- Hogy alakultak eddig a Szemlén a nézőszámok?
 
- Egyrészt bebizonyosodott, hogy jó ötlet volt, hogy a dokumentumfilmeket hamarabb kezdtük el vetíteni, hisz így nem kellet megszakadnia a szívednek, amiért választanod kell esetleg Gyarmathy Lívia és Jancsó Miklós filmje között. Sokan néztek dokumentumfilmeket. Én magam is láttam, hogy számos vetítésen még a földön is ültek. Két filmet tudok említeni, aminek kiemelkedő sikere volt. Az egyik a már említett Gyarmathy Lívia Táncrendje, a másik Almási Tamás Az út végén című filmje. Az eddigi összesítések alapján 15191 néző látott filmet és18818-en vásároltak jegyet a következő napokra. Ez összesen 34009 nézőt jelent. Ehhez hozzá kell még számítani az Uránia forgalmát is. Ott is több ezer eladott jegynél tartanak. És ezek az adatok a külföldi és a magyar sajtóvetítéseket sem tartalmazzák, ahol szintén teltházak vannak. Vagyis máris meghaladtuk a tavalyi év 33062 fős nézőszámát. Ez az eredmény annak is köszönhető, hogy az idei Szemle sokkal nagyobb székszámmal gazdálkodhat, mint eddig. Jelzi azt is, hogy sem a szakma, sem a közönség nem pártolt el azért, mert a Mammut moziban vannak a vetítések.
 
- Hogy reagált a külföldi sajtó a magyar dokumentumfilmekre, illetve a játékfilmprogramból mit emeltek ki az eddig látottakból?
 
 
- Ott is igazolva látszik a Gyarmathy és az Almási film sikere, de a Bánk bán is nagyon tetszik a külföldieknek.

- Lehet már tudni, melyik film nem készül el időben?
 
 
- Az utolsó napok őrülete, ami most a filmgyártásban folyik, egy bizonyos szempontból a Szemlének is köszönhető. A Tamara már biztosan nem lesz kész. Beszélgettem Rózsa Jánossal, a producerrel és Hajdu Szabolccsal, a rendezővel. Ők úgy döntöttek, hogy inkább nem fejezik be rohamtempóban a filmet, hanem hagynak időt az utómunkálatokra, mert egy olyan ambíciózus, érzékeny mondanivalójú munkáról van szó, aminek csak árthat a kapkodás. Úgy tűnik, hogy más produkció nem marad el, bár vannak olyanok, amelyek még ezekben a pillanatokban is hihetetlen munkatempóval készülnek. Ilyen Gothár Péter filmje is. A Jött egy buszról szintén nem hallottam, hogy nehézségek merültek volna fel. Nagy várakozás övezi, hiszen a Gothár filmhez hasonlóan a Szemle egyik szenzációjának számít. Mint ahogy Bereczki Csaba filmje, a Bolondok éneke is, amiről most derült ki, hogy a francia producer végülis engedélyez további előadásokat is. Noha ez az engedély későn érkezett, ha lesz lehetőség rá, beiktatunk pótelőadásokat.
 
 Van néhány film, ami az információs, illetve a kiemelt információs kategóriába sorolódott. Ott külön sajtóelőadásokat nem tartunk, de ha van rá igény jegyekkel segítettük az újságírók munkáját, vagy bevittük őket az előadásokra. Ilyen volt az 1GByte Ács Miklóstól és Czabán Györgyék Extázis 10-től 7-ig című filmje a K2 rövidfilmblokkból.
 
- Tulajdonképpen miért kerül egy film információs blokkba?
 
- Kétféleképpen kerülhet oda. Vagy eleve a produkció nevezi oda, mint a Bánk bánt, A Hídembert, vagy a Jancsó filmet, vagy a Szemletanács irányítja át a versenykategóriából tartalmi, minőségi kifogások miatt. Mivel a Szemletanácsban neves rendezők szerepelnek, az ő értékítéletükben meg lehet bízni. Abban is biztosak lehetünk, hogy minden kollégájukkal a legmesszebbmenőkig szeretettel, illetve szakmai gondossággal bánnak. Tehát csak indokolt esetben történtek átsorolások.
 
- Ezek szerint a Szemletanács a nagyjátékfilmeknél egyfajta előzsűriként működik?
 
- Bizonyos fokig igen. A Szemlének van egy szabályzata, ami szerint döntenek. Például a nem teljesen magyar pénzből készült produkciók is eleve az információs kategóriába sorolódnak.
 
- Befolyásolja a Szemle a már bemutatott filmek nézettségét?
 
