezetői statisztálásával, legyen ez érdeme). Jó két héttel megelőzve a valódi miniszterelnökjelölti duellumot, odaállhattak cirkuszi állványzataikhoz. Orbángyurcsányt = Gyurcsányorbánt remek maszkokkal, élethű jelmezekkel és pompásan kidolgozott gesztusokkal, mimikával idézték színpadra a lovagiasság, azaz kiegyenlítettség szabályai szerint. Az ő párviadaluknak valójában nem volt tétje, hacsak maga a móka nem, így nem volt külön győztese, se vesztese. Gyorsultak, lassultak, vagdalkoztak, egymondatos párbeszédekkel fokozták a játék hangulatát: az úgymond politikum és a színház egymásba olvadt.

Magán a többpártiság eszményén s gyakorlatias megvalósulásán kacagtunk. Ez jóleső élmény. Közszolgálati esemény. Mert, Kedves Barátaim! Hölgyeim és Uraim! Adófizető Polgártársaim! - ha belegondolnak, szükségét látják-e valami többnek?! Ha igen, nyomják meg a 2-es gombot. Csácsumicsá!