Ferenczik Áron
"Áron mi vagyunk" - írtuk kritikánkban, miután a miskolci Cinefesten láttuk a filmet: "Amolyan coming of age történetről beszélünk tehát, Áron felnövése pedig rendkívül szórakoztató, leginkább azért, mert a havertól kapott csajozási tanácsokkal, a kocsmai lingvisztikával („a magyarok mennek, a külföldiek jönnek”), a bús földrajztanár panaszaival, a szép orrpiszkáló lányokkal, a busz után futással, a Caesar-beli vodkával, a fogközi citromdarabbal és a lefolyóban maradt hajszálakkal mindennapian ismerős és igazi. A huszonévesek lebegéséről és sodródásáról őszintén, tanulságok erőltetése nélkül szól a VAN, miközben Reisz Gábor, mint író, csak a közvetlen környezetéből – beleértve saját magát is – merít ihletet."
A VAN legelőször Karlovy Varyban mutatkozott be. A fesztivál előtt Reisz Gábor azt mesélte nekünk, hogy filmje 67 százalékban személyes történet: "Vége főcímmel együtt 68 százalék". Azt is mondta, "kicsit megmasszírozza az ember szívét", hogy a filmje bejutott Karlovy Varyba, azonban hozzátette azt is, hogy "az igazi meccs a magyar mozikban zajlik majd le. Akkor éreztem először azt, hogy volt értelme elkészíteni ezt a filmet, amikor a stábtagok, barátok, családtagok a tesztvetítéseken nevettek vagy sírtak az örömtől. Ekkor azt éreztem, hogy nem csak elveszek tőlük, hanem képes vagyok adni is. Budapestnek nagyon sokkal tartozik ez a film, és ez tényleg csak úgy működhet, ha el is jut a nézőkhöz".
