Zártkörű, szolid rendezvényre gyűltünk össze a Színművészeti Egyetemen november 18-án, szombat délután. Jelen volt Enyedi Ildikó és Salamon András rendező (mindketten korábbi Sundance - Műhely résztvevők), Orsós László Jakab, legutóbbi Sundance tanácsadónk, harmadéves rendező és producer hallgatók és egy pár lelkes filmbarát. Izgatottan vártuk a vendéget, a néhány hétig Budapesten forgató Robert Redfordot, aki - elmondások szerint - már érkezésekor jelezte szándékát, hogy meglátogassa azt a helyet, ahol Gazdag Gyula is tanított. Gazdag Gyula ma a UCLA tanára, emellett állandó Sundance tanácsadó, valamint a Közép-Európai Sundance Forgatókönyvíró Műhely művészeti igazgatója. A felszültség feloldódott, amikor megérkezett az amerikai sztár, aki szerényen, kedvesen és érdeklődve vizsgálgatta az őt üdvözlő kis társaságot.
Miután Zsombolyai János bemutatta az egyetemet, beültünk a vetítőbe, és megnéztük Iványi Marcell cannes-i fődíjas Szél című alkotását. Majd beszélgetés következett Miskolczi Péter producer, helyi Sundance programigazgató vezetésével. Robert Redford közvetlenül és őszintén beszélt nekünk életéről, fiatalskori európai útjáról, amikor pénztelen amerikai diákként autóstoppal jutott el Párizsba, Olaszországba és Bécsbe, hogy festészetet tanuljon. Elmondta, hogy nagy hatást tettek rá az európai fiatalok, akik sokkal tájékozottabban és otthonosabban mozogtak az akkori politikai viszonyokban, és rajtuk keresztül pontosabb képet kapott saját hazájáról, Amerikáról. Bécsben másfél napig önkéntesként segített a Magyarországról érkező 56-os menekültek fogadásában, az ő sorsuk, történeteik, áldozatvállalásuk egészen új képet alkottak a fiatal Robert Redford számára a világ általa nagyon homályosan elképzelt részéről.
Beszélt arról az elhivatottságáról, amellyel az 1980-as években létrehozta saját utah-i birtokán a Sundance műhelyeket, majd a filmfesztivált. A nagy amerikai stúdióktól független, de profi filmkészítés gondolata sokakat vonz, azóta is rendszeres kurzusokat szerveznek rendezőknek, forgatókönyvíróknak, zeneszerzőknek, színészeknek és producereknek. A mozgalom teljesen új irányt követ a filmes képzésen belül: a résztvevő fiatal filmkészítők fő feladata saját egyéni hangjuk, ízlésviláguk megtalálása és kiteljesítése. Ebben segítik őket a "tanácsadók" (resource people) önkéntes csapata, akik sohasem irányítanak, nem mondják meg a szerintük egyetlen helyes utat, nem közvetítenek készen kapott külső megoldásokat, hanem ötletekkel, kérdésekkel, rávezetéssel segítik a botladozó, kiútkereső, nem egyszer leblokkoló fiatalokat saját útjuk végigjárásában. A műhely során a filmkészítők néhány jelenet elkészítésén keresztül modellezik a film megszületésének teljes folyamatát a forgatókönyv végleges kialakításától a forgatáson, díszletbe helyezésen és színészvezetésen át a vágásig. A filmeseknek csak kevés eszköz áll rendelkezésére: meglévő helyszínek, kurzusokon résztvevő színészek, egy kamera és egy vágószoba. A hangsúly a kreativitáson van, hogy a fiatal filmkészítők megtanuljanak saját erejükből alkotni, önálló ötletekkel áthidalni a problémákat, hogy ne a külső drága és bonyolult eszközöktől várják a megoldást.
A Sundance műhelyeket kizárólag képzési céllal hozták létre, nem feladatuk a filmek gyártásának anyagi támogatása. Ha a fiatal filmkészítőknek azonban tehetségük, a képzésen megerősödött szakmai önbizalmuk és nem utolsósorban a más forrásokból szerzett pénz segítségével sikerül filmjeiket elkészíteni, az évente megrendezett Sundance Filmfesztivál szigorú szakmai válogatás után örömmel tűzi műsorára azokat.
A kisvárosi, eleinte szűk filmes rétegeket vonzó független fesztivál mára hangadó, óriási rendezvénnyé nőtte ki magát, amelyre évek óta a nagy hollywoodi stúdiók és forgalmazók is odafigyelnek. Robert Redford létrehozott televíziós Sundance csatornákat is az Egyesült Államokban és Ausztráliában, amelyek a fesztivál terméséből válogatott filmeket valamint különböző országok független filmjeit vetítik. Tervei között szerepel Sundance art mozi hálózat kialakítása is.
Robert Redford szilárdan hisz a független és nemzetközi filmek létjogosultságában, mivel szerinte a "mainstream", átlagos amerikai mozifilmek, amelyek szerte a világon elárasztják a mozikat és a tévécsatornákat, ma már annyira koncentrált, egysíkú választékot kínálnak és ízlést tükröznek, amely mellett egyre nagyobb piaci tér és igény van másfajta, friss, független filmekre.
Az est másik vendége a Magyarországon forgató Spy Game producere, Ian Smith volt. Robert Redford távozása után köré koncentrálódott a beszélgetés. A producer látásmódja természetesen más szempontokat is tükrözött, mint a színészé. Nekünk, és a leendő producereknek nagyon tanulságos volt, ahogy Iain Smith a sikeres kereskedelmi korpodukciók gyártója beszélt az európai filmek jövőjéről és az amerikai filmgyártásról. ő azt magyarázta el, hogy nem szabad a filmeket védekezési pozícióból kommersz amerikai és értékes művészfilm kategóriákba sorolni, s ezeket a kategóriákat csak egymással szembenállva elképzelni. A hollywoodi filmgyártásban olyan mértékű tudás, tapasztalat, kapacitás és szakembergárda gyűlt össze, amellyel természetesen nem lehet és nem érdemes versenyezni. Azonban Európa is kínálhat - mint ahogyan kínál is - olyan értékeket, amelyek nem lehetnek közömbösek az amerikai filmesek számára: az új, eredeti történetek, a friss rendezői látásmód és nem utolsósorban az olcsó árak, helyszínek, kapacitás és a megfizethető profi stábok hatalmas vonzerőt jelentenek az egyre dráguló amerikai film-fővárosban.
Iain Smith nagyon ígéretesnek tartja az amerikai filmes tőke és az európai - s ezen belül nagyon fontos a kelet-európai - filmkészítés érdekházasságát. A közös koprodukciók angol nyelven forgatva nem maradnának le az amerikai filmektől, s pénzügyileg versenyképesebbek is lennének.
Jánosa Barbara
Sundance Műhely szervező
