Varga Zoltán filmtörténész így írt róla A magyar animációs film című könyvében: "Bájosan bumfordi figurákkal, álmodozókkal és szerencselovagokkal teli karikaturisztikus világ Gyulai Líviuszé, melynek védjegye a nosztalgia a 19-20. század fordulója iránt, illetve a filmek benépesítése mitikus, kultúrtörténeti figurákkal (az antik mitológiától és a Bibliától kezdve a pajzán és a szentimentális irodalomba illő alakokon át Münchhausen báróig vagy Ali babáig). [...] A magyar karikaturisztikus rajzfilmben gyakorinak éppen nem mondható életvidámság és tündéri fantázia a Gyulai-féle karikatúra-egyénítés legfőbb sajátossága."
Gyulai Líviusz: Szindbád, bon voyage! / Forrás: Digitális Képarchívum
Az elmúlt hónapokban jött létre Gyulai Líviusz Youtube csatornája, ahova animációs egyedi filmjei és két sorozata is felkerült, hiánypótló módon. Első alkotása a személyes ihletettségű Delfinia, az én világom volt, ezt követte két Cannes-t is megjárt animáció: az Új lakók (1977) és 20 évvel a Jónás próféta történetének szatirikus átirata, a Jónás (1997). A Golyós mesében (1998) egy ágyúgolyó repül keresztül századokon és földrészeken, az ezredfordulón bemutatott Szindbád, bon voyage! című animációjában egy hajléktalan kel útra a kukában talált varázsszőnyegén, Az én kis városom (2001) pedig a nézőt repíti vissza a régi kisvárosi boltok és álmok idilli világába.
A Könny nem marad szárazon (2003) a szentimentális irodalom és napjaink giccses szappanoperáinak paródiája, a kiöregedett nőcsábász történetét feldolgozó De Ronch kapitány naplója (2007) pedig Krúdy Gyula biedermeier novellái alapján készült. A youtube-on látható legfrissebb alkotás a 2009-ben bemutatott Az őrangyal, mely a buzgó címszereplő rövid, viszontagságos pályájáról és annak kevésbé dicső végéről szól. Legutolsó animációs munkái az Egy komisz kölyök naplója és az Egy komisz kislány naplója sorozatok voltak. A fentiek közül válogattuk a kedvenceinket.
Delfinia, az én világom (1976)
Legelső filmje a szovjet koprodukcióban készült Delfinia, az én világom, mely egy kislány fantáziavilágát eleveníti meg iskolába menet. A kisfilmet Gyulai lánya ihlette: "a lányom első elemista volt, és elgondolkodtam azon, milyen gyerekkort okozhat, ha rideg betonkockákban nevelkednek fel a gyerekek, bensőséges sarkok, meghitt utcácskák, fák nélkül.” Így találkozik össze a kislány kispolgárként viselkedő madarakkal, bordélynál ücsörgő lufinyúllal, a kirakatot nézegetve elrepíti magát egzotikus, nem létező bukolikus helyekre, majd a cukrász tortáján ringlispílezik, vagy éppen kutyusa ölt különböző, a fizika törvényeit áthágó mókás formát egy macskát üldözve, Tom és Jerry-t megszégyenítő módon.
A filmet bájos naivitás hatja át, a gyerekkor ártatlan és gazdag varázsvilága, az alapszituáció pedig Sajdik Ferenc és Csukás István Pom-Pom meséit juttathatja eszünkbe. A Lisziák Elek társrendezésével készült animációt egyébként sosem mutatták be, mivel egy szovjet alkotás kísérőfilmje lett volna, de azt olyan gyengének találták, hogy inkább nem tűzték műsorra.
Új lakók (1977)
Az Új lakókban ismét a környezetéből választott magának ihletet Gyulai: a filmet „egy utálatos, a bérházunkban lakó házmesternőről készítettem, aki – miután mindenki szokatlan volt neki – minden lakót rendszabályozott az operaénekestől kezdve a cigányprímásig; a filmben aztán igazán elemébe kerülhetett, hiszen kentaurok költöznek a házba.” Az akadékoskodó házmester nemcsak Gyulainál jelenik meg, Szoboszlay Péter hét évvel korábbi Rend a házban című kisfilmje is egy haragos házmester panaszait nagyította fel a komédiáig, de míg ő groteszk és szatirikus irányt választott, Gyulai a szatírát sokkal inkább melankóliával és gondtalan boldogsággal lágyította.
