Varázsütésre nem lesz több nézője a filmeknek

Pusztai Ferenc: Így van, a pályám a Simó-osztállyal együtt indult, és valóban, az első produceri munkám Pálfi Gyuri kisfilmje volt. De igazán akkor értem meg producerré, mikor nagyjátékfilmekkel kezdtem foglalkozni. Az első nagyjátékfilmet 2005-ben forgattuk, ez Kocsis Ági munkája, a Friss levegő volt. Ő szorosan véve már nem a Simó-nemzedék, hiszen már nem Simónál végzett, de még Simó Sándor vette fel rendező szakra, mielőtt meghalt. Akárcsak Gigor Attilát, aki a következő volt a sorban 2008-ban, A nyomozóval, majd Almási (Szabó) Réka a Team Buildinggel. Ezt követően Mátis Inezzel együtt voltunk producerei a Czukor Show-nak, amit Dömötör Tamás rendezett.

Aztán következett a Pál Adrienn, és reméltük, hogy vele együtt jön egy nagyon jó hullám, mert már stabil résztvevőjévé váltunk a magyar filmgyártásnak. Úgy éreztük, hogy szakmailag is mérhető eredményeket tettünk le az asztalra a filmjeinkkel, és akkor egyszercsak kaptunk egy iszonyatosan nagy pofont, ami az MMK felszámolása volt. Persze, ennek a falnak akkor gyakorlatilag mindenki nekirohant, de nekünk azért is jött nagyon rosszkor, mert éppen felfelé ívelt a pályánk, és ilyenkor még megsemmisítőbb egy hirtelen jött pofon. A felelősségvállalás teljes hiánya az MMK akkori vezetőinél azt eredményezte, hogy tökéletesen cserbenhagyták a produkciót, az ígéreteiket nem tartották be, a vállalásaikat és döntéseiket nem legitimizálták, így a konszolidációt végző grémium nem tudta ezeket elfogadni, mert csak azokat az MMK-vállalásokat tudták átvállalni, melyek mögött végleges kuratóriumi döntés állt és szerződésbe voltak foglalva. Azok az ígérvények és megrendelések, amiket az MMK vezetése szóban tett, de nem állt mögötte szerződés, azokat a produkciós cégeken hajtották be, így a KMH Filmnek is nagyon súlyos anyagi kára keletkezett.

Az ezt követő 2-3 évben komolyan fennállt a veszélye annak, hogy a KMH filmprodukciós cég nem éli túl az átmenetet. Ennek ellenére a magyar filmek leállásának éveiben is próbáltunk dolgozni, sőt, ahogy lehetett, filmet készíteni, így készült el független produkcióként a Drága besúgott barátaim, amiről megoszlanak a vélemények, de szakmailag ez sem volt kudarcos vállalkozás, mert két A-kategóriás fesztiválon szerepelt versenyprogramban, amiből az egyiket meg is nyerte.

Mátyássy Áron és a stáb a Víkend erdélyi forgatásán (Fotó: Csortos Szabó Sándor) 

Filmhu: Most milyen projektjeitek futnak?

P.F.: A Filmalapnak köszönhetően tavasszal leforgattuk Zomborácz Virág Utóélet című filmjét (nézd meg forgatási videonkat itt), most forgatjuk Mátyássy Áron Víkend című thrillerjét (forgatási riportunkat itt olvashatod), és van már egy szándéknyilatkozatunk Gigor Attila következő filmjére, ami már végigment a forgatókönyv-fejlesztés fázisán, és ha nem is annyival, mint amit szerettük volna, de a Filmalap is támogatja ezt a nemzetközi produkciót. Ami nekünk nehézség, és talán nem mi vagyunk az egyetlenek ezzel, hogy a kimaradt években felhalmozódtak a filmtervek, hiszen volt egy korábban kialakított gyártási tervünk, hogy milyen alkotókkal és milyen filmeket szeretnénk készíteni. Ezeket az ötleteket és készülő forgatókönyveket nem állítottuk le, hanem Uniós és saját forrásokból fejlesztettük, azaz megpróbáltuk életben tartani a filmterveket, és mire megnyíltak a kapuk a Filmalapnál, nekünk már itt sorakoztak rajtra készen a beadandó könyvek. Öröm az ürömben tehát, hogy több projektünk egyszerre indult vagy indulna be párhuzamosan, és nem tudjuk, hogy a cég hogy bírja majd kapacitással ezeket a feladatokat. Természetesen kaptunk elutasítást is, de engem ezek nem meghátrálásra késztetnek, hanem újabb lendületet adnak, mert abban hiszek, hogy feladatok vannak, és a sértődés, személyeskedés felesleges.

