Deák Kristóf
(fotó: Pozsonyi Janka)
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen gyártásvezetőnek tanult, majd a londoni Westminster egyetemen végzett rendezői mesterszakot. Számos produkcióban dolgozott vágóasszisztensként, majd vágóként. Az általa írt és rendezett, kóristalányokról szóló Mindenki megkapta a legjobb rövidfilmnek járó Oscar-díjat. Első egész estés munkája, a Rákosi-korszak rémtetteit abszurd humorral feldolgozó Foglyok december 28-án debütál a tévében.
Mi volt a kedvenc magyar filmed az elmúlt évtizedből?
A Saul fia, mert a legszikárabban megrendezett film, ami (sok más érdeme mellett) az egész filmes világnak tanított valamit. A Liza, a rókatündér, mert szuper felnőttmese és újra feltalálta, hogy milyen tud lenni az igazi magyar közönségfilm. A Testről és lélekről, mert büszkén mutattam meg 20 különböző országból származó barátaimnak, és mind értették és szerették.
Mi volt a kedvenc külföldi filmed az elmúlt évtizedből?
Lehet, hogy csak azért, mert friss élmény, de most az Élősködők (Bong Joon-Ho) a legnagyobb. De nagyon szerettem a Három óriásplakát Ebbing határában-t, az Éjjeli féreg című filmet, a Tűnj el!-t és a Sorry To Bother You-t is. Ha most belegondolok, hogy mi ezekben a közös - talán az, hogy mind az öt fontos társadalmi témájú film sok humorral (szatíra!), de úgy, hogy egy percig sem sulykolja vagy magyarázza túl azt, amiről beszél, hanem szórakoztatásba becsomagolva adja át.
Élősködők
Volt olyan film ebben az évtizedben, ami arra sarkallt, hogy változtass valamit az életeden, a környezeteden? Apró dolgokra is kíváncsiak vagyunk!
A jó zenés filmek (a Sing Street, a Kaliforniai álom, a Patti Cake$, a Yesterday) mindig újra eszembe juttatják, hogy a zene a legjobb és legerőteljesebb dolog a világon - és hogy nekem is többet kéne zenével foglalkoznom.
Biztosak vagyunk abban, hogy nem csak pozitív élményeket szereztél a moziban az elmúlt tíz évben. Volt valami, amiben nagyot csalódtál, ami felbosszantott?
Nagy csalódás Hollywood összesített teljesítménye, a képregényfilmek sok másfajta kreativitás elől elszívták a levegőt. A legnagyobb negatív élmény: hogy Magyarországon ma már lassan szinte lehetetlen moziban, eredeti nyelven megnézni egy csomó olyan filmet, amit szinkronnal hoznak be. A digitális kópiák korában igazán nem kéne, hogy ez gond legyen - és mégsem sikerül összehozniuk a forgalmazóknak.
Ez itt most az összegzés ideje. Ha bármit el szeretnél mondani arról, hogyan alakult a viszonyod a filmekhez, filmkészítéshez az elmúlt tíz évben, írd le nekünk!
Épp 10 éve diplomáztam le rendező szakon, de most már látom, hogy akkor még fogalmam sem volt arról, hogy miért és milyen filmeket szeretnék csinálni - 10 évvel később már sokkal élesebben látom, hogy mi tartja össze azt a sokféle történetet, amit el akarok mesélni. És már abban is biztos vagyok, hogy közülük több is lesz, ami nem fér be egy mozifilm keretei közé - az elmúlt 10 év hál' Istennek megmutatta, hogy ez nem baj, mert a legjobb sorozatok tudnak olyan erősek lenni, mint bármelyik film.
Nagy V. Gergő
A Színház- és Filmművészeti egyetem dramaturg szakán végzett, kritikái, filmtörténeti írásai többek között a Filmvilágban, a Prizmában és a Revizoron olvashatóak. Több nagy sikert aratott kisfilm (Erdő, A kivégzés, Fizetős nap) írásában vett részt, a Karlovy Varyban díjazott, Csuja László által rendezett Virágvölgy társforgatókönyvírója, Szőcs Petrával együtt jegyezte a velencei filmfesztiválon debütált Déva forgatókönyvét.
Mi volt a kedvenc magyar filmed az elmúlt évtizedből?
