Beszélgetés Wes Andersonnal

filmhu: A film tengerkutató főhőse láttán Jacques Cousteau jut az ember eszébe.

Meglátni a személyiség árnyoldalait Wes Anderson és Bill Murray a forgatáson

Wes Anderson: Nagyon inspirált az alakja. De mások is, hiszen tudományos ismeretterjesztő tévéműsorokon nőttem fel. Gyerekkorában szinte minden kissrác felfedező és világjáró akar lenni, vagy legalább egy ideig kacérkodik a gondolattal. A fivéreim és én folyton ezeket a programokat néztük, Amerikában egy egész sereg ilyen felfedező-tudós-médiasztár-típus volt látható a képernyőn, mint például Jane Goodall, Carl Sagan, vagy éppen Cousteau. Ez a műfaj mára eltűnt a tévékből.

filmhu: A tengerkutató Zissou túlméretezett egója igencsak elviselhetetlenné teszi őt mások számára. Olykor egyenesen azt kérdezi a csapatától: „Mi az, nem kedveltek?”

W.A.: Egyszer megismerkedtem egyik tévés ideálommal. Felfedező az illető. Amikor személyes kapcsolat alakult ki köztünk, jöttek a nehézségek, az összetett folyamat, hogy milyen érzés idealizálni valakit, rajongani érte, aztán megismerni és meglátni a személyisége árnyoldalait. A saját tapasztalataimat dolgoztam fel ebben a történetben, amit az ilyen nagyformátumú ideálokkal átéltem. Ned, akit Owen Wilson alakít, gyerekkora óta nézi Zissou műsorait, és régóta álmodozik arról, hogy olyan életet éljen, mint ő. De aki ennyire ismert a nyilvánosság előtt, mint Zissou, kétségtelenül gondokat okoz a népszerűség. Egyébként Bill Murrayből is sok van ebben a karakterben. Nem csupán dinamikus és játékos egyéniség, de valamelyest gyötrődő jellem, dühös és kissé zavarodott.

filmhu: Sok mindent belepakolt ebbe a sztoriba. A hajó legénysége tele van excentrikus figurákkal, a néző alig győzi kapkodni a fejét. Bill Murray és Owen Wilson mellett olyan nagyszerű színészeket láthatunk, mint Anjelica Huston, Cate Blanchett, Jeff Goldblum, Michael Gambon, Willem Dafoe.

Simán végigimprovizálják a jeleneteket Owen Wilson és Bill Murray

W.A.: Tizennégy éve töröm a fejem ezen a filmen. Nem éreztem, hogy túl összetett lenne, vagy hogy szétesne. Számtalan alkalommal lett volna rá lehetőségem, hogy olyan döntéseket hozzak, amik leegyszerűsítik a dolgokat, de következetesen a „sokat” és a „többet” választottam. Pontosan azt akartam, hogy a nézőnek úgy tűnjön, egy csomó dolgot öntök rá egyszerre. Általában hibának tartom, ha egy film túl sok mindent akar felmarkolni, de hajlok arra, hogy elnézzem az ilyen hibát, mert származnak belőle előnyök is - ami egyértelműen érvényes erre a filmre. Sokszor ábrándozom azon filmezés közben: „de jó lenne, ha itt többet mutathatnék meg ebből”, „ha itt jobban belemehetnék ebbe a dologba”. Ezúttal végre minden a mozivásznon kötött ki, amit beleraktunk a filmbe. Szóval nem sajnálok semmit.

filmhu: A filmben minden aprólékosan kidolgozott, rendkívül stilizált és mesterséges, a ruháktól kezdve a hajó design-jáig. Még a halak sem igaziak. Bill Murray azt mondta, hogy ez a film a legnagyobb szabású produkció, amiben valaha szerepelt. Még Szellemirtóknál is grandiózusabb.

W.A.: Soha nem kellett létrehoznom nagy hajókat, vagy zivatarokat, hogy felvehessünk egy jelenetet. Ez új dolog számomra. Az Édes vízi élet a legambiciózusabb filmem. De a sok kaland között a lényeg mégis a kis emberi pillanatokban és gesztusokban rejlik. A szereplők furcsa kötődéseinek kusza szövevénye alkotja e mozi középpontját.

filmhu: Az imént megkérdeztem Anjelica Hustont, hogy vajon otthon is ő az agytröszt, mint a filmben. De tagadta.

W.A.: Pedig nagyon okos nő. Mindig a kedvenceim közé tartozott. Ezt a filmet nemcsak neki írtam –már a könyv első változatát megmutattam neki, de úgy érzem, a szerepében sokat sikerült belecsempésznünk belőle. Már a Tenenbaumban játszott figurát is kifejezetten az ő számára találtam ki.

filmhu: Hasonlóképp Bill Murray-re írta a főszerepet?

W.A.: Igen. Már az Okostojásban nagyon könnyen boldogultunk egymással, nyugodtan megmondhattam neki, mit érzek a játékáról, nem kellett megválogatnom a szavaimat. Olyan energiát hoz a jelenetekbe, ami ritka. Csodálatos képesség ez, de irányíthatatlan. Sosem tudhatom, mi fog történni, képes a többi szereplőt is magával rántani egy-egy hangulatba. Owen Wilson például mindent felvesz tőle, simán végigimprovizálják a jeleneteket.

filmhu: Hogyan jött az ötlet, hogy David Bowie dalai portugálul is elhangozzanak?