Zomborácz Virág Utóélet című filmjének beharangozó videoja

Filmhu: Hogy született meg a Drága besúgott barátaim független filmként?

P.F.: Magyarországon a független film kifejezés annyit takar, hogy állami támogatás nélkül. De ez így nem igaz, mert a 20%-os adókedvezmény valójában egy állami támogatás, amit minden magyar produkció igénybe vehet és igénybe is vesz, csak ez nem egy direkt, hanem egy indirekt állami támogatás. De ezt leszámítva semmilyen alapítványi vagy kulturális állami forrás nem szerepelt a filmben, pusztán csak a producerek (Csernai Judith, Márk Iván, valamint jómagam) és a produkciós cégek (I'm FILM és a KMH Film), valamint a támogatók rakták össze a költségvetést, amihez tudni kell, hogy a színészek és a stáb is jelképes összegekért dolgoztak.

Filmhu: Ha jól gondolom, ez éppen akkor volt, amikor amúgy is megrogyott a cég.

P.F.: Amikor a filmet bevállaltuk, akkor még nem láttuk a falat. Mikor elkezdtük forgatni, akkor már érezhető volt, hogy nagyon nagy baj lesz, de azt nem lehetett tudni, hogy ez meddig fog tartani. Reméltük, hogy az átállás gyorsabban lezajlik majd, de végül nagyon hosszan elhúzódott.

Filmhu: Miként vészeltétek át ezt a három évet?

P.F.: A KMH Film reklámot is gyárt. Sajnos itt is volt egyfajta recesszió, de szerencsére a piacon tudtunk maradni, és az életben maradáshoz szükséges anyagiakat ki tudtuk termelni. Emellett nekem vannak más jellegű vállalkozásaim is; egy nyomdaipari vállalkozás, ami stabil piaci résztvevő hazánkban, valamint egy több mint tíz éve működő reklámügynökség, amik segítettek túlélni. De a filmes produkciós céget elsősorban a reklámfilmek mentették meg. Megrendeléseink egyaránt érkeztek belföldről és külföldről, de a reklámfilmgyártást alapvetően szervizmunkaként kell elképzelni, a kreatív részét tehát nem mi visszük. Ezeken a megrendeléseken túl volt néhány nyertes EU-s pályázatunk, amik szintén segítettek túlélni.

A Víkend két producere: Pusztai Ferenc és Csortos Szabó Sándor a forgatáson

Filmhu: Nem a kezdetektől vagy jelen, hanem utólag szálltál be producerként Mátyássy Áron Víkendjébe, akárcsak Pálfi György Toldi című filmtervébe. Mesélj erről!

P.F.: Pálfi Gyuri következő filmtervén dolgozunk együtt, ennek a munkakapcsolatnak köszönhetően kerültem képbe, mert a Toldi egy megaprodukció, és mikor az előkészítés aktív szakaszba jutott, hirtelen annyi lett a munka és a felület, hogy felmerült a produceri csapat bővítése, hogy a plusz feladatokat legyen, aki ellátja. Volt néhány producer a képben, akikkel a vezető producerek, Angelusz Iván és Reich Péter tárgyalásokat folytattak, engem Gyuri ajánlott be nekik. Úgy tudom, még más producerekkel is egyeztetnek jelenleg is, hogy szálljanak be a munkába, tehát lehet, hogy végül még többen leszünk, akik ezt a produkciót hozzásegítjük ahhoz, hogy olyan remek film legyen, mint amilyennek ígérkezik. Szerintem erre minden adottság és esély megvan.