Lágy eső (r.: Nagy Dénes) Ez a film azt állítja, hogy a szerelem a ketrecek elleni lázadás, és ezek az emberekre szabott ketrecek néhol – például a magyar vidéken, de nyilván bárhol, ahol van kiszolgáltatottság – egészen hasonlóak azokhoz, mint amelyekbe a disznókat zárják. És ennek a reménytelen, állatias lázadásnak egyszerre látszik a brutalitása és a költőisége: egymást egészítik ki a sokkvágások és az absztrakt közelképek, a testfilmes intenzitás és a balladai tömörség, a herélés meg a lágy eső. (A film teljes egészében megtekinthető itt - a szerk.)
Mi volt a kedvenc külföldi filmed az elmúlt évtizedből?
Örvény (The Deep Blue Sea, r.: Terence Davies) - Eleve gyönyörű, hogy ebben a filmben mindenhol, még a kocsma budijában is köd van, és ebben a furcsa, opálos fényű ködben egy házas asszony szerelmes szavakat kántál egy katonának, nagy, fájdalmas csendek között. Olyan az egész, mint valami réveteg Ophüls-melodráma, amit Dreyer vagy Jean-Marie Straub rendezett: egyszerre szárazan minimalista és buján dekoratív, ami így együtt egészen sajátos hatást kelt. Ráadásul van benne egy tök jó vicc. („Megyek az impresszionistákhoz!”)
Örvény
Volt olyan film ebben az évtizedben, ami arra sarkallt, hogy változtass valamit az életeden, a környezeteden? Apró dolgokra is kíváncsiak vagyunk!
Csak azt ne hidd, hogy bőgök (Denk bloß nicht, ich heule, r.: Frank Vogel, 1965) - Hülyén hangzik, de ez a film arra emlékeztetett, hogy próbáljak meg életben lenni, mert bizonyos kor után az ember nagyon könnyen halottá válik, de tényleg, észre sem veszi, és már egy eleven hulla, jól bejáratott fordulatokkal, kiérlelt világnézettel, változatlan gondolatokkal, mert ahogy Murakami mondja, van olyan halál, ami még nem a temetőbe vezet, aminek nem érzed a szagát, és néha a filmművészet lehetővé teszi – ezt már nem Murakami mondja – hogy megérezd ezt a dögszagot, akár saját magadon.
Biztosak vagyunk abban, hogy nem csak pozitív élményeket szereztél a moziban az elmúlt tíz évben. Volt valami, amiben nagyot csalódtál, ami felbosszantott?
Inkább csak meglepő, mint bosszantó, hogy még mindig vannak emberek, akik szerint az Oscar-díj tényleg ér valamit.
Ez itt most az összegzés ideje. Ha bármit el szeretnél mondani arról, hogyan alakult a viszonyod a filmekhez, filmkészítéshez az elmúlt tíz évben, írd le nekünk!
Nekem úgy tűnik, hogy a filmek egyre kevésbé fontosak a világban, de így még jobban lehet szeretni őket, és még inkább szükségük van erre.
Török Ferenc
A legendás Simó-osztály tagja, a Moszkva tér-rel robbant be, a tizes években három filmje jutott el a mozikba. Az Isztambul arra keresi a választ, kezdhet-e új életet egy ötvenes éveiben járó nő, a Senki szigete egy esküvőjéről elszökött menyasszony kalandjait mutatja be, legutóbbi munkája, az 1945 című történelmi dráma nagy sikerrel és számos díjjal gazdagodva járta végig a világ fesztiváljait.
Mi volt a kedvenc magyar filmed az elmúlt évtizedből?
Kalandos időszak, sok jó magyar film. Ami elsőre eszembe jut: a zseniális Final Cut - Hölgyeim és Uraim, az egyszerű, szép Ernelláék Farkaséknál, a friss és eredeti VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, a lázadó, de közben vérprofi Fehér Isten, a kegyetlenül erős (mellesleg Oscar-díjas) Saul fia, az izgalmas és vagányan akciós Viszkis, a látomásos, varázslatos Testről és lélekről. A kedvencem: 1945 (mert fekete-fehér).
Mi volt a kedvenc külföldi filmed az elmúlt évtizedből?
Bolti tolvajok, Floridai álom, Whiplash, Sráckor, A homár, A négyzet.
Volt olyan film ebben az évtizedben, ami arra sarkallt, hogy változtass valamit az életeden, a környezeteden? Apró dolgokra is kíváncsiak vagyunk!
