Én soha nem táncoltam hivatalosan, de anyám egy isten. A tény, hogy művészcsaládba születtem, olykor nehezítő tényező. Önvédelemből magadra rántasz egyfajta arroganciát, szóval reflexből mondtam, hogy nem fogom én is ezt csinálni, én csak nézem és megmondom, hogy jó-e vagy szar. Már kölyökként szégyelled, hogy nem tartasz ott, mint a nagyok. A spárgám se volt meg. Tök cikinek éreztem.
Valamit mégis felszedhettél, ha minden filmben megtáncoltatnak.
Egyébként szeretek táncolni, úgy tűnik rámragadt. Benővel az Egynyári-ban jó volt gyökérkedni.
A Drakulicsban hogy született meg a tánc?
Nem volt koreográfus, Márk átküldött egy rakás archív felvételt, azokban néztem hogyan mozogtak, milyen volt a mozgáskultúrája az embereknek, hogyan sétáltak, hogyan tartották a kezüket, hogyan táncoltak, milyen mozdulatokat engedtek meg maguknak a 60-as években, mert Mária ugye abban nőtt fel. Kicsi csípő, kicsi láb. Azokból az elemekből kezdtünk el válogatni, persze rá van eresztve egy rockabilly réteg. Nem egy menő, a kortársaival együtt mozgó csajról van szó, ő csak azt táncolja, amit fiatalon elsajátított.
Lili a fotózásunk elején ajándékot kapott / Fotó: Pozsonyi Janka
Milyen volt a 70-es évekbe belecsöppenni?
Izgalmas volt eljátszani a gondolattal, hogy milyen lett volna beleszületni ezekbe az évekbe, hol növök fel, hogyan mozgok és beszélek vagy hogyan választok magamnak szakmát. Nem tudom mennyire egy film posztja történelmi emléket állítani, valahol az emberek azért mindig ugyanolyak voltak, csak az elvárások változtak feléjük, meg a minták, amiket látnak. Ahogy most ülök, ezt a tartást tizenhét évesen sok embernél láttam, és most én is így ülök, ahelyett, hogy kihúznám magam.
Kérdezgettél embereket erről a korról?
Anyámat kérdeztem