Egy emberi jogi dokumentumfilmfesztivál új vezetőiként mi fér nektek bele, hogyan határoznátok meg ezt a fogalmat?
Somlyai Fanni: A klasszikus definíciója az olyan dokumentumfilm, ami az emberi jogok megsértésével, ehhez kapcsolódó ügyekkel foglalkozik, vagy olyan emberek élethelyzetével, akiket diszkrimináció ér a világ valamely pontján. Én viszont azt látom, hogy ezek a dokumentumfilmes kategóriák valahol kicsit összemosódnak, mert a dokumentumfilm alapvetően emberi élettörténetekkel, és azok nehézségeivel foglalkozik. Az a jó, ha a filmeket nem valamilyen “dobozba” akarjuk belerakni, hanem inkább egy diskurzusra adnak alapot.
Gyureskó Enikő: Ahogy az emberi jogok is. Szerencsére jó sok van belőlük. Ha egy sztori egy emberről szól, akkor valószínűleg a jogairól is belefolyik valami ebbe. Attól lesz izgi egy ilyen sztori, ha valamelyik joga sérül, ez adja a drámát a történetnek. Ha nagyon egyéni sorsot mutat is be a film, attól még felismerhetjük benne a saját életünkre vonatkozó párhuzamokat vagy tanulságokat.
Debre Zsuzsa: Az emberi jogok kérdése gyakran háttérbe szorul a mainstream médiában, ahol a szórakoztatás dominál. Itt azonban olyan fontos és sokszor elhallgatott kérdések kerülnek előtérbe, amelyek megérdemlik a figyelmet. A Verzió célja, hogy ezeket a fontos történeteket a közönség elé tárja, és teret adjon a beszélgetésnek.
A 2023-as Verzió Fesztivál / Fotó: Verzió
Hogyan változott meg a Verzió csapata?
GY.E.: Három alapítója volt a Verziónak: Pócsik Andrea, Zádori Zsuzsa és Oksana Sarkisova. Zsuzsa 2004-től 2007-ig volt igazgató, azóta pedig Oksana vezette a fesztivált, aki a tavalyi megnyitón jelentette be, hogy lemond a tisztségről. Ő egyszemélyben volt fesztivál- és programigazgató, bizonyos versenyszekciókat, mint például a magyar programot pedig úgymond “külsős” kurátoroknak szerveztük ki. Voltak önkéntes előválogatók is, akik ajánlásokat adtak Oksanának azokhoz a szekciókhoz, amiknek nem voltak dedikált kurátoraik, de az ő döntése volt, hogy mik kerültek be ezekbe. Idén viszont már nem dolgoztunk a korábbi csapatokkal, hanem lett egy új team, aminek Fanni a vezetője, az új kurátoraink pedig Debre Zsuzsa, Dér Asia, Szirony Szabolcs és Horányi Péter lettek. Szétválasztottuk a programigazgatói és fesztiváligazgatói munkát, előbbi pozíciót Fanni, az utóbbit én töltöm be.
Eredetileg hogyan csatlakoztatok a Verzióhoz és mit ad leginkább nektek a fesztivál?
Gy. E.: Én 2016-ban kezdtem itt dolgozni fesztiválkoordinátorként, majd 2021-ben lettem ügyvezető igazgató. A művészet felől jövök, művészettörténetet és művészetmenedzsmentet tanultam, egyébként filmrajongó vagyok gyerekkorom óta. A fesztiválszervezés is egy belülről fakadó késztetés nálam, szeretek összehozni embereket, hogy találkozzanak, beszélgessenek, hogy lássák, nincsenek egyedül a kérdéseikkel vagy az érdeklődésükkel. A fesztiválban pont az a legjobb, hogy beszélgethetünk ezekről a témákról, együtt örülhetünk vagy sírhatunk, ha úgy adódik. Ezért nagyon örülök, hogy megtaláltam álmaim munkáját, ahol nem csak művészettel foglalkozhatok, hanem egy nyitott gondolkodású közösség építésén is dolgozhatok.
A dokumentumfilmesekről azt gondolom, hogy nemzetközi viszonylatban is egy nagyon családias, baráti közösség. Nagyon jó kapcsolataink vannak európai szinten, amiket rendszeresen ápolunk, látogatjuk egymás fesztiváljait, segítünk egymásnak, akár közös pályázatok terén, vagy szimplán csak jótanácsokkal. Nemcsak a filmválogatásban, hanem a szervezésből adódó kérdésekben is megpróbálunk közös érdekvédelmi szervezeteket létrehozni, például tagjai vagyunk a Human Rights Film Networknek és két éve a Doc Around Europe Festival Networknek is.