Az Ida és a Roma című filmek konkrét 21. századi filmélményként változtatták meg a fekete-fehérben látásom, gondolkodásom lehetséges határait. Mindezt finom poézissel, személyes hangvétellel, eredeti kompozíciókkal érték el.
Roma
Biztosak vagyunk abban, hogy nem csak pozitív élményeket szereztél a moziban az elmúlt tíz évben. Volt valami, amiben nagyot csalódtál, ami felbosszantott?
A Marvel-vonal tartósan kiakaszt. Talán még az bosszant, hogy egyre kevesebb igazán jó mozi van Budapesten. Nagyon hiányzik például egy filmklasszikusokat is játszó mozi valahol itt a belvárosban, nyílhatna még pár filmes hely, akár kisebb vetítőkkel, tetőkön, pincékben. (Külön respekt: Cirko, Bem, Fészek művészklub.)
Ez itt most az összegzés ideje. Ha bármit el szeretnél mondani arról, hogyan alakult a viszonyod a filmekhez, filmkészítéshez az elmúlt tíz évben, írd le nekünk!
A filmiparból szinte végleg eltűnt a celluloid (mint nyersanyag, illetve mint hordozó kópia is), minden szinten átálltunk a digitális rögzítésre és forgalmazásra. Megjelent a Netflix, ami szintén forradalmian új viszonyokat teremtett. Az évtized elején összeomlott egyszer a hazai filmfinanszírozás (megszűnt a Magyar Mozgókép Közalapítvány), ez a sztori minket épp Isztambulban ért, egy sok országos európai koprodukció forgatása kellős közepén, nehéz idők voltak, de túléltük. Aztán jött a Filmalap, aminek leginkább jót köszönhetek, például az 1945 című filmemet.
Izgalmas évtized volt, sokat forgattunk, remélem a most következőben is legalább ennyit fogunk. Jó volna megint kosztümös filmet forgatni! Megtalálni a közönséget lázba hozó, nagy történeteket, befejezni a terveket. Meglátjuk. Sok szerencse kell. Boldog 2020-at! Jó egészséget mindenkinek és sok szeretetet, leginkább jó filmeket!
Schmidt Sára
(fotó: Sághy Tímea)
A Pesti Magyar Színiakadémia tanulója volt, több hazai sorozatban feltűnt (A tanár, Ízig-vérig), négy évadon játszotta át a konok és céltudatos Zsófit, az évtized egyik legjobb magyar sorozatának, az Egynyári kaland-nak az egyik főszereplőjét. A huszonéves színészgeneráció egyik kiugróan tehetséges tagja, alighanem sok filmben és sorozatban fogjuk őt látni a következő évtizedben.
Mi volt a kedvenc magyar filmed az elmúlt évtizedből?
Lajkó - Cigány az űrben (r.: Lengyel Balázs) - Iszonyú nehéz kiválasztani 10 év filmjeiből, hogy melyik volt a kedvencem, pláne, hogy nagyon rövid az agyam filmek szempontjából, kevés marad meg bennem igazán. A Lajkó viszont ilyen film. Egy szép napon megnéztem az Uránia moziban, sírtam egyet a végén és aztán még sokáig a hatása alatt voltam, és nem is olyan rég újra is néztem az utolsó jelenetét, mert annyira megható számomra. Egy ember, aki azért akar kijutni az űrbe, hogy az anyukájától bocsánatot kérjen. Csodálatosan vicces és megható.
#Sohavégetnemérős (r.: Tiszeker Dániel) - A másik film, ami eszembe jutott a Soha véget nem érős. Ezt a filmet a húgommal láttam, és könnyesre röhögtük magunkat. Sok velünk egykorú ember, saját életünkre is jellemző szerelmi szerencsétlenkedését nézni felemelő érzés.
Valan - Angyalok völgye (r.: Bagota Béla) : Nagyon szerettem! Végig izgultam, nem volt kiszámítható, szerintem pont akkor jöttem rá mindenre, amikor a főszereplő a filmben. Ja és Krisztik Csabát nagyon jó volt nézni. Pont a film előtt pár nappal láttam az Ódry Színpadon az Octopus, avagy Szent György és a Sárkány-t, amiben ő az egyik főszereplő. Abban is remek volt, és kíváncsi voltam, milyen lesz a filmben. Nem okozott csalódást!