Csodálatos, de irányíthatatlan Bill Murray, Wes Anderson és Cate Blanchett

W.A.: Az eredeti ötlet úgy szólt, hogy legyen egy pasas a fedélzeten, akinek az a munkája, hogy szórakoztatja a hajó legénységét, és gitározzon. Írás közben úgy határoztam, hogy legyen minél nemzetközibb a csapat. Igy formáltam az egyik karaktert németnek, a másikat japánnak. A brazil szereplő a Pelé nevet kapta. Láttam ezt a fickót (Sea Jorge, az Istenek városa egyik szereplője - K.L.), akiről akkor még nem tudtam, hogy a hazájában, Brazíliában ismert popsztár. Jó ha bő két mondata van a filmben. De saját maga alkalmazta portugálra Bowie dalait, és ezzel azonnal kiugró szerepe lett a filmben. Nem hiszem, hogy nagyon akkurátus fordítások lennének, de igazán a magáévá tette a nótákat, a lelkét is beleadta. Tudtam, ilyet még sehol nem hallottunk, és nagyon újszerű lesz. Kicsit folkosan hangzik, és sajátos érzelmi töltetet ad a sztorinak.

filmhu: Bowie mit szólt hozzá?

W.A.: Még neki is tetszett!

Anderson-i Amarcord

filmhu: Owen Wilsonnal régi barátok. Együtt írták a forgatókönyveiket, és Owen játszott több filmjében is. Hogyan ismerte meg?

W.A.: Ugyanabba az iskolába jártunk. Egy színdarabíró kurzuson találkoztunk először. Mindig segítettük egymást a novelláink írásában. A kollégiumban szobatársak lettünk. Egy iskolai előadásban Owen az én darabomban játszott először. Addig csak írogatott. Ekkoriban álltam elő a Petárda ötletével, együtt írtuk a könyvét, amiből először kisjátékfilmet készítettünk. Később ez lett az alapja első játékfilmünknek.

filmhu: Egyszerre jópofa és sármos fickó, akinek a lezserségében van a szexepilje. Ilyen az életben is?

W.A.: Többé-kevésbé emlékeztet azokra a figurákra, akiket a filmeken játszik. Ráadásul okos, nagyon művelt, sokat olvasott. Egy kutyával él együtt. Garcia-nak hívja. Iszonyú vicces fickó.

filmhu: Saját élményeiből születnek a filmjei. Az Édes vízi élet keletkezéstörténete a gyerekkori televíziós műsorokra nyúlik vissza. Mégis, az egész film mintha egy elvarázsolt világban játszódna.

Közelebb a hétköznapokhoz Az Okostojás forgatásán 1998-ban

W.A.: A látványvilág nagy mértékben kitalált és képzeletbeli. Minden mesterkéltsége és „konstruáltsága” ellenére, mivel a történethez személyes szálak fűznek, bennem az Amarcordhoz hasonlóan rezonál a film. Az Amarcordban is sok minden kitalált, a karakterek eltúlzottak, elvégre a film Fellini verziója a gyerekkoráról, az ő szemszöge a szülővárosáról, nem pedig a valóság egy-az-egyben. Ha bárki más dolgozta volna fel a témát, teljesen eltérne az Amarcordtól, mert a film annyira szubjektív, alkotója fantáziája mozgatja és élteti. Hasonló módon álltam hozzá ehhez a filmhez. Már a Tenenbaum is egyfajta fantázia-szülte urbánus közegben játszódott, egy sosemvolt New York-ban, ahol mi neveztük el az utcákat, helyeztük fel az új díszletelemeket a valós helyszínekre, mégis minden a saját élményeimhez kötődött, illetve a barátaim környezetéhez. Minden történésnek megvan az eredete, hogy ez velem történt meg, ez az egyik barátommal, az meg a bátyámmal három éve, és szinte minden egyes személynek, aki megjelenik a filmben, megvan az igazi megfelelője a valós életből.

filmhu: Szokatlan, mondhatni ütődött figurák népesítik be a filmjeit.

W.A.: Mert az életem is általában ilyen furcsa, bogaras figurákkal van tele. Afféle kívülállókkal. Úgy érzem, hogy vonzódnak hozzám. Vagy én keresem az ő társaságukat…? Ez a film egy extrém változata ezeknek az alakoknak. Most egy kicsit jobban elrugaszkodtam. A többi filmemben sokkal közelebb álltam a hétköznapi valósághoz.

filmhu: Négy játékfilmje közül melyiket tekinti a saját Amarcordjának?

W.A.: Az Okostojást. Meglehetősen önéletrajzi jellegű, ott forgattuk, ahova középiskolába jártam, mégis egy furcsa világban játszódik, sok eleme a fantázia szüleménye, mert nálam egymásra épülnek valóság és fantázia rétegei. De a Petárda (Bottlerocket), amit előtte készítettem, szintén nagyon közel áll hozzám. Életünk olyan időszakában készült, amikor szinte maradéktalanul meg tudtuk ragadni az adott pillanatot. A haverjaimmal csináltam, és az a film arról az időről szólt. Az Okostojás már visszanéz a múltba.