Méghozzá a hírhedten szigorú BBC normák betartásával. Lehetőleg mindig minden érdekeltet megszólítanak. A tényszerűségre szorítkoznak. Mondjuk, egy fogyasztóvédelmi őrjárat kapcsán, ahol bármi stikli felszínre bukik: lejárt szavatosság, helytelen tárolás, ármanipuláció, fölénnyel való visszaélés, szikáran közlik a kirótt összes bírság forintjait (ez rendre pofátlanul, aránytalanul csekély), csak megkérdik az illetékestől: "szándékukban áll-e elriasztóbb büntetéseket kiróni?!"
Regionálisék jelen vannak kényszerű/kétséges iskolabezárásoknál, meghallgatván az ellenérdekelt feleket is. Jelen vannak pompázatos tornatermi megnyitón, amely boldogítani fogja az ottani kamaszokat, amelynek hátterében azonban a várakozók hosszú sora toporog (számszerűsíthetőleg s ez jócskán lecsippent az örömből). Tudósítanak a lakótelepi rendőrjárőrök beilleszkedési gondjairól, persze nyitva marad a kérdés: "mikortól válik intézményessé ez a sok százezer lakost érintő jó megoldás?". Tudósítanak megoldhatatlan problémákról, mint például sok százezer kémény felújítása, hiszen ez milliárdokban mérhető tétel, s főként kis jövedelműeket szorongatna.
Polémiák és milliárdok. Kérdezz meg egy elővárosi lakost a cammogó közlekedés felelőséről? Demszky Gábort fogja szidni. Noha a meddő/elhúzódó polémia a főváros és a MÁV között zajlik. A világ nagyvárosaiban, ahol villamos jár, már megoldották, hogy ez a járgány folytatólag kimeneteljen az elővárosokba is. Nálunk ezt végtelenített vita helyettesíti. Reménykedhetünk? Vagy érjük be annyival, hogy híven tájékoztatnak erről? Milliárdok, milliárdok. Újra megnyílt, tágasabb és funkcionálisabb lett az ELTE Egyetemi Könyvtára. Még laptop kapcsolókra is gondoltak. Mi több, be is szerelték őket. Akkor ez nem volt kidobott pénz. Megnyílt, látványosabb és funkcionálisabb lett a Természettudományi Múzeum. Szép csöndben, nyugodtan. Akkor a ráfordított másfél milliárd itt sem került rossz helyre. Lényegében rövid híradásokról volna itt szó, mégis életminőség-javulásról számolnak be.
(Külön dijazom, hogy a múzeumi avatót mondó Hiller Istvánt három mondat erejéig "vágják be").
Nyárvég. Fürdőigazgatósági panaszok. Itt nincs polémia, mivelhogy idén szeszélyesebb volt az időjárás, elmaradt a várt bevétel. A strandolók külön-külön nem tehetik szóvá, hogy függetlenül a borongós napoktól, mennyire drágák a belépőjegyek, s egy kétgyerekes család számára megterhelő luxus a hétvégi pancsolás is. Plusz az élményfürdő csúzdáinak költségei. Láttuk is a magyarokat! Egymás nyakába mászva, tülekedve, fegyelmezetlenül, olykor kíméletlenül csúzdáznak, főleg a nagyok! Sem az úszómester, sem az annak felbérelt egyetemista lány nem volt képes 'ezeket' kordában tartani. Totálból: "mint az állatok!". Egy rövid hírmagazin nem szolgálhat szociológiai mélymagyarázattal arra nézvést, hogy túl hirtelen, túlzó újdonságokkal szakadt nyakunkba a divatos fogyasztói világ választéka s nem maradt idő a tanulásra. Csúzdától a jobbra előzésig, ökölrázástól a munkahelyi balesetekig. Amikor még a kőmíves védősisak árát is kispórolják az építkezésből.
A "regionális" javára írnám/írom, hogy műfajához híven rövid pórázra fogja a hivatásos okítók előadásait, rizsáit. Amikor nézem őket, nem fog el a megszeppent nebuló rosszérzése, hogy már megint hibáztunk (én, te, ő, mi) valamiben, s hogy bűnhődnünk kell majd emiatt. Amikor informál, hallgatólag sugallja: lustaságunkra sincs mentség.