Mi volt a kedvenc külföldi filmed az elmúlt évtizedből?
Eszeveszett mesék (Relatos Salvajes, r.: Damián Szifron) - A nővéremmel néztem meg moziban. Nagyon jó feszültséglevezető ez a szkeccsfilm, mivel mindegyik történet olyan, hogy akár a saját életünk egyik elcseszett napja is lehetne. Ki ne fantáziált volna már arról, hogy hova a jó fenébe küldené el azt a tucat embert, aki a mozgólépcsőn nem a jobb oldalra áll. Ilyesmi problémák vannak ebben a filmben, meg ennél azért komolyabbak is. Csak ezekben a szkeccsekben a szereplők agya tényleg elpattan és a végletekig elmennek, hogy revansot vegyenek azon, aki kicseszett velük.
Eszeveszett mesék
Volt olyan film ebben az évtizedben, ami arra sarkallt, hogy változtass valamit az életeden, a környezeteden? Apró dolgokra is kíváncsiak vagyunk!
Aurora Borealis – Északi fény (r.: Mészáros Márta) - Nem mondom, hogy a film előtt nem foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel, de az Aurora Borealis arra hívta fel újra a figyelmemet, hogy milyen fontos ismernünk a múltunkat, a családunk múltját, ahhoz, hogy meg tudjuk ismerni önmagunkat.
Biztosak vagyunk abban, hogy nem csak pozitív élményeket szereztél a moziban az elmúlt tíz évben. Volt valami, amiben nagyot csalódtál, ami felbosszantott?
Csuklyások (BlacKkKlansman, r.: Spike Lee) - Ezt a filmet meg a bátyámmal láttam, nem is olyan régen. Én ajánlottam a filmet, merthogy elvileg ez nagyon jó, meg benne van Adam Driver, aki a Házassági történet-ben iszonyú jó volt (Scarlett Johanssonnal együtt). Sajnos csalódás volt. Vagyis igazából rendkívűl felidegesített minket. Egy kritika azt írta róla, hogy iszonyú vicces, de közben arcul csap a keserű valóság. Mi nem tudtunk rajta jókat nevetni, sokszor inkább kínosnak éreztük, és arcul se csapott nagyon semmi.
Ez itt most az összegzés ideje. Ha bármit el szeretnél mondani arról, hogyan alakult a viszonyod a filmekhez, filmkészítéshez az elmúlt tíz évben, írd le nekünk!
Az elmúlt 10 év nagyon meghatározó volt nekem ebből a szempontból. 2012-ben kezdtem el castingokra járni, majd jó pár meghallgatás után megkaptam egy-egy szerepet. A filmezésbe az Egynyári kaland forgatásai alatt szerettem bele végleg. Sokat beszélgetek a stábtagokkal, szkriptesekkel, hangmérnökökkel, vágókkal. Nagyon izgalmasnak tartom, hogy a filmezés egy nagy gépezet. Hogy milyen sok, különböző területen dolgozó ember hozzáértése kell ahhoz, hogy egy igazán jó film szülessen.
Az összefoglalómból érződik, hogy azt vettem figyelembe, milyen hatással volt rám egy-egy film, vagy hatással volt-e rám egyáltalán. Ha filmes újévi fogadalmat tennék, akkor az lenne, hogy tanuljak még többet a filmezésről, hogy részleteiben is tudjak értékelni egy alkotást, ne csak a nagy egészet. Hogy tudjak olyanokat mondani, hogy: “nagyon erőssé tette a filmet a dinamikus vágás”. Vagy: "nagyon tetszett a gyönyörűen kivitelezett drónfelvételekkel tarkított képi világ”. Meg ilyesmik. Az nagyon menő lenne.
Madarász Isti
A hazai függetlenfilmes szcéna tagjaként kezdett el filmkészítéssel foglalkozni, az Előbb-utőbb című kisfilmje sokak érdeklődését felkeltette. A tízes években rendezett időkavaros sci-fit (Hurok), Rejtő Jenő-adaptációt (A fekete múmia átka) és romantikus gasztrovígjátékot (Egy szerelem gasztronómiája). Jelenleg az Átjáróház című romantikus kísértetfilmen dolgozik.
Mi volt a kedvenc magyar filmed az elmúlt évtizedből?