Filmhu: Mikor kerül gyártásba a Toldi?

P.F.: Jelenleg előkészítésben van, a Filmalapban már döntöttek a támogatásról, és most azt várják, hogy – lévén ez egy kiemelt projekt, így lényegesen nagyobb figyelmet szentelnek a filmnek –, precíz és részletes, napra, órára lebontott gyártási terv érkezzen a produkciótól. Ez teljesen jogos egy megaprodukciónál, hiszen lesznek olyan napok, amikor több száz lovas és kaszkadőr részvételével zajló csatajelenetet forgatunk, egy ekkora stáb mozgatása sem kis feladat, tehát a Filmalap csak akkor engedi majd el a projektet, ha azt látja, hogy a produkció részéről minden egyes másodperc át van gondolva, és ki van találva.  

Filmhu: Nem fut ki a produkció abból az időből, amíg le kell szerződni a Filmalappal?

P.F.: Nem, még benne vagyunk ebben az időben, terveink szerint két héten belül megkapja azt a csomagot a Filmalap, ami a lehető legprecízebben fogja részletezni, hogy ez a film hogy készül majd el. A kreatív részét már ismerik, a forgatókönyvet ismerik, a rendező több prezentációt tartott már arról, hogy pontosan hogyan valósítaná meg a filmet; milyen szereplőkkel, milyen vizualitással. Most pedig a forgatást kell a lehető legrészletesebben bemutatni. Azt ígérték, hogy ők ezt követően azonnal döntést hoznak, tehát onnantól ez már egy gyors menet lesz. A film jövőre forog, de a forgatási napok és a helyszínek száma is rengeteg.

Filmhu: Egy 2010-es, filmhus interjúban (olvasd el itt) azt nyilatkoztad, hogy a marketing a magyar film legfőbb gyengesége. Ebben a kérdésben most látsz elmozdulást?

P.F.: Korábban ez a finanszírozási rendszer hibája volt. Az számomra még nem derült ki, hogy a Filmalap hogy fog működni ebben a kérdésben. Van tervük arra nézve, hogy ezzel kezdjenek valamit, de az nem biztos, hogy a produkciók ezt majd jól ki tudják használni. A reklámköltségeket minden forrás külön kezeli, és vagy nem támogatja, vagy visszatérítendő kölcsönként nyújtja, amit a bevételből azonnal vissza akar kapni. Így mindenki érdektelenné válik, hogy a reklámra költsön. A film egy termék, így amikor kikerül a piacra, lehet látni, hogy hány nézőt tud hozni. Az előre látható hazai és nemzetközi értékesítésekből van egy előzetes kalkuláció, hogy mennyi bevételt tudhat termelni a produkciós háznak egy átlagos magyar film, ami nem egy magas összeg, jó esetben mondjuk 20 millió forint. Ha ezt egy nagy reklámkampánnyal megtoldjuk, akkor hoz mondjuk 50 millió forintot, de egy nagy reklámkampány 30-60 millió forint, tehát máris úgy tűnhet, hogy nem éri meg a marketingbe fektetni. Eddig a klasszikus csatornákról, jól ismert hirdetési formákról beszéltünk, de létezik egy másik út, hogy a produkció megpróbál valamilyen gerilla-kommunikációval, egyedi, olcsó megoldással előállni, de ez mindig attól függ, hogy milyen az aktuális film tartalma és a célközönség, hogy van-e értelme alternatív csatornákban gondolkodni.

