Ha nem is lesz szórakoztató olvasmány, segítségével átfogó képet kaphatsz elsősorban a magyar, de mellette az európai filmgyártás jogi és intézményi környezetéről is. Jobban fogod tudni követni azt a kacskaringós utat, amelyen egy film az első gondolattól eljut a premiervetítésig.
A két szerkesztő, Kollarik Tamás és Varga Balázs rögtön az előszóban leszögezi, hogy a könyvnek nem célja a kritikai elemzés, ők tárgyilagos módon, minél több szakma (jogász, közgazdász, filmtörténész, producer stb) szemszögéből akarják bemutatni a film ipari és intézményi keretét. De reményeik szerint a kötetre épülhet majd később kritikai elemzés, kiindulópontja lehet további kutatásokhoz. A Mozgókép és paragrafusok legnagyobb érdeme az összefoglalás; a több tucatnyi helyen fellelhető, törvények szövegeiből nehezen kihámozható információmorzsák rendszerezett ismertetése.
A könyv általánosságokból kiindulva közelít a specifikumok felé: először összehasonlítja az amerikai és az európai mozgóképes ipart, majd ismerteti az európai filmgyártási rendszert, az Unió támogatási rendszerét. Az a közismert gyakorlat például, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap legtöbb esetben a produkciók gyártási költségének száz százalékát biztosítja közpénzből, azért lehetséges, mert az EU elsősorban nem árucikként, hanem kulturális termékként tekint a filmre.
Úgy döntöttek, hogy a kulturális támogatásokra nem érvényesek a szabadpiaci mechanizmusok, az állam jelentős mértékben finanszírozhatja többek között a nemzeti filmipart. A teljes körű, száz százalékos támogatást nehéznek mondott alkotásoknál engedélyezi az EU, ebbe a kategóriába az összes hazai film beleesik a magyar nyelv, mint a terjesztést, anyagi haszon elérését nehezítő tényező miatt.
Látni kell tehát, hogy az európai uniós szabályozás kijelölt egy keretet, amiben a magyar filmtámogatási rendszer felépülhetett. Ennek a rendszernek a legismertebb szereplője a Filmalap, az egyedüli állami szervezet, amely egész estés, moziforgalmazású alkotások fejlesztésével, finanszírozásával foglalkozik. Emellett azonban van még két másik fontos pillére is a rendszernek: a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa, illetve a Nemzeti Filmiroda. A könyv mindhárom szervezettel külön fejezetben foglalkozik, bemutatja a felépítésüket, működésüket, ismerteti a pontos feladataikat.
(fotó: Pixabay)
A filmalapos fejezetből például kiderül, mi a játékfilmes pályázatok elbírálásának pontos menete és módja, a Magyar Média Mecenatúra Program kapcsán ismerteti, mi az a tizennégy kategória (kisfilm, dokumentumfilm, ismeretterjesztő film stb.), amihez pályázatot hirdet, a Filmirodáról szóló részben pedig kiderül, hogy ez a szervezet felel a produkciók által igénybe vehető adókedvezmény-rendszer működtetéséért, de például a korhatár megállapításáért is.
A specifikumok ismertetése után a könyv ismét széttekint Európában: több ország filmtámogatási rendszerét is ismerteti, összehasonlítási alapot adva a magyar jogi-intézményi környezet megítéléséhez. Az utolsó három fejezet a leginkább olvasmányos, bemutatja, mire megy a gyakorlatban egy-egy olyan ember, aki kiismeri magát ebben a rendszerben. Három producer mesél egy-egy nagy sikerük megvalósulásáról, Berkes Juli a VAN, Sipos Gábor a Saul fia, Lajos Tamás pedig a Félvilág elkészítéséről.
A könyv a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet gondozásában jelent meg.