BÚÉK (r.: Goda Krisztina) - Így képzelem el az igényes közönségfilmet. Szerintem jobb volt, mint az eredeti, könnyed is volt, mély is volt, a közönség is szerette - még sokat, ilyet!
Kojot (r.: Kostyál Márk) - Nem tudom, ki tudott még első filmmel ekkorát gurítani - iszonyatosan beszippantott a hangulata, a vadsága, az ereje. Alig várom a következő Kostyál Márk-filmet.
Saul fia (r.: Nemes Jeles László) - Na jó, igazából Nemes Jeles még nagyobbat villantott az első filmjével - ez már maga volt az atomvillanás. Egy teljesen önálló és eredeti alkotói vízió, ami eltűnhetett volna akár a süllyesztőben is, ehelyett jött, látott és maga alá gyűrte az egész világot. Háromszorosan is megemelem a kalapomat a film és az alkotói előtt.
Final Cut - Hölgyeim és Uraim (r.: Pálfi György) - Óda a mozihoz, amit széles vigyorral a képemen néztem végig az első snittől az utolsóig. Pálfi Gyuri szereti és érti a mozit, és ennek az alkotásnak már a puszta léte is erről mesél…. csodálatos, imádom.
Mi volt a kedvenc külföldi filmed az elmúlt évtizedből?
Gravitáció (Gravity, r.: Alfonso Cuarón) - A legnagyobb kaland, a legképtelenebb helyzet, torokszorító dráma és akció egyben, az űrből le a Földre tulajdonképpen realtime-ban. (Szinte) összefostam magam a moziban.
Érkezés (Arrival, r.: Denis Villeneuve) - Ezt a filmet nem tudom rendesen méltatni, mert ez az egyik legkedvencebb filmem, evör. Minden tetszik benne, még az is, ami nem is tetszik.
Fantomszál (Phantom Thread) - Ez a film csodálatos. Szexi és kedves és beteg és csodaszép és persze nagyon divatos is.
Hang nélkül (A Quiet Place) - Családi horror. Nem is tudtam, hogy van ilyen műfaj, de rögtön beleszerettem. Vettem egy nagy popcornt meg egy kólát, amihez aztán egyáltalán hozzá sem értem a film alatt és majdnem letörtem a moziszék karfáját, annyira szorítottam.
Ready Player One (r.: Steven Spielberg) - Ebben a filmben minden benne van, amiért szeretem Spielberget és én tényleg nagyon szeretem őt. Lassan ez lesz a film, amit a legtöbbet láttam életemben és annyira bírom, hogy már egyáltalán nem érdekel, hogy ki mit gondol róla, hová sorolja a spielbergi életműben vagy hogy a közvélekedés szerint mennyire adaptálta sikeresen a könyvet a mozivászonra - nekem az az egyik kedvenc filmem és kész. És még elmagyarázni sem akarom, hogy miért.
Ready Player One
Volt olyan film ebben az évtizedben, ami arra sarkallt, hogy változtass valamit az életeden, a környezeteden? Apró dolgokra is kíváncsiak vagyunk!
Star Wars: The Last Jedi (Az utolsó Jedik, r.: Rian Johnson) - Sosem voltam igazi social media függő, de amikor a Last Jedi után szembesültem azzal a gyűlölethullámmal, ami ellepte például a Twittert, egy óriást hátraléptem az online jelenléttől. Nem az fájt, hogy egy szerintem jó filmet anyáznak, hanem az, amennyire értelmes emberek magukból kivetkőzve fröcsögtek, hörögve vitáztak és közben komplett hülyét csináltak magukból. Akkor elhatároztam, hogy én sosem leszek ilyen és hogy igazából nincs is nekem szükségem erre a rengeteg időt felemésztő szarságra.
Phantom Thread (Fantomszál, r.: Paul Thomas Anderson) - Annyira tetszett, ahogyan Daniel Day-Lewis a film elején belebújik abba a hosszú szárú lila zokniba, hogy elkezdtem hasonló, színes zoknikat hordani. Elég komoly gyűjteményem van már és nagyon szeretem őket.
Biztosak vagyunk abban, hogy nem csak pozitív élményeket szereztél a moziban az elmúlt tíz évben. Volt valami, amiben nagyot csalódtál, ami felbosszantott?
