Joggal gondolhatnánk, ha valaki tíz év szünet után jut el ismét odáig, hogy nagyjátékfilmet rendezzen, az próbál minél inkább kitűnni a többi film által keltett alapzajból. Harsány lesz az alkotása, vagy legalábbis valamilyen szembetűnő tulajdonsággal próbálja elérni azt, hogy minél messzebbről felfigyeljenek rá. Tóth Barnabás azonban a halkszavú, szelíden hullámzó történetmesélést választotta, kockáztatva ezzel, hogy a filmje észrevétlenül elsüllyed.
Az Akik maradtak-ban már az nagy történésnek számít, ha nem egy, hanem két minyont rendelnek a kávézóban, és mindkettőt a tizenéves Süni kapja. És mégis megolvasztja az ember szívét az árván maradt lány és a nőgyógyász fura érzelmi kapcsolatát taglaló film, köszönhetően az érzékeny rendezésnek, a végig fenntartott melankolikus hangulatnak és a kiváló színészi játékának, Hajduk Károly és Szőke Abigél között szinte rögtön kialakuló finom pezsgésnek.
Wiener Klára és Körner Aladár egyaránt súlyos traumákat hordoznak magukban, a II. világháború a lányt árvává, a férfit pedig megtört, szinte láthatatlan emberré tette. Klára a tinédzserekre jellemző daccal, a valóság félresöprésével reagál családja elvesztésére, és ahhoz köti magát, hogy a szülei még biztosan élnek, hadifoglyok valahol. A koncentrációs táborból hazatért Aladár ezzel szemben legszívesebben eltűnne a saját életéből, néha előbukkanó szelíd mosolya jelzi csak, hogy nem halt ki belőle minden érzelem.
Szőke Abigél és Hajduk Károly (fotó: Inforg-M&M Film)
Részben a filmművészetnek köszönhetően a holokauszt pusztítása, az értelmetlen halál képsorai mélyen belénk ivódtak. Az Akik maradtak azonban ott veszi fel a fonalat, ahol a legtöbb ilyen témájú film véget ér. Nem mutatja meg azt az embertelenséget, amivel már sokszor szembesültünk, például a Saul fia által, hanem azt vizsgálja, van-e visszatérés a normálisnak nevezett életbe a holokauszt után, általánosabban fogalmazva fel lehet-e épülni egy gyötrelmes traumából.
Az Akik maradtak a remény és a gyógyulás filmje, és ehhez remekül passzol Tóth Barnabás tapintatos, visszafogott rendezői stílusa. Akár eseménytelennek is tűnhet, pedig csak azt próbálja bemutatni, hogy a traumából való kilábalás egy hosszú folyamat drámai csúcspontok nélkül. Apró, sokszor alig észrevehető mozzanatokból áll össze a gyógyulás, és nagy érdeme az Akik maradtak-nak, hogy ezt a folyamatot érzékelhetővé és átélhetővé teszi.
Klára és Aladár két elveszett ember a film elején. A férfi önkéntes elvonultságban él, a lány viszont minden szalmaszálba belekapaszkodik, hogy kiléphessen kissé együgyű nagynénje ingermentes otthonából. Még a nőgyógyászát is felkeresi, csak hogy elújságolja neki a nagy hírt, hogy menstruálni kezdett, és ha már beszédbe elegyedett vele, a lakására is felmegy. A Süninek is becézett, több nyelvet beszélő, Thomas Mannt olvasó lány éhes a szeretetre, az intellektuális társalgásra, és a film egyik emlékezetes pillanatában kinyilvánítja, hogy nem éri be citrompótlóval vagy bármi más pótlékkal, neki mindenből az igazi kell.
Szőke Abigél (fotó: Inforg-M&M Film)
Az Oscar-nevezés és a hasonló témaválasztás miatt önkéntelenül előkerül a Saul fia az Akik maradtak kapcsán, pedig ez az analógia félrevezető, Barnabás filmje leginkább egy keserédes felnövéstörténetként jellemezhető, amelyben egy traumatizált, bizonytalan lány pótapára, támaszra és biztonságra lel, és ennek következtében kivirágzik. Szőke Abigél az átalakulás minden pillanatában hiteles, Süni sebezhetőségét és cserfességét egyaránt képes visszaadni. Hajduk Károly már jóval szűkebb skálán játszik, átalakulása kevésbé látványos. Akár egysíkúnak is mondhatnánk, hogy újból és újból ugyanaz a szelíd mosoly jelenik meg az arcán, de ez a nőgyógyász karakterének tragédiájából fakad: vannak olyan mély sebek, amelyek sosem gyógyulnak be teljesen.
Az Akik maradtak könnyen átcsúszhatott volna unalmas szépelgésbe, és hogy ez mégsem történik meg, annak köszönhető, hogy végig kételyek között hagy abban, pontosan milyen érzelmek fűzik össze Klárát és Aldót. Egy tinilányról és egy negyvenes férfiről van szó, mégis vannak olyan pillanatok, amikor féltékeny szeretőként reagálnak arra, ha egy harmadik személy jelenik meg a másik életében. Túlzás lenne párhuzamba állítani a Lolita című Kubrick-filmmel, de bensőséges kapcsolatuknak azért van egy mélyben meghúzódó, nyugtalanító vonulata, amely megadja azt a feszültséget, amire nagy szüksége volt az Akik maradtak-nak.
Jót tett a filmnek, hogy néha humorral pezsdíti fel a két ember lassú egymásra találását, és az is, hogy a kiépülő Rákosi-rendszer sötét árnya többször is rávetül Süni és Aldo biztonságosnak hitt otthonára. A következetesen végigvitt rendezői koncepciónak köszönhetően a humor nem töri meg, hanem hozzád a hangulathoz, a veszélyt jelentő külvilág pedig finoman, érintőlegesen, de jelentőségétől azért meg nem fosztva rajzolódik ki a filmben.
Bevallom, meglepődve vettem észre magamon hogy egy ilyen halk szavú alkotás is nagy hatással tud lenni rám. És ezzel nem voltam egyedül a moziteremben, amint futni kezdett a vásznon a stáblista, az előttem ülő pár megcsókolta egymást. Szeretném azt hinni, hogy ezt az Akik maradtak váltotta ki belőlük. Tóth Barnabás a szó legjobb értelmében vett családi filmet készített, ami elé kamaszokat és nagymamákat egyaránt le lehet ültetni, korban egymástól távol álló generációk is találhatnak benne kapcsolódási pontokat. Ez egyszerűen egy szép film a szeretet és az érintés fontosságáról.
Az Akik maradtak F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című regénye alapján készült, ez volt Rajk László látványtervező utolsó hazai mozgóképes munkája. A filmet a 16. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon láttuk, a mozikban szeptember 26-tól látható.
