Beszélgetés a filmtörvény-tervezetről Szomjas Györggyel, a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetségének főtitkárával

- A filmtörvénnyel kapcsolatos koncepció július 16-án került a Filmszakmai Kerekasztal elé megvitatásra. Elfogadták a kerekasztal résztvevői ezt a tervezetet?

- Úgy néz ki, hogy a kerekasztal támogatását élvezi ez a koncepció. Hozzá kell azonban tenni, hogy a résztvevők ott helyben olvasták el a tervezet szövegét, és ennyiben improvizatív volt az arról szóló vita. Július 31-re tűztük ki a következő összejövetel időpontját, addig még további hozzászólásokat lehet tenni, és akkor véglegesítjük ezt a tervezetet.

- Mire terjed ki a most lefektetett koncepció?

- A miniszteri találkozóban a leglényegesebb az volt, hogy elfogadták a kormányoldalról azt a metodikát, hogy előbb készít a szakma egy 8-10 oldalas koncepciót, amit azután a kormány megvitat és remélhetőleg elfogad, majd azt követően kezdődik a részletek kitalálása és a törvény kodifikációja. A koncepció ezért egy komplex programot vázol fel, amiről majd a jogászok és a pénzügyminisztérium szakemberei fogják eldönteni, hogy mit kell belőle törvényben szabályozni, és mit valamilyen más módon. A koncepció leglényegesebb mozzanata a filmipar működtetéséhez szükséges források nagyságrendje.

- De honnan származnak ezek a források? Mi a Filmművész Szövetség véleménye a mozijegyadóval kapcsolatban?

- Mi már régebben megegyeztünk a forgalmazókkal abban, hogy a jelenlegi 15 %-os elvonást nem haladhatja meg semmilyen új konstrukció sem. A most alakuló koncepció csak jelzi, hogy honnan származhat az igényelt 12-14 milliárd forint, a kormány feladata, hogy kidolgozza a finanszírozás konkrét módját. Bevételi forrásként rendelkezésére áll a mozijegyadó is, de semmiképpen nem játszik döntő szerepet, mert a filmipar tervezett költségvetéséhez képest eleve nem nagy összeg, legfeljebb 1,5 milliárd forint. A kormánynak az a legegyszerűbb, ha ideadja az általunk igényelt pénzt, bármilyen más intézkedés (mozijegyadó, adókedvezmények) egy csomó mindent megbolygat. Kérdés, hogy érdemes-e ezért ütközéseket vállalni.

- A filmes infrastruktúra felfejlesztése a koncepció egyik lényeges eleme. Milyen problémákkal küszködnek az állami tulajdonban levő filmes cégek? Milyen megoldást tart a szövetség megfelelőnek?

- Az állami tulajdonban levő filmstúdiók, a MAFILM, a Magyar Filmlaboratórium, a MOKÉP és ezzel összefüggésben a magyar filmek jogait kellene rendezni ebben a koncepcióban. A fő probléma az, hogy ahol a szakma az MMKA-n keresztül csak kisebbségi tulajdonos, például a MAFILM-nél, az ÁPV RT nem veszi figyelembe a szakmai érdekeket. Ezért olyan konstrukciót szeretnénk, amelyben a szakmai ellenőrzés megvalósul, különböző egyéni részérdekek és gyanús összefonódások nem viszik félre a dolgokat. A MAFILM-et, elsősorban műteremépítéssel, olyan állapotra kellene felhozni, hogy fogadni tudja a külföldi produkciókat. Mint azt a prágai példa mutatja, komoly gazdasági lehetőség van a bérmunkában, de a megfelelő infrastruktúra hiányában Magyarországra kevés külföldi produkció jön. A magyar filmek költségvetése viszont jelen pillanatban annyira alacsony, hogy nem tudunk műteremben forgatni. Ha a magyar filmgyártás felfut, ha újra készülnek tévéfilmek (aminek jelentőségét a koncepció külön kiemeli), akkor a felfejlesztett MAFILM azokban is részt tudna vállalni. Az állami stúdiókkal kapcsolatban az az álláspontunk, hogy amelyik megállja a helyét a független producerek és magánstúdiók versenyében, az maradjon, de ne történjen semmilyen állami intervenció az életben tartásuk végett. Sok kolléga kötődik ugyanakkor egy-egy stúdióhoz, például a Hunniához, és az ő sorsukat is valamilyen módon rendezni kell.

- A Filmművész Szövetség 2001 elején olyan javaslatot tett, hogy a MAFILM koproducerként kapjon szerepet a támogatások elosztásában. Továbbra is él ez az ötlet?