Hogy a Cinema Cityben átálltak Coca-Coláról a nyavalyás Pepsire. Azóta is minden egyes alkalommal be kell csempésznem a rendes kólámat a vetítésre, ami elég macerás, de hát ők akarták….
Ez itt most az összegzés ideje. Ha bármit el szeretnél mondani arról, hogyan alakult a viszonyod a filmekhez, filmkészítéshez az elmúlt tíz évben, írd le nekünk!
Korábban is imádtam moziba járni, most még jobban imádok. Jó, hogy van rengeteg DVD-m meg Blu-ray-em, meg itt a Netflix, az HBO GO meg most már Criterion Channel is (egy kis hekkeléssel), de akkor is a moziban az igazi filmet nézni. Nagyon bírom a retrospektív vetítéseket, a klasszikusok újbóli műsorra tűzését, a koncertközvetítéseket és a mozimaratonokat. Ha tehetném, ki sem jönnék például a Bem moziból - elképesztően jó oda járni.
Lichter Péter
Lichter Péter az ELTE film szakán szerzett diplomát, a magyar avantgárd film úttörője. Fagyott május című első nagyjátékfilmjében bátran vegyítette a horror műfaji jegyeit kísérleti filmes elemekkel, Máté Borival közösen jegyzett The Rub című Hamlet-adaptációja a Berlini Filmfesztivál Kritikusok Hete programjában mutatkozott be. Legutóbbi munkája, a Kertész Mihály és Bódy Gábor túlvilági találkozásáról szóló Üres lovak meghívást nyert a rangos rotterdami filmfesztiválra.
Mi volt a kedvenc magyar filmed az elmúlt évtizedből?
Ernelláék Farkaséknál (r.: Hajdu Szabolcs) - Mert bebizonyította azt, amit itthon évtizedenként újra be kell bizonyítani, hogy elhiggyék, vagyis azt, hogy lehet pénz nélkül filmet csinálni. (Ezüstérem ebben a versenyszámban: VAN.)
Zero (r.: Nemes Gyula) - Mert az egyetlen értékelhető punk-avantgárd film volt, amit a Vajna-rendszer kitermelt, és amit aztán a Vajna-rendszer gyorsan el is ásott. (Ezüstérem ebben a versenyszámban: Az itt élő lelkek nagy része.)
Symphony no. 42 (r.: Bucsi Réka) - Ennek a filmnek itt a helye: eredetiségben és hangulatban messze lekörözi az évtized fél magyar játékfilmtermését. (Ezüstérem: Tóth Luca: Superbia.)
Balaton Method (r.: Szimler Bálint) - Az egyetlen igazán „kreatív” „kreatív-dokumentumfilm” (a fogalom maga amúgy egy hülyeség): tele finom ötletekkel, remek stílussal és pont emészthető mennyiségű napszemüveges lazulással. (Ezüstétem ebben a versenyszámban: Drifter.)
Egy nap (r.: Szilágyi Zsófia) - Nekem ez a film volt az évtized legnagyobb meglepetése: Szilágyi Zsófitól korábban semmit nem láttam, viszont ezután a tökéletes arányérzékkel összerakott Cassavetes-es, budapesti iskolás film után nagyon várom a következő munkáját, ami felőlem lehet egy beszélőfejes riportfilm a horgászásról is. (Ezüstérem ebben a versenyszámban: Csak a szél.)
Mi volt a kedvenc külföldi filmed az elmúlt évtizedből?
Sosem voltál itt (You Were Never Really Here) - Lynne Ramsay költői-érzéki revízionista thrillere, a már-már megszokottan őrült Phoenix-szel, zseniális, Lukács Péter Benjámin szintű sound design-nal és az évtized legjobb fináléjával.
Spring Breakers - Steven Spielberg mellett Harmony Korine a példaképem, hősöm, ideálom: a Spring Breakers a pályafutásának összegzése, dadaista neonóda, MTV-szonett, maga a tökély, az első és utolsó avantgárd film, amit egy Cinema City-mozi óriásvásznán láttam, miközben a tiniközönség hangosan kurjongatott.
Mad Max: A harag útja (Mad Max: Fury Road) - Egy monumentálisan szocreál dunaújvárosi moziban láttam először, felejthetetlen élmény volt, szinte tízévesnek éreztem magam két órára. Az akciófilmek Amarcord-ja ez a mestermű, amit egy hetvenes rendezőikon (George Miller) és egy hetvenhárom éves operatőr (John Seale) dobott össze, hogy megmutassa az ifjaknak, hogy a fasorban sincsenek.