- Biztos vagyok benne, hogy igen. Mi, mint forgalmazók már évek óta figyeljük, hogy ez az az időszak, amikor a közönség egy kicsit jobban odafigyel a magyar filmekre. Ennek van egy teljesen egyszerű marketingkommunikációs alapja: Ilyenkor elkezd folyni a médiából a magyar film, illetve a Szemle összegző szerepének elemzése. Ráadásul a január vége – február eleje egy jó mozis időszak, hiszen ilyenkor mindenki bemenekül az utcáról.
 
- Lehet már tudni valamit a bemutatott alkotások  forgalmazási esélyeiről?
 
- Ez egy nagy versenyfutás. Vannak filmek, amik az artmozikba kerülnek be, s ott komoly harcot kell vívniuk kvalitásos, ambiciózus, minőségi munkákkal. Más filmek pedig a multiplexekbe kerülnek, ahol meg az amerikai filmekkel kell felvenniük a versenyt. Oda már a bekerülés is fegyverténynek számít, hiszen a legjobb forgalmazó sem tudja a moziüzemeltetőket meggyőzni, ha ők úgy érzik, hogy nem lesz sikeres a film. A dolognak ez a része keményen a pénzről szól, mivel a multik nagyon magas bérleti díjakkal és üzemeltetési költségekkel dolgoznak.
 
- A Budapest Film válogatott már?
 
- Ez még képlékeny. Azok közül a filmek közük, amiket már láttunk, néhányat máris elindítottunk. Sas Tamás és Meskó Zsolt filmje is nálunk van, február 6-án jelenik meg a Jancsó film, 27-én Tóth Tamás Rinaldója. De ezekkel a produkciókkal már korábban megállapodtunk. Ezen kívül már biztos, hogy március 13-án a Bánk bán, március 20-án pedig Szilágyi Andortól A Rózsa énekei is látható lesz. A többi még nyitott kérdés. Sok mindenkivel tárgyalunk. Csak azért nem sorolom fel, kikkel, mert bizonyos fokig azért verseny zajlik a forgalmazók között.
 
 Vannak filmek, amelyekben nagyobb nézőszám rejlik, ezek egyre fontosabbak, ugyanakkor vannak, amelyekben a kulturális értékek dominálnak. Ezek viszont azért lényegesek, mert abban a fajta kommunikációs közegben, amiben élünk, hihetetlenül ingoványos talajon járunk. A televíziós és számítógépes kultúra révén rengeteg olyan dolog árad az emberekre, ami kifejezetten nem hasznos nekik, sőt rossz életmódmintákkal szolgál. Ezért fontos feladata a filmnek, hogy visszahozza és képviselje az  értékeket. A dokumentumfilmek előtérbe helyezése is ezért számít nagy lépésnek.
 
- Átlátható már annyira a mezőny, hogy kiderüljön belőle, mi is foglalkoztatja manapság a rendezőket?
 
- Amit eddig láttam, abból három filmet tudnék kiemelni. Sas Tamás filmje egy magánéleti zavart jár körül. Az előzetes információkból kiderül, sokan választottak hasonló témát. Jancsó Miklós új filmje pedig a kelet-európai történelmet tekinti át egyszerre madártávlatból és egészen közelről, a kettő között csiki-csukizva. A Gothár-film, amit egyébként nagyon erősnek tartok, viszont a mai  magyar hétköznapok egyfajta esszenciáját mutatja. Én magam is tagja vagyok annak a korosztálynak, ami Máté Gábor kapcsán végig előtérben van a filmben. Időnként egészen megdöbbentem és megijedtem. Remélem, hogy nem arra számíthatok, amit ő él át ebben a sztoriban. De nemcsak az én korosztályomról szól a történet, hanem mindaz benne van, amit az utóbbi évek értékvesztésében és értékteremtésében felhalmozott ez a társadalom. Nekem nagyon tetszett Fazekas Csaba filmje is, ami egyáltalán nem hibátlan, de kiderül belőle, hogy a rendező mennyire érzi a 20-as, 30-as éveikben járó fiatalok közegét. Olyan hangulatokat tud teremteni, amiket nagyon szeretnek a mozibajáró fiatal korosztályok. Az elsődleges nézőink. Talán lehetne egy kicsit más az eleje és a vége, kicsit kevésbé zegzugos a történet, de a szereplők remekelnek, s itt külön kiemelném Ónodi Esztert. Magán-nézőként utoljára talán a Moszkva teret éreztem ennyire közelállónak magamhoz.