Edina zaklatott állapotban, kimerülten támasztja a folyosó falát, másodpercek választják el attól, hogy a színpadra hívják. Az edzője próbálja biztatni pár szóval. Kilépve a fényre egy teljesen másik Edina jelenik meg előttünk. Teste minden porcikáját uralja, mozdulatai megtervezettek, és mégis könnyedek, mintha egy belassult és méltóságteljes táncot lejtene. A légiesen köröző kamera is a felszabadultság érzetét erősíti.

Ehhez hasonló, a sport művelését a sikerrel összekapcsoló pillanatból nagyon kevés van a Szelídben. Össze lehet úgy foglalni a történetét, hogy egy hagyományos, a diadal felé vezető utat végigjáró sportfilm benyomását keltse; a női testépítő és edzője komoly áldozatokat vállalnak be azért, hogy kijussanak a világbajnokságra, és Edina a legjobb formáját mutathassa ott. De ez valahol félrevezető, mert így a film lényege veszik el. Az árnyalt karakterrajz, a tökéletes testben vergődő törékeny lélek keresése.

Azért érdemes mégis leragadni a sportfilmeknél, mert így még nyilvánvalóbbá leginkább a Szelíd különutassága. Teljességgel hiányzik belőle a zsáner egyik alapvető eleme, a dinamikusan összevágott montázs az edzésekről, ahol az elvégzett munka látványa lelkesíti a nézőt és győzelmi hangulatba ringat. Ehhez képest Erika unott arccal emeli a súlyokat, és olyan ételt lapátol magába, amelyet legtöbbünk undorodva tolna el magától. Fásult tompaság árad minden mozdulatából, a szigorú rutin követésére épülő, egyhangú életét rideg, jellemzően kék árnyalatú képek keretezik.

Rockynál sosem vetül fel komolyabban a kérdés, hogy miért érdemes ezt csinálni. Edinát látva azonban senki nem fog elrohanni kondibérletet venni. A film persze csodálattal adózik az évek keserves munkájával felépített testek előtt, műalkotásként viszonyul hozzájuk, de a mérleg másik serpenyőjét is alaposan megpakolja. Mi van akkor, ha a sok szenvedést és áldozathozatalt már nem egyenlíti ki többé a sikerélmény? Ha mélységesen hiányzik valami az életünkből?

Edina ösztönösen keresi a kiutat a testépítés szigorú kötöttségekkel teli világából, intimitásra, szeretetre vágyik, amit a sport értelemszerűen nem adhat meg neki, és ami az edzőjével folytatott párkapcsolatában is csak alig pislákol már. A főhős félénk vágyakozása és kényszerű alászállása a szexiparba szürreális irányba viszi el a Szelídet. A lehető legváratlanabb helyen, egy titokzatos férfi társaságában véli felfedezni azt, ami eddig hiányzott az életéből. Leírva nevetségesnek tűnhet, de a film meggyőző komolysággal szemlélteti, hogy egy szarvasmarha szőrös hátának elmélyült simogatása is felszabadító élmény tud lenni.

A Szelíd talán legizgalmasabb húzása, hogy ellene megy annak, amit a testépítést népszerűsítő videók, Arnold Schwarzenegger szinte teljes életműve vagy éppen Dwayne Johnson mosolygós közösségi médiás bejelentkezései sugallnak, miszerint az izmos test törvényszerűen magabiztossággal és elégedettséggel párosul. Csuja László és Nemes Anna természetesen senkit nem akarnak lebeszélni az izomtömeg növeléséről, viszont alapvető kérdésekig jutnak el test és lélek viszonyáról, a kettő között nehezen megteremthető egyensúlyról, és az abból következő harmóniáról.

A rendezőpáros távol tartja magát a sarkos véleménynyilvánításról, a főhős meghasadt állapotának empatikus, ugyanakkor megfontolt, hangos kiborulásokat nélkülöző ábrázolására koncentrálnak, ami szinte végig jó alkotói döntésnek bizonyul. A csendet, a ki nem mondott szavakat is éppen elég drámával képesek megtölteni. Egyedül a befejezéssel kapcsolatban merülhet fel hiányérzet, túlságosan is homályban hagyják a nézőt.

A rendezőpáros elmondása szerint nagy hatással volt rájuk a találkozás Csonka Eszter testépítő világbajnokkal, aki a történetet is inspirálta. Elsősorban az ő halkszavú, mégis karakteres alakításának köszönhető, hogy már a címben is kiemelt szelídség meghatározó jellemvonásává vált a filmnek. A szerepe szerint ugyan sok feszültség felgyülemlett benne – és ezt a meghasadt állapotot szavak és drámai kiborulások nélkül nélkül is képes érzékeltetni –, összességében van valami mélységesen megnyugtató a lényében. Szívesen simogatna vele az ember szarvasmarhát.

A párját és edzőjét megformáló Turós György szintén a testépítés világából érkezett, és a kamerától való megilletődöttség nyoma sem látszik rajta. Meggyőző, és néha váratlanul megdöbbentő módon vegyíti a gyengédséget érzéketlen edzői utasításokkal, jelezve ezzel kapcsolatuk komplikált természetét. A mellékszereplők is fontos láncszemekké válnak, Kerekes Éva tenyérbemászó kedvességgel manipulál, Krisztik Csaba vonzó titokzatossága idővel új réteggel bővül, az apát alakító Papp János pedig fontos információkkal szolgál Edina terhelt családi hátteréről.

Nagy Zágon operatőr mellett valószínűleg Nemes Anna képzőművész múltjának is köszönhető a film tudatos színvilága: a kékes kompozíciókat, amelyek Edina tompultságát érzékeltetik, néha reményt és kiutat sugalló, sárgára festett képek váltják fel. Ahogy egy testépítő az arányos külső végett minden egyes izomcsoport erősítésére odafigyel, úgy a Szelíd alkotói is gondosan kitalált alkotói koncepciójuk mentén hozták összhangba a film különböző elemeit.

Koncentrált, magabiztos munka, amely ha nem is tekinti fő feladatának, de némileg közelebb hozza a női testépítők világát, ezen túl pedig váratlan, bizarr helyekre visz el. Csonka Eszter megejtő alakításával és szürreális epizódjaival költőiséget csempész a súlyok monoton emelgetésébe és a csirkemell egykedvű falatozásába, halkszavúsága ellenére is erős érzelmeket ébreszt.