At Berkeley - A jövőre kilencven éves Frederick Wiseman közel hatvan éve építgeti a lassan csordogáló megfigyelői dokumentumfilmekből álló életművét. Wiseman elsősorban intézményeket vizsgál, olyan szikár módszerességgel, ami rendkívül inspiráló: a kaliforniai Berkeley egyetemről szóló, több mint háromórás filmje interjú, zene és narráció nélkül is képes izgalmas lenni. A magyar felsőoktatás állapota felől nézve az At Berkeley persze kimondottan lehangolóan is tud hatni.
Terror Nullius - A SODA_JERK művésznéven ügyködő ausztrál nővérek found footage filmje az évtized legjobban sikerült szatírája: a csak és kizárólag ausztrál filmekből és ausztrál sztárokkal összevágott film annyira kiverte a helyi döntéshozók biztosítékát (mondván, hogy „anti-ausztrál”), hogy visszakövetelték az állami támogatást. Várom már a magyar verziót!
Spring Breakers
Volt olyan film ebben az évtizedben, ami arra sarkallt, hogy változtass valamit az életeden, a környezeteden? Apró dolgokra is kíváncsiak vagyunk!
Nem volt. A filmek maximum írásra vagy filmcsinálásra sarkalltak eddig. De hátha a húszas évek és a közelgő világvége majd változtat ezen.
Biztosak vagyunk abban, hogy nem csak pozitív élményeket szereztél a moziban az elmúlt tíz évben. Volt valami, amiben nagyot csalódtál, ami felbosszantott?
Az egyik kenyérkereső munkám - a korhatárbizottság tagja vagyok - hozományaként volt balszerencsém látni az elmúlt 5 évben a magyar mozikban bemutatott filmek legalább hatvan-hetven százalékát, és az összkép elég elkeserítő: a magyar vásznakon landoló filmek tetemes része borzalmas. Ez régebben (vagyis az előző évtizedben) mintha máshogy lett volna, vagy csak kevesebb filmet néztem, nem tudom, talán öregszem is, vagy egyszerűen csak több a rossz film. Annyi mélypont volt, hogy ki sem tudok emelni egyet sem.
Ez itt most az összegzés ideje. Ha bármit el szeretnél mondani arról, hogyan alakult a viszonyod a filmekhez, filmkészítéshez az elmúlt tíz évben, írd le nekünk!
Az elmúlt tíz év lényegében egybeesett a „szakmai” felnőtté válásommal: ekkor kezdtem komolyabban filmekről írni (a Prizma egy évvel korábban, 2009-ben indult) meg óraadóként tanítani (ami nagyon sokat adott és ad most is) és ekkor pörgettem fel a filmkészítést is, amivel párhuzamosan, ebben az időben tapogattam ki kényszerűen, hogyan lehet állami támogatás nélkül filmet csinálni. A felnőtté válással persze az is járt, hogy csomó mindent viszonylag közelről kellett végig nézni, például a magyar filmszakma tehetetlenségét, ahogyan a feje fölött hoztak (és hoznak) meg átfogó döntéseket, bármi nemű szakmai, kritikai diskurzus és konzultáció nélkül, mindig valamire hivatkozva (általában korábbi bűnökre, elmúlt nyolc évre stb).
Valószínűleg az elmúlt évtized leglehangolóbb „eredménye” a nyílt viták és véleményformálások eltűnése: minden megreked a „folyosói pletykák”, a kocsmaasztalok meg a zárt Facebook-csoportok szintjén, kevés filmrendező vagy kritikus mondja el a nyilvánosságban a véleményét, mert – érthető anyagi okokból - ezen a művészeti területen működik leghatékonyabban az öncenzúra és a félelem. Azt látom magam körül, hogy emiatt mindenki frusztrált, begörcsölt, ami nem mindig használ a kreatív energiáknak (persze néha jól jön a düh, ez a toplistámon is érződik). Nyilván naiv vagyok, de jó lenne ezen a szakmai kultúrán változtatni.
