A Tenyérnyi gyerekek című közel egyórás dokumentumfilm rendezője Szuchy Zsuzsanna, operatőre pedig Karáth Zita. A csak női tagokból álló, független filmes stáb közel három hónapot töltött el éjjel-nappal a Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján. A klinika Magyarország legnagyobb koraszülött-ellátó központja, ahova a másfél kilónál kisebb súlyú kisbabák mintegy ötöde kerül. A film összesen öt család életébe nyújt betekintést, akiknek napjait állandó bizonytalanság övezi, és akiket a remény tart össze, annak a reménye, hogy a sok küzdelem után egy boldogabb jövő vár rájuk.
De ez még messze van. A gépek folyamatosan sípolnak, a szülő pedig ugrik, hiszen nem tudja, hogy a saját gyermekével történik-e valami, vagy egy másikkal. Később jön a megnyugvás, hogy minden rendben, miközben ott marad az a furcsa érzés, hogy annak örül, hogy most nem nála, hanem valaki egészen másnál szólalt meg a készülék. Elviselhetetlen érzés, amit a film során többször is tudtunkra adnak az édesanyák és édesapák, de a felvételek egészét is áthatja a szorongató atmoszféra.
Amíg a nyolcvanas években Magyarországon a koraszülöttek mindössze tíz százalékának volt esélye a túlélésre, addig mára már ez az idő előtt született babák kétharmadára igaz. Az orvostudomány és a technológia is fejlődik, vagyis az utóbbi csak fejlődne, hiszen itthon még mindig ugyanazok a készülékek állnak az orvosok és az ápolók rendelkezésére, mint tíz-húsz évvel ezelőtt.