S.F.: 2016-2017 környékén kerültem először kapcsolatba a Verzióval, és 2018-2019 óta dolgozom itt, először programasszisztens és nevezési koordinátor voltam. A Verzió előtt is civil szervezeteknél dolgoztam, és többféle dolgot is tanultam: alapszakon film- és színháztörténet szakos voltam, majd interkulturális pszichológia és pedagógia szakra mentem, utána pedig a filmtudomány mesterképzést végeztem el az ELTE-n, és közben már itt dolgoztam mellette részmunkaidőben. A dokumentumfilmes világban találtam meg azt, ami igazán érdekel, és amit fontosnak tartok.
D.Zs.: A Blinken OSA Archivumban audiovizuális anyagokkal foglalkozom, és idén a Verzió felkért, hogy csatlakozzak a kurátori csapathoz. Szintén idén kezdtem el tanítani az ELTE-n Szabari Vera dékánhelyettes felkérésére, ahol közösen indítottunk egy kurzust a romák filmes reprezentációjáról, amelyről a szakdolgozatomat is írtam az SZFE-n. A kurzus célja, hogy a hallgatók saját kutatómunkájuk révén mélyebb tudásra tegyenek szert a romák magyarországi társadalmi helyzetéről és filmes reprezentációikról, valamint fejlesszék képességüket a különböző társadalmi csoportokat ábrázoló filmek szociológiai elemzésére. A félév során a hallgatók a Blinken OSA Archivum idevonatkozó anyagaival (filmek, dokumentumok, kutatási anyagok, forgatókönyvek stb.) is megismerkedhetnek, például Schiffer Pál hagyatékával, a Roma Média Iskola anyagaival, valamint Kemény István vezette 1971-es országos reprezentatív cigánykutatás anyagaival, ami az első ilyen jellegű kutatás volt. Ezek az anyagok itt megtalálhatóak és kutathatóak a Blinken OSA Archivumban.
Fotó: Verzió Filmfesztivál
Enikő, fesztiváligazgatóként mi a legnagyobb kihívás számodra?
Gy.E.: Nyilván az, hogy nagyobb felelősséggel kell döntéseket hoznom, mert nincs más felettem, akinek ki kéne mondania a végső szót. De Fannival igyekszünk közösen döntéseket hozni, és a programról való döntési jog nála van, abban nincs vétójogom. A “hatalmi ágak” szétválasztására törekszünk, hogy fesztiváligazgatóként ne én szóljak bele abba, hogy mi az, aminek bele kell kerülnie a programba.
Hogyan állt össze az idei program, miben volt más a válogatás ez eddigiekhez képest?
S.F.: Ahogy Enikő említette, hatan voltunk a kurátori csapatban, az eddigiekhez képest szorosabban tartottuk a kapcsolatot egymással, és máshogy osztottuk meg a feladatokat is. Az idei programból majdnem az összes szekciót mi hatan csináltuk meg. A queer szekciónak volt egy külsős kurátora, Kristýna Genttnerová, illetve Oksana Sarkisova a Viewfinder szekciót, Bakk Ági és Szabó András pedig a Vektor VR programot állították össze. A válogatás alatt rengeteget beszélgettünk, vitatkoztunk, volt egy pár hónapos periódus, ami alatt intenzíven néztük a filmeket, emiatt nagyon más lett az, ahogyan a program összeállt. Enikővel már nagyon régen szerettük volna igazából ebbe az irányba elvinni a kurátori munkát, mert jót tesz a programnak, ha megtaláljuk a kapcsolódási pontokat és az átjárásokat, és jobban odafigyelünk arra, hogyan kommunikálnak a filmek, illetve a program egésze egymással. A szekciók felépítésében csak néhány kisebb dolog változott, megmaradt a nemzetközi verseny, a DocFuture versenyen pedig annyit módosítottunk, hogy most oda első és második egész estés filmek kerültek be.
Miért bontottátok szét ezt a szekciót?