- Nem, kiderült, hogy ez nem jó irány. Ha a MAFILM produkciós tevékenységet is vállalna, akkor állami nagyvállalatként versenyezne a kisebb produkciós cégekkel, így aránytalanság jönne létre. Ráadásul az EU-ban a közvetlen állami filmfinanszírozást keményen korlátozzák. Úgy gondoljuk most már, hogy a MAFILM maradjon meg szolgáltató cégnek.

- És mi a helyzet azzal a korábbi ötletekkel, hogy jöjjön létre forgatókönyvírói műhely, esetleg a MAFILM keretein belül?

- A koncepcióban nem szerepel, mert ez egy részletprobléma, de a Filmművész Szövetség tervei között továbbra is helyet kap, hogy legyen egy-két szellemi műhely, ami kifejezetten forgatókönyvek fejlesztésével foglalkozna, tehát a produkciós versenyben nem venne részt. Bárki, bármilyen fázisban odahozhatná a könyvét és kaphatna javaslatokat, ötleteket. Ezeket a műhelyeket már nem a MAFILM keretei között képzeljük el, hanem a szövetség vagy az MMKA égisze alatt.

- Miért van szükség a filmfinanszírozásban résztvevő intézmények (MMKA, Történelmi Film Alapítvány, ORTT, televíziócsatornák stb.) feladatát koordináló Országos Filmtanács létrehozására?

- Nem tartható állapot, hogy sem az ORTT, sem a közszolgálati televíziók nem hajlandók egyeztetésre és úgy viselkednek, mint állam az államban. A Szövetség többször szóvá tette, hogy az ORTT-nél szakszerűség szempontjából problematikus támogatási rendszer működik. Először: a pályázatokat hozzá nem értő emberek írják, másodszor: a szakmai zsűrit a kurátorok ismeretségi köréből választják, harmadszor: a testület többször felülbírálja a zsűri döntését. Egy kellő politikai és szakmai súllyal bíró Országos Filmtanács elvégezné a legfontosabb egyeztetéseket, például hogy melyik szervezet, milyen rendszerességgel, pontosan mikor, milyen műfajban ír ki pályázatot.

- A miniszteri találkozó másik lényeges pontja a filmtörvény mellett az volt, hogy a szakma további 800 millió forintot kapott ebben az évben filmgyártásra. Hogyan halad ennek a szétosztása? Összeült-e már az MMKA kuratóriuma?

- A megbeszélésen a pénzügyminiszter kérte, hogy a 800 millió forint átutalásáig a meglévő 320 millió forintot használjuk ki, hogy meginduljon a munka. Az alapítvány már össze is ült, hogy döntsön a pénzek sorsáról.

Van azonban egy lényeges kérdés, amiről itt beszélni kell. Voltak ugyanis az elmúlt hetekben olyan hozzászólások, hogy miért csak a játékfilm részesül ebből az összegből. Ennek hosszabb története van. A múlt évben általánosabb igényt jelentettünk be filmtámogatásra, amit az akkori kormány lesöpört az asztalról. Idén márciusban a játékfilmes szakkollégium bejelentette, hogy a rendelkezésre álló 320 millió forintot nem tudja értelmes módon szétosztani az általa támogatni kívánt mintegy harminc forgatókönyv között, ezért kérnek kiegészítő pénzeket. Azóta a kuratórium mellett a Filmművész Szövetség is folyamatosan azt az álláspontot képviselte, hogy a gyorssegély idén a játékfilmre kell. Úgy látszik, a kollégák erre nem figyeltek oda, amikor a 800 millióból a többi műfaj számára is szeretnének részt kérni. A játékfilmen kívül azonban a többi pályázat mind lezajlott. Senki nem vitatja, hogy nagyon kevés pénzt osztottak szét és hogy sanyarú helyzetben van a dokumentumfilm, az animációs film, a kisjátékfilm is. De most a fő cél a filmtörvény és az egész szakma hosszú távú lábra állítása, ami ha sikerül, akkor tízszeresére növekedik a magyar film állami támogatása. Ehhez képest mellékes eredmény a játékfilm számára kiharcolt 800 millió forint, amiben szerepet játszott, hogy egyetlen kormány sem szereti, ha a filmszemle megrendezése veszélybe kerül.

Hozzáteszem: a Filmművész Szövetség rögtön kérte az MMKA kuratóriumát, hogy próbáljon meg a többi műfajnak is juttatni valamennyit, ami azért kényes kérdés, mert ha a játékfilmtől vennénk el, akkor a játékfilmesek hördülnének fel teljesen jogosan. Úgy tűnik azonban, hogy az MMKA-nak sikerült 120 millió forintot más forrásokból kiügyeskednie, úgyhogy a többi szakkollégium is kap egy szerény támogatást.