Az Utóélet második teasere

Filmhu: A Víkendnél ti is erős marketingkampányt terveztek…

P.F.: Van egy igen komoly médiatámogatónk, a TV2, náluk lesz egy jelentős felület, amin kommunikálhatunk a közönség felé. A facebookon már most aktívak vagyunk, producertársam, Csortos Szabó Sándor és csapata létrehozott egy blogot, ami köré szép kis tábor szerveződik, reméljük, ez a tábor a premierig hátra lévő egy év alatt jelentősre is duzzad majd. De gondolkodunk printben, outdoorban is, tehát szélesebb spektrumú kampányban a film számára. Ez a film a közönségnek szól, egy izgalmas thriller, aminek jó kampánnyal meg van az esélye arra, hogy átlépje a magyar filmek mostanra bűvössé vált pár tízezres nézőszámát.  

Filmhu: Mi a véleményed az Isteni műszak marketingkampányáról?

P.F.: Nem tudom, hogy mennyire fordítottak komoly erőforrásokat a marketingre, de ha igen, akkor nem biztos, hogy a célcsoporthoz kommunikáltak, hogy jól pozícionálták a filmet, vagy hogy jó eszközöket választottak a kommunikációhoz. Azt gondolom, hogy nem volt jól felmérve, hogy ez a film mit tud a piacon. A film szerintem nagyon jó, én jól szórakoztam, de a pozitívumai ellenére nem megfelelően lett felmérve a közönség, szerintem ebből a filmből nem lehetne 150 ezer nézőt csinálni, maximum 30-40 ezret. Másik probléma az lehetett, hogy a filmet „túlosztották”, túl sok kópiával indították, túl sok teremben futtatták, így olyan számok jöttek ki, hogy előadásonként 3 ember nézte. Ez egy elég rossz adat, de megint csak nem a film hibája.

Az első magyar thriller éjszakai jelenetének forgatása (Fotó: Csortos Szabó Sándor)

Filmhu: Az új finanszírozási rendszer első filmjeként nem könnyű…

P.F.: Több probléma felgyülemlett az elmúlt időszakban, amit meg kell oldani, mert most jönnek majd újból a magyar filmek. Az, hogy több pénz jut támogatásból a marketingre, csak felületi kezelés, ettől varázsütésre nem lesz több nézője a filmeknek, de még csak attól sem, ha esetleg jobb filmek készülnek. Mert általános fogyasztói mentalitás, hogy egy termék választásánál nem a magyar áruk jelentik a vásárlók preferenciáját. Ha fizetni kell valamiért, akkor a magyar ember inkább a külföldi terméket választja. Ha ingyen hozzájuthat, akkor érdekli a magyar film, de ha fizetni kell érte, akkor inkább mást választ. Ez számunkra fekete-fehéren kiderült: mi 2010-ben odaadtuk a Czukor Show-t 24 órára a premierrel egy időben az Indexnek, ahol ingyen lehetett megnézni. Nem volt pénzünk kommunikációra, de arra számítottunk, hogy az ingyenes nézők által terjesztett szóbeszéd beviheti a fizetős nézőket a moziba. Mi valójában csak párezer klikkre számítottunk, de kiderült, hogy közel harmincezer klikk volt, amiből több mint hatezren végig is nézték. Csak egy péntek este.... Azért, mert ingyen kapták. De ha a pénztárnál kell választani, nem a magyar filmre ül be a magyar néző. A probléma tehát sokkal komplexebb annál, hogy jó-e a magyar film vagy sem.

Filmhu: Mit lehetne tenni még ez ellen?

P.F.: Az edukációban fontosabb szerepet kellene kapnia az audiovizuális nyelv értésének. A magyar kultúra része az audiovizuális kultúra is, mégsem szoktatjuk hozzá a fiataljainkat. A színházhoz igen, de a filmhez már nem. Az oktatás része a magyar színház fogyasztása, de a magyar film szinte semmilyen szerepet nem kap. Pedig ez nemcsak a magyar filmek viszonyában fontos, hanem úgy is, hogy az audiovizuális nyelv lassan lenyomja az írott nyelvet, tehát anyanyelvi szinten kell beszélniük a gyerekeknek. Az audiovizuális nyelvet is meg kell tanulni olvasni ahhoz, hogy véleményt tudjon formálni róla a néző. Minden korosztálynak kellene, hogy készüljenek magyar filmek. Ennek oktatási tervbe illene kerülnie, és ha valamikor, akkor most lenne itt az ideje, mert most megvan hozzá az ember, akit Andy Vajnának hívnak, hiszen ő kormánybiztos, és egy ilyen komplex, számos intézményen, minisztériumon átívelő projektet más módon nem lehetne átnyomni a mai magyar politikai erőtérben, csak ha egy mérvadó személy felvállalja. Nyilván eddig nem volt erre idő a konszolidáció és az NFA működőképessé tétele melett, de ezek lassan készen vannak. Nemcsak a filmek gyártása, hanem az ilyen egyéb feladatok is fontosak lennének, ha hosszútávon szeretnénk megoldásokat találni.

