A fiatal lánytestvér eltűnik, a nagybácsi öngyilkos lesz, a báty mentális zavarokkal küszködik, az anya kényszeres önmarcangolással felel a gonosz világ kihívásaira.
 |
| Fékezett habzásu extremitások Kazuyoshi Kumakiri: Antenna |
Az Antenna sztorija így persze kissé hiányos és nem is igen áll össze, bár egyes vélemények szerint a töredékesség a legizgalmasabb esztétikai forma. A film utáni tudakozódásból nagyjából sikerült ugyan összekalapálni egy épkézláb történetet, de ettől inkább megkímélnénk mindenkit – a fent vázolt alaphelyzet ugyanis csak bonyolódik, artisztikusan semmitmondó konfliktusok bontakoznak ki és halnak el egy-egy jól bevilágított szürreális snitt kedvéért. A japán mélylélek kivetülése ez is, csak olyan mint az egyszeri gyémánt – csiszolatlan, de nagyon.
A fékezett habzású extremitások tálalása jó védjegynek tűnik, minden művészfilmesnek melegen ajánljuk, jól ellehet élni belőle – lám egy közepes, pszichologizáló, néhány lelki deformációt sokkolónak szánt epizódokban bemutató japán tucatáru is velencei meghívást ért. A sznob kékharisnyák persze megvesznének érte, és azok is, akik még felhördülnek egy-egy jól sikerült incesztus láttán, netán hidegrázást kapnak a mellkasba mélyedő borotvapengék valóban utolérhetetlen látványától.
Színtelen, szagtalan. Gáz.
 |
| Nyoma sem marad. Ridley Scott: Matchstick Men |
A Nicolas Cage játszotta, tisztaságmániás szélhámos és betoppanó (ál)lányának bonyodalommentes története annyira szép és kerek, mint egy jól sikerült házidolgozat a hetedik bében. A hollywoodi filmek nem az árnyalt jellemábrázolással és a formai radikalizmussal szoktak kitűnni – ami legjobb bennük, az a végtelen profizmus és a dramaturgiai kiszámíthatóság. A Matschstick Men ezt esszenciálisan hozza. Egyszerű, kiköphető, lenyelhető és még nyoma sem marad.
Biztos, hogy forgalmazni fogják nálunk is.
