Nyárvég. Fürdőigazgatósági panaszok. Itt nincs polémia, mivelhogy idén szeszélyesebb volt az időjárás, elmaradt a várt bevétel. A strandolók külön-külön nem tehetik szóvá, hogy függetlenül a borongós napoktól, mennyire drágák a belépőjegyek, s egy kétgyerekes család számára megterhelő luxus a hétvégi pancsolás is. Plusz az élményfürdő csúzdáinak költségei. Láttuk is a magyarokat! Egymás nyakába mászva, tülekedve, fegyelmezetlenül, olykor kíméletlenül csúzdáznak, főleg a nagyok! Sem az úszómester, sem az annak felbérelt egyetemista lány nem volt képes 'ezeket' kordában tartani. Totálból: "mint az állatok!". Egy rövid hírmagazin nem szolgálhat szociológiai mélymagyarázattal arra nézvést, hogy túl hirtelen, túlzó újdonságokkal szakadt nyakunkba a divatos fogyasztói világ választéka s nem maradt idő a tanulásra. Csúzdától a jobbra előzésig, ökölrázástól a munkahelyi balesetekig. Amikor még a kőmíves védősisak árát is kispórolják az építkezésből.

A "regionális" javára írnám/írom, hogy műfajához híven rövid pórázra fogja a hivatásos okítók előadásait, rizsáit. Amikor nézem őket, nem fog el a megszeppent nebuló rosszérzése, hogy már megint hibáztunk (én, te, ő, mi) valamiben, s hogy bűnhődnünk kell majd emiatt. Amikor informál, hallgatólag sugallja: lustaságunkra sincs mentség.