S.F.: Nem éreztük kiegyenlített helyzetnek, hogy diákfilmek és első egész estés filmek egymással versenyeznek. De nem vesztek el sem a diákfilmek, sem a rövidek, sőt, külön szekciót kaptak idén. A magyar rövidfilmes blokkban hat fiatal alkotó filmje mutatkozik be, ezeket különböző magyar filmes képzésekből válogattuk.
Mit emelnétek ki az idei fókusztémák közül?
S.F.: Az örmény filmes szekciót, ami a hegyi-karabahi háborúval foglalkozik abból a szempontból, hogy a régióban élő örmény emberek életére hogyan hatott ez a konfliktus. De az ukrán filmek is kifejezetten erősek idén. Egyik központi témánk az LMBTQ+-jogok, hat nagyon izgalmas queer dokumentumfilmet mutatunk be az Itt vagyunk szekcióban. Ezen kívül nálunk lehet először megnézni Mati Diop nagy visszhangott keltett Dahomey című filmjét.
Dahomey / Fotó: Verzió
Zsuzsa, dokumentumfilm-rendezőként mennyire tudtad elengedni, hogy szigorúan szakmai szempontok szerint nézd a filmeket válogatás közben?
D.Zs.: Amikor a többi kurátorral együtt beszéltük át a filmeket, mindig felmerültek azok a szempontok, hogy melyek azok a témák, amelyek mindenképp figyelmet érdemelnek, különösen, ha súlyos emberi jogi sértésekre világítanak rá. Egyedül nehéz lett volna ilyen szigorú objektivitást tartani, de a közös döntések segítettek abban, hogy minden film esetében a releváns társadalmi kérdések kapjanak prioritást. Így tudtunk olyan válogatást létrehozni, amely reményeink szerint hatással van a nézőkre, és hozzájárul a fontos társadalmi ügyek megértéséhez. A kezdeti elképzelés az volt, hogy 50 filmet válasszunk ki, de ez a szám először 60-ra, végül pedig 66-ra duzzadt. Számos kiváló film került a listára, és sajnos több személyes kedvencem így is kimaradt.
A szekciók kialakítása során figyelembe vettük a globális trendeket, amelyek más fesztiválokon is jelen vannak. Ezen kívül kulcsfontosságú volt számunkra, hogy a nézők, akik a Verzióra látogatnak, tájékozódhassanak a legfrissebb nemzetközi emberi jogi konfliktusokról és eseményekről, amelyek az elmúlt évben zajlottak. Így a fesztivál nemcsak a filmművészet, hanem a társadalmi relevancia szempontjából is aktuális és értékes információkat kínál a közönség számára.
Mi a tapasztalatod a fiatal magyar dokumentumfilmesek filmjeivel?
D. Zs.: A kortárs magyar dokumentumfilmekben a határok a dokumentumfilm és a játékfilm között egyre inkább elmosódnak, ahogy a technikai lehetőségek egyre hozzáférhetőbbé és elérhetőbbé válnak. Ez a tendencia a dokumentumfilmeket egyre dramatizáltabbá teszi, lehetővé téve, hogy a nézők mélyebben átéljék a bemutatott történeteket, a megszokott szociológiai megközelítés személyes dimenzióvá alakult, a filmesek szubjektív szerepet vállalnak, és nem törekednek már a pártatlan objektív szemszögre, inkább saját élményeiket és érzéseiket integrálják a narratívába. Ezzel a filmek valódi élményként hatnak, amelyeken keresztül a társadalmi problémák mélysége és összetettsége jobban átélhető. Ennek következtében a filmek intimebbé válnak, lehetővé téve, hogy a nézők közvetlenebb kapcsolatba lépjenek a bemutatott témákkal és élményekkel.
A 2023-as DocPro / Fotó: Verzió
Mi várható az idei Verzió DocLab Pitch-en?
Gy.E.: November 9-én a CEU-n hat projekt fog bemutatkozni, amiket az alkotók vágómentorok segítségével fejlesztenek a workshopon. A vágók mellett van egy script development mentor is, az iránymutatásaik mellett az ötnapos intenzív műhelymunka soránmegvágnak egy-egy részletet, amit bemutatnak ezen a pitch-en, szóban is prezentálják, hogyan áll az adott a projekt, és megpróbálnak támogatókat szerezni a meghívott nemzetközi és hazai szakmai közönségből. Idén sok díj is kiosztásra kerül az együttműködő partnereinknek hála. A korábbi években egyébként olyan filmek is részt vetteka Verzió DocLab-en, amiket idén fogunk bemutatni a magyar versenyben, mint a KIX, a Lost Notebook és Az életed nélkülem.
