Mozgóképgyártásunk örök rákfenéje a gyenge lábakon álló műfaji film: a zsánerközeli munkák közül egyedül a romantikus vígjátékok kelendők, ezeken kívül a mai napig eseményszámba megy, ha egy magyar rendező műfaji sémák mentén próbál gondolkodni. A közelmúltban a Víkend (Mátyássy Áron, 2015) és a Hurok (Madarász Isti, 2016) elkészültével felerősödni látszik a hazai filmesek kísérletező kedve, azonban ahogy az említett két film, úgy a Tiszta szívvel sem sorolható be egyetlen kizárólagos műfaji skatulyába. Till idézett meghatározása is egyfajta hibridet sejtet, a filmmel kapcsolatban gyakran hangoztatott „kerekesszékes gengszterfilm” besorolás viszont talán még szerencsésebb, és rámutat a Tiszta szívvel mögött rejlő valódi alkotói szándékra és a film midcult jellegére. A rendező virtuóz módon használ fel különböző műfaji elemeket, legyen szó western-szerű párbajhelyzetről, vagy gengszterfilmeket idéző leszámolásjelenetről. Ám ez csak a szüzsé egyik szelete, hiszen a zsánerekkel történő folyamatos játék mellé a Tiszta szívvel a társadalmi érzékenyítés feladatát is magára vállalja. Így e filmben találkozik a Pánik fésületlen formai és narratív kísérletező kedve a Csicska szikár szociológiai kórképével.
A film két, a való életben is fogyatékkal élő főhőse Zolika (Fenyvesi Zoltán) és Barba Papa (Fekete Ádám) az intézet szürke hétköznapjai elől menekülve egy baleset következtében lebénult, a börtönből nemrég szabadult tűzoltó, Rupaszov (Thuróczy Szabolcs szokása szerint felejthetetlen alakítást nyújt) kisstílű alvilági üzleteihez csatlakoznak, és ha kell, embert is ölnek. Fikció és valóság határa szép lassan összemosódik, Till pedig kiváló ütemérzékkel váltogatja a kisrealista, a fogyatékkal élők mindennapjait bármiféle szépelgés vagy pátosz nélkül, sokszor humorral bemutató szekvenciákat és a háromfős banda által elkövetett, egyre komolyabb akciókat ábrázoló jeleneteket. A hétköznapi szál bonyodalmát Zolika külföldön végrehajtandó életmentő műtétje adja. A fiú nem akar beleegyezni az operációba, mivel sosem látott apja fizetné annak költségeit, így aztán Zolika rendszeresen konfliktusba keveredik tanácstalan édesanyjával (Balsai Móni), valamint orvosával is. A kerekesszékes fiú egyetlen barátja Barba Papa, aki egyben a film fő poénforrása is.
Till tökéletesen ráérez arra, hogyan lehet egy ilyen érzékeny témában szókimondó, mégsem sértő helyzet-és jellemkomikumot alkotni. A Tiszta szívvel humora jól illik a laza szövésű epizódokból építkező narratívához, ezáltal nemcsak Barba Papa horgászás közben előadott monológja (mely egyben a film egyik legerősebb pontja is), vagy a két fiú élettel teli párbeszédei lesznek szórakoztatók, hanem a gengszterszál mozgatásáért felelős szerb maffiafőnök (Vitanovics Dusán klasszikusokból merít antagonistája megformálásakor) akcentussal előadott elmélkedései és a kutyáihoz fűződő bensőséges viszonyát bemutató képsorok is.
Az epizodikus szerkesztés és a két történetszál stílusa közötti radikális különbségek egyenetlenné teszik a filmet, azonban Till sokkal tudatosabban használja ki ezt az egyenetlenséget, mint a szintén több párhuzamos szálon vezetett Pánik esetében. A Tiszta szívvel befejezése és az azt megelőző csavar szinte teljesen újrafogalmazza a történetet, és bár a képregényrajzokat a valóságba átjátszó mesteri vágások (Gothár Márton munkáját dicsérhetjük) sok mindent előre sejtetnek, a lezárás mégis váratlan, érzelmes és katartikus, egyben pedig eltolja a filmet az érzékenyítés irányába. „Egy időzített bomba vagyok” – mondja Zolika az egyik jelenetben. Till ebben a mondatban rejtette el filmje szándékolt hatását: a Tiszta szívvel technikai színvonalának, személyességének, és érzékenységének köszönhetően tényleg időzített bombaként robban a moziból távozó nézőben, sőt, ahogy arra a rendező is utalt a műfajmeghatározáskor, „lelkiekben gazdaggá” tesz.
Szerző: Varga Ákos
A döntőbe jutott kritikákra itt tudok szavazni!
