A The Last of Us végigjátszása közben egy interaktív filmet idéző univerzumba kerültünk bele, amelyben a pattanásig feszült akció, a zombik elől való hátborzongató lopakodás és a kirajzolódó poszt-apokaliptikus Amerika története mellett a két főszereplő drámájára is legalább ugyanakkora figyelmet fordítottak. Tisztán emlékszem, hogy a végén úgy éreztem magamat, mint akinek kitéptek egy darabot a szívéből – életemben először sírtam videojátékon, és napokig nem tudtam elfogadni, hogy vége lett, ezért a zenéjével vigasztaltam magam.
The Last of Us játék
Joel és Ellie egy véletlen folytán, kényszerből csapódnak egymás mellé, miután a világ jelentős részét élőhalottá változtatta egy mutálódott gomba. Az utcákat és a szétmálló épületeket erőszakos katonai erők, robbantgató partizánok és emberevő zombik lakták be, ezeken kell átverekedni magukat, hogy eljussanak az ország másik felébe, ahol talán egy kicsi remény van még a szebb jövőre. Ellie ugyanis titokzatos módon immunisnak tűnik a zombiharapásra, így egyszemélyben ő lehet az emberiség megmentője, a lánya gyászában megkeményedő Joel pedig az egyetlen, akik eljuttathatja őt a végállomásra.
A The Last of Us 2013-as megjelenése megbolygatta a videojátékok világát, a filmszerű történetvezetése, a karakterépítése, a realisztikus látványvilága és a már említett zenéje (az Oscar-díjas Gustavo Santaolalla munkája) a nézőket és a kritikusokat is lenyűgözte, minden fontosabb platformon az év játéka lett. Minden adott volt hozzá, hogy már a megjelenése után egy sikeres filmet vagy sorozatot készítsenek belőle, pár évente fel is röppent a hír, hogy készül a feldolgozás, de végül egyik sem valósult meg, és közben egy valódi járvány is lecsapott a világra.
Pedro Pascal és Bella Ramsay / Forrás: HBO
Látva az HBO által levezényelt sorozat indulását (ez a csatorna első videojáték-adaptációja, így nagy a tét), jól tették, hogy eddig vártak vele. Szükség volt a játék körüli tökéletesen megérdemelt hype épülésére, a második rész kirobbanó sikerére, Neil Druckmann szoros kreatív közreműködésére és egy másik sikersorozat, a Csernobil megszületésére is, ami annak a Craig Mazinnak a munkája, aki a The Last of Us-t is a kezébe vette, és most sem tudott hibázni. Sokat elárul a játék minőségéről, hogy a nagy gamer hírében álló Enyedi Ildikó is bejelentkezett rá, hogy szívesen rendezne egy-két epizódot a készülő évadban. Ez sajnos nem valósult meg, de bízunk benne, hogy a második évadra észhez kapnak az amerikai alkotók, és lehetőséget adnak neki.
Jó minőségű videojáték-feldolgozásokról nem igazán beszélhettünk eddig: az 1993-as Super Mario-film rajongók millióin ejtett mély sebet, pár évente piacra dobják a Resident Evil-sorozat újabb feldolgozását, a Sonic, a sündisznó már a trailere alapján felháborította a rajongókat, és éppen tavaly jelent meg a Naughty Dog csapatának másik sikerjátéka, az Uncharted mozifilmes verziója, ami szintén közepesre sikerült. Ez nem feltétlenül az alkotók hibája, a videojátékok komplexitását nem egyszerű másfél-két órányi tömörségben újragondolni, ráadásul azok a játékok, amik javarészt akcióra, öldöklésre vagy ijesztgetésre építenek, nehezen fogják megszólítani a gondolkodásra is vágyó mozinézőket.
Bella Ramsay és Anna Torv / Forrás: HBO
Mivel a The Last of Us önmagában is úgy épül fel, mint egy nagyszerűen megrendezett, interaktív film, a biztos alap már megvolt ahhoz, hogy Neil Druckmann úgy adaptálja a történetet, hogy a rajongóknak se legyen hiányérzete, és azokat a nézőket is lekösse és izgalomba hozza, akik laikus szemmel ülnek le a tévé elé.
Az első rész alapján elmondhatjuk, Druckmann-nak és Mazinnak mindkét típusú nézőt sikerült kielégítenie: nagyszerűen működik a rajongók kiszolgálása, a főcímzenére azonnal beindult a libabőr, még a főhősök ruhatára is tökéletesen autentikus (amit nyilván azért jegyeztünk meg, mert minimum 30 órán keresztül bámultuk őket), a játék forgatókönyvét pedig olyan plusz jelenetekkel és adalékokkal egészítették ki, amik tovább mélyítik a legfontosabb karaktereket. Kerekebb lett például Joel kapcsolata a lányával és a pilot epizód nyitóképein a 60-as évekbe tett időugrással még egy kis tudományos körítést is kapott a világot leigázó járvány.
Ha valamin elcsúszhatott volna az adaptálás, az a félresikerült casting, de szerencsére a két kreatív ebben sem okozott csalódást. Joel szikár karakterét Pedro Pascal, a Mandalóri és a Narcos színésze kiválóan mélyíti el és Bella Ramsay (Trónok harca) is pont olyan vagány és érzékeny, mint a játékbeli Ellie, és minden adottsága megvan hozzá, hogy a következő részekben még tovább színezze a karakterét.
A The Last of Us első évada kilenc epizódból áll, és ha sikert arat, minden esély megvan a folytatásra, hiszen időközben 2020-ban megjelent a játék második része is, ami még magasabbra emelte a színvonalat. A The Last of Us Part II Joel helyett Ellie nézőpontjára váltott át, aki pár évvel az első játék története után, Seattle-be indul, hogy személyes bosszúját beteljesítse. A második játékban is megvan minden lehetőség, hogy egy pazarul felépített, csavaros sorozat váljon belőle. Sőt, időközben elkezdődött a harmadik rész készítése, úgyhogy pár év múlva is lesz mivel játszani.
Addig is itt van nekünk a The Last of Us most induló évada, ami ha tartja az első rész színvonalát, az év egyik legjobb sorozatos élménye lehet, és remélhetőleg egy olyan közönséghez is közelebb hozza a videojátékok világát, akik eddig (sokszor indokoltan) bugyutának, időpazarlásnak tartották a szórakozásnak ezt a formáját. Ha a sorozat hatására már csak egy embernek kedve támad kontrollert venni a kezébe, hogy a saját bőrén tapasztalja meg Joel és Ellie odüsszeiáját, akkor megérte ennyit várni rá.
A The Last of Us első része január 16-én érkezik az HBO Max műsorára, utána hétfőnként érkeznek az új részek.