Tóth Barnabás
(fotó: Akik maradtak Facebook)
Gyerekszínészként szerepelt többek között az Eldorádóban és A legényanyában, az SZFE-n producer és rendező szakon diplomázott le. Újratervezés című kisfilmjét több millióan nézték meg az interneten, egymással versengő tolmácsokról szóló kisfilmje, a Susotázs felkerült az Oscar szűkített listájára. Második nagyjátékfilmje, az Akik maradtak a rangos Telluride Filmfesztiválon mutatkozott be, amellyel ismét ott van az Oscar szűkített listáján, ezúttal a legjobb nemzetközi film kategóriájában.
Mi volt a kedvenc magyar filmed az elmúlt évtizedből?
VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (r.: Reisz Gábor) - Mert szabad, mert őszinte, vicces, meleg, emberi. Hozzám szólt, nekem beszélt. Sablon, de eltalált egy korszellemet, egy generációt, még akkor is, ha ezt esetleg "csak" itt Pesten és "csak" mi értjük. Költői képekben (is) mesélt, gyönyörűen zenélt. Minden pillanatát élveztem, megérintett.
Meg kell még említenem a Final Cut-ot Pálfi Györgytől (és Lemhényi Rékától és a csapatától), nem mondanám klasszikus filmnek, de lenyűgözött a hatása.
Mi volt a kedvenc külföldi filmed az elmúlt évtizedből?
Anyu (Mommy, r.: Xavier Dolan) - Minden tökéletes ebben a filmben, egy érzelmi atombomba, sosem látott formai bravúrokkal.
A kedvenc tévésorozat pedig a Csernobil Craig Mazintől, a kor megidézése, az atmoszféra, a színészek miatt.
Mommy
Volt olyan film ebben az évtizedben, ami arra sarkallt, hogy változtass valamit az életeden, a környezeteden? Apró dolgokra is kíváncsiak vagyunk!
Ultra (r.: Simonyi Balázs) - Oké, részt is vettem benne, de a hatására kezdtem el futni, teljesen amatőr és rendszertelen módon, de pozitív értelemben változtatott meg - remélem.
Biztosak vagyunk abban, hogy nem csak pozitív élményeket szereztél a moziban az elmúlt tíz évben. Volt valami, amiben nagyot csalódtál, ami felbosszantott?
Természetesen nagyon sok csalódásom volt, talán még több is mint lelkesedés, de ezekről azért nem beszélek szívesen, mert minden film létrejötte egy kisebb csoda, és annyi munka meg közlési vágy van a legtöbben, még a rosszakban is, hogy méltatlan bántani őket.
Ez itt most az összegzés ideje. Ha bármit el szeretnél mondani arról, hogyan alakult a viszonyod a filmekhez, filmkészítéshez az elmúlt tíz évben, írd le nekünk!
Az elmúlt tíz évben a legfontosabb változás a képi igényesség terén történt bennem. Voltak külső hatások is, e téren példaképnek tartott alkotóktól, mint David Fincher vagy Paul Thomas Anderson, de olyan produkciókban is részt vehettem asszisztensként, mint a Virradat ígérete (Eric Barbier), ahol tűzközelből figyelhettem egy nagy költségvetésű kosztümös film megszületését. Szerencsés volt a találkozásom Marosi Gábor operatőrrel is az Asterix 4 forgatásán 2011-ben, akivel 3 kisfilmet jegyzünk közösen, és az Akik maradtak című filmet is együtt csináltuk.
Peter Strickland
(fotó: Pozsonyi Janka)
A Magyarországhoz több szálon kötődő rendezőnek (Berberian Sound Studio, The Duke of Burgundy) - legnagyobb sajnálatára - csak egy rövid levélre volt ideje. Az első kérdésre így válaszolt: "Nehéz egyetlen magyar filmet kiválasztani. Különböző okoknál fogva a következő alkotások emelkedtek ki számomra: A torinói ló, a Saul fia és a Testről és lélekről."
A második kérdéssel viszont meggyűlt a baja: "Őszintén megmondom, nem tudok kedvenc nem magyar filmet mondani az évtizedből. Megpróbáltam, és nem sikerült." Még az elmúlt tíz év legfrusztálóbb filmes trendjeit osztotta meg velük: "A DVD lassú halála. A mozik lassú halála. A kicsi, független filmek lassú halála." (Podcastünkben ennél jóval bővebben mesél a magyar filmművészethez és filmiparhoz fűződő kapcsolatáról.)
címlapkép: Fantomszál