D.Zs.: A független és nemzetközi támogatási lehetőségek óriási segítséget nyújtanak az alkotóknak, különösen a nehezen elérhető filmes támogatások világában. Ezek a források nem csupán lehetővé teszik a projektek továbbfejlesztését, hanem hozzájárulnak ahhoz is, hogy a filmek szélesebb közönséghez jussanak el, például különböző fesztiválokon.
Gy.E.: Idén lesz két ukrán, egygrúz, egy spanyol, német-magyar és egy görög projekta FreeSzFE-ről szóló film is bekerült, amit az alkotók régóta szeretnének befejezni, de nem volt rá sem anyagi, sem kapacitásbeli lehetőségük. Most viszont újra felveszik a fonalat, és bízunk benne, hogy új lendületet kap a projekt.
Milyen kiegészítő programok kísérik idén a fesztivált?
Gy.E.: Lesznek kerekasztal-beszélgetések a partnereinkkel, például a Filmvilággal és a UNHCR menekültügyi főbiztossággal. A CEU-n lesznek szakmai panelbeszélgetések, és mesterkurzusok, amik ingyenesen látogathatók bárki számára. A Szabad terek hálózattal ugyanitt rendezünk november 7-én egynapos programsorozatot. Itt elsősorban azon lesz a fókusz, hogy miképp tudnak a civilek az önkormányzatokkal együttműködni, és hogyan tudják egymás munkáját segíteni. Lesz egy különkiadása a CEU Határtalan Tudás Egyetemének is, ami most a képiség témájával fog foglalkozni, élőben vagy online is lehet majd követni.
S.F.: Jelen lesznek a magyar rövidfilmek rendezői és a magyar versenyprogram alkotói, de sok külföldi vendégünk is érkezik, akikkel érdemes találkozni, például az 1489 rendezője, Shoghakat Vardanyan és a Favoriten rendezője, Ruth Beckermann.
Gy.E.: A DocPro panelbeszélgetéseiben is nagyon érdekes témáról lesz szó, például a dokumentumfilm készítés etikai dilemmái kapcsán. Olyan rendezőket hívunk meg, akik különösen érzékeny alanyokkal dolgoztak, hogy megosszák a tapasztalataikat. Lesz arról is beszélgetés, hogy egy bizonyos témáról csak az érintettek készíthetnek-e filmeket, mondjuk egy queer témáról csak egy queer rendező forgathat, vagy egy roma témáról csak egy roma ember csinálhat filmet. Ez most nagy dilemma a világban és szép lassan Kelet-Európába is beszivárog.
Grand Prize / Fotó: Verzió
D.Zs.: Igen, de ez inkább egy nemzetközi trend. Jelenleg már annak is örülünk, hogy romák is készítenek filmeket roma témában, ami jelentős előrelépés. Magyarországon még mindig az elején járunk ennek a folyamatnak, és ez a fejlődés folyamatosan keres új utakat. Az, hogy a roma alkotók saját történeteiket és kultúrájukat filmes formában tudják megjeleníteni, nemcsak fontos, hanem inspiráló is, hiszen ezzel egy új narratíva bontakozik ki, amely gazdagítja a hazai filmes palettát.
S.F: Egy másik fontos panelbeszélgetésünk a politikai cenzúráról fog szólni, ide olyan országokból hívtunk meg résztvevőket, ahol nehéz a dokumentumfilmesek alkotói szabadságának helyzete.
Gy.E.: Még kiemelném, hogy a horvát Grand Prize című filmhez kapcsolódva lesz egy nagyon izgalmas ballroom party is a Toldiban november 9-én Rácz Koni és az Anybody Walking szervezésében. Különböző versenyszámokban fognak fellépni vogue-táncosok és drag előadók, akik egyébként egy egyre népszerűbb és ismertebb szubkultúrát képeznek már Budapesten is. Ez az inkluzív és sokszínű “bálkultúra” a 70-es évekből, New Yorkból terjedt el a rasszizmusra adott válaszként.
A 21. Verzió november 6-24. között kerül megrendezésre, Budapesten november 6-17. között a Toldi és a Művész mozikban, a CEU Budapesten és az Adaptérben, ezt követően pedig több vidéki nagyvárosban és online. A teljes filmprogram a fesztivál honlapján érhető el.
