Tanítói oklevelével Moldvában talált állást, a Bákó közelében lévő csángó faluban, Lészpeden. Miután 1957-ben betiltották a magyar nyelvű oktatást a moldvai csángó falvakban, ő továbbra is ott maradt, és Gyimes-völgyében fakitermelésen dolgozott.
Életének egyik fontos pillanata volt, amikor megismerkedett Martin Györggyel. Együtt járták Erdélyt, főként a Mezőség és Kalotaszeg falvait, ahol táncosok, zenészek és énekesek után kutattak.
1992-ben hozta létre a Kallós Zoltán Alapítványt, amely azóta is számos hagyományörző tevékenység szervezője és támogatója. A moldvai csángók ügyének talán legfőbb támogatója. Munkássága elismeréseként megkapta a Magyar Művészetért, a Martin György, a Julianus, a Pro Minoritate és nem utolsó sorban a Kossuth-díjat.