Az Új lakók főszereplője egy kentaur család, akik meztelen külsejükkel, a szomszédok számára szokatlan életmódjukkal és hasonszőrű mitologikus barátaikkal keltenek feltűnést. A ház lakói eleinte furcsa szemmel néznek rájuk, a zsémbes házmesternő állandóan ott terem akadékoskodni, de a többi lakó sem rest zargatni őket. Azt gondolnánk, hogy a kentaurcsalád szürke lakóközösségbe való beilleszkedését láthatjuk majd, de végül éppen a többi lakóban történő változások, az izgalmas újra való nyitottságukat, a rendszer miatti kötöttségeik lazulását tapasztalhatjuk meg. A szatíra Gyulai művéből sem hiányzik, a merev szocializmusban nevelkedett lakótársak zsigeri rosszallását túlnövi az emberi kíváncsiság, amitől – ha a négy fal között is, de – új világ tárul eléjük, amit izgalommal tesznek magukévá.
Jónás (1997)
Jónás és a cethal bibliai történetének parafrázisa a jég hátán cet gyomrában is megélő kisember és a robosztus gőzhajóként működő óriási hal története Gyulai értelmezésében. A legminimalistább filmje ez, amiben csak annyi történik, hogy a tagbaszakadt próféta megpróbálja kihozni a legtöbbet helyzetéből: otthonosan berendezkedik a cet gyomrában, főz, fest, csinosítgatja az átmeneti lakóhelyét, egészen addig, amíg azt fel nem éli.
A cannes-i filmfesztiválon bemutatott kisfilm felhagy minden bibliai fennköltséggel és tanító jelleggel, helyette a kelet-európai kisemberek humorosan élelmes létezésmódját láthatjuk, hogy a rendszer keretei miatt már szinte kötelező jelleggel elfogadott, kilátástalan helyzetből hogyan tudja kihozni maga számára a legjobbat, és hogy tud túlélni. Ez a komikus, a bibliai történetekhez képest nagyon földhözragadt, édesbús megközelítés rokonítja például Jiří Menzel vagy Emir Kusturica filmjeivel és más közép-kelet-európai kisember-történeteket életigenlő módon bemutató darabokkal.
Golyós mese (1999)
A Golyós mese Gyulai olyan más filmjeivel rokonítható, mint a Szindbád, bon voyage! vagy Az én kis városom: epizodikusak, hátterük alig, vagy egyáltalán nem kidolgozott, tele vannak karikaturisztikus alakokkal, nosztalgiával, iróniával és fekete humorral, illetve a látszólag összefüggéstelenül sorakozó alakok minduntalan oda-vissza hatnak egymás életére. A Golyós mesében egyetlen ágyúgolyó repül keresztül századokon és földrészeken át, alagutat vájva a fejlődésnek, megakadályozva egy rablótámadást, eljátszadozva egy elefántgondozó idegeivel, vagy épp élelemhez segít egy éhező hajótöröttet az előző jelenet főszereplőjének személyében.
Tinti kalandjai (1987-1988)
Az utóbbi években Gyulai Líviusz nevét leginkább az Egy komisz kölyök naplója és az Egy komisz kislány naplója sorozatok kapcsán hallhattuk, azonban már a 80-as években is készített szériákat. A Szoboszlayval közösen jegyzett Tinti kalandjai egy kentaur kisfiú legkülönbözőbb élményeit eleveníti meg. Gyerekkorunkból sokan emlékezhetünk a sorozat intrójára: a Szaturnusz gyűrűin keringve, a csillagos tejúton suhanva ugrik fejest a Földre Tinti, hogy társává szegődjünk a legelképesztőbb, a gyermeki fantáziát is túlszárnyaló kalandjaiban.
Egyik alkalommal a tengerben élő, kötni imádó polipokkal és mérges tintahalakkal játszadozva talál rá az igazgyöngyre, majd egy bennszülött kislánnyal szörfözik a delfinek szárnyán, aztán az északi sarkra vetődik, ahol a hóval ismerkedvén botlik bele a Télapóba, akinek rögtön a kisinasa is lesz egy estére, vagy épp egy zenesuliban ismerkedik a különböző hangszerekkel.