Pusztai Ferenc producer a Víkend forgatásán (Fotó: Csortos Szabó Sándor)

Filmhu: Milyenek a KMH nemzetközi kapcsolatai?

P.F.: Az európai szinten aktív producereknek van egy éves agendájuk, hogy mikor, hol, milyen fontos fórum kerül megrendezésre, és én azok közé tartozom, akik rendszeresen utaznak emiatt. Az ilyen fórumokon több száz filmkészítő, köztük producerek találkoznak, így kapcsolatépítés szempontjából ezek a legjobb platformok. Van számos képzés is Európában, ahol rengeteg hasznos dolgot lehet elsajátítani. A networképítésre ezek az alkalmak a leghasznosabbak. Amikor először kikerültünk Cannes-ba a Friss levegővel, akkor döntöttem el, hogy én ebbe a vérkeringésbe be szeretnék kerülni, és onnantól kis túlzással havi rendszerességgel jelentkeztem tréningprogramokra, hogy a saját networkömet felépíthessem. Az elmúlt három évben nem voltak aktív projektjeink, de a főbb eseményekre akkor is mentem, hogy meg tudjam tartani a kapcsolataimat. A saját filmjeink mellett most is azon gondolkodom, hogy miként lehetne minél több koprodukciós részvételt is tető alá hozni. 2011-ben volt az utolsó kisebbségi koprodukciónk egy ír-holland filmben, de már várom a következő lehetőséget, amihez most készülünk beadni a Filmalaphoz pályázatot.

Filmhu: A kisebbségi koprodukciókat a Filmalap eddig nem kezelte prioritásként, sőt!

P.F.: Nem tudom, hogy azért, mert nem pályáztak, vagy azért, mert a Filmalap ízlésének ez a forma nem felel meg. Lehet, hogy csak az az oka annak, hogy eddig kevés ilyen támogatást ítéltek meg, hogy kevés pályázat érkezett, hiszen a leállás után először minden magyar produkciós cég igyekezett a saját, hazai projektjeit megvalósítani, amire korábban nem nyílt mód. Eddig, ha jól tudom, egy dokumentumfilmre és egy nagyjátékfilmre ítéltek meg úgy támogatást, hogy a magyar partner kisebbségi koproducerként vesz részt benne. Én a következő egy évben szeretnék ráerősíteni ezekre az együttműködésekre, úgyhogy igyekszem minél több projekttel pályázni a Filmalaphoz abban bízva, hogy valamelyik csak tetszeni fog.

Filmhu: Hogy érzed magad magyar producerként az új filmfinanszírozási rendszerben?

P.F.: Általánosságban én személy szerint sokkal jobban érzem magam ebben a rendszerben, mert átlátható a szisztéma és kiszámítható a finanszírozás, amit a Hatoslottóból származó bevétel garantál. Csiszolásra még itt-ott szükség van, de alapvetően számomra a kiszámíthatóság és értelmezhetőség, valamint a stabilitás a legfontosabb. Az előző rendszer sem nem volt ennyire transzparens, sem nem volt ennyire stabil és kiszámítható. Az irányvonalak tiszták és átláthatóak, és ez egy producernek, aki valahol gazdasági vállalkozó is, igen fontos. A napi munkában pedig még szembetűnőbb a különbség. Gyakorlatilag reggel 8-tól este 8-ig lehet kommunikálni az Alapban dolgozó emberekkel, akik gyorsan és lelkiismeretesen reagálnak minden kérésre, kérdésre. Na, ez nem volt jellemző az MMK-ra.

Az Utóélet harmadik teasere

Filmhu: Mi a véleményed bizonyos műfajok háttérbe szorulásáról?

P.F.: Ez sajnos probléma, még ha a KMH Filmnek nem is ez a fő iránya. Az első perctől kezdve úgy érzem, hogy bizonyos dolgokért felelősséget kell vállalni, és a tehetséget nem csak akkor felkarolni, amikor nagyjátékfilmet akar csinálni, hanem már akkor, amikor még csak a kisfilmjét, vizsgafilmjét vagy a dokumentumfilmjét szeretné elkészíteni. Mi ezért is keresgélünk az oktatási rendszerben fiatal tehetségeket, akiknek akár a kisjátékfilmjét is elkészítjük, hogy meglássuk, hogy tudunk-e együtt dolgozni, hogy valóban tehetséges-e, hogy működik-e egy szettben, hogy meg tudja-e valósítani az elképzeléseit. De sajnos jelenleg alig van olyan felület, ahová ilyen projektekkel pályázni lehet. Azt pedig, ami a vizsgafilmekkel történt, azt nagy hibának tartom. Szomorú, hogy a Nemzeti Filmalap kijelöl bizonyos oktatási intézményeket és szakokat, melyeknek a diákjai pályázhatnak támogatásra a vizsgafilmjük elkészítésére, de ezzel rögtön ki is zár legalább ugyanennyi tehetséges alkotót, akik nem az elitizált intézményekbe járnak. Számos intézményben van gyakorlati mozgóképes képzés, ahol tényleges vizsgafilmmel kell diplomázniuk, ezek közül sokat automatikusan kizár a Filmalap mindenféle értelmezhető indok nélkül. Ugyanakkor ezzel egyidejűleg az MTVA, aki a másik lehetséges támogató lenne, beírja a pályázati kiírásba, hogy vizsgafilmmel pályázni tilos. Tehát gyakorlatilag, aki nem az SzFE-re, az ELTE filmszakra (ahol nincs is gyakorlati vizsga), vagy a MOME egy bizonyos szakára jár, annak nincs esélye tisztességes diplomafilmet készíteni. A fiatal tehetségeknek ezzel nem teremtünk lehetőséget, sőt, éppen ellenkezőleg. Egyébként meg arról nem is beszélek, hogy vannak olyan alkotók, akik dokumentumfilmben, kisjátékfilmben vagy experimentális filmben alkotnak maradandót.  Ők teljesen be vannak szűkítve az MTVA adta lehetőségek közé, és a korábbi, MMK-hoz nagyon hasonló rendszerben kényszerülnek működni, ahol adott évben egy-két pályázati lehetőség biztosított, miközben a döntések mögött logikusan olyan elvárások és ízlések jelennek meg, melyek a tartalomszolgáltatást tartják szem előtt, hiszen az elkészült alkotást az MTVA műsorra kívánja tűzni. Ez a magyar filmipar sokszínűségét és egyediségét komplexen öli meg.

Én úgy gondolom, hogy a Filmalapnak nagyon jó lenne, ha nem csak hat-tíz, hanem akár ötven vizsgafilmet támogatna évente, és ebből például filmszemlét tartanának, mert ez ötven potenciális tehetség. Mi már segítettünk az SzFE-sek mellett MOME-s fiatalt, BKF-es diákot, akiknek nagyon jó projektjeik voltak. Nagy hiba, hogy nem foglalkoznak ilyen kérdésekkel a Filmalapnál, ahogy az is, hogy mára egyáltalán nincsenek műhelyek, mert a műhelyek finanszírozása is megszűnt. Muhi András az Inforggal, valamint a Duna Műhely két olyan műhely volt, ahonnan nagyon nagy tehetségek tudtak elrugaszkodni. Ezek igazán hiányoznak a mai magyar filmes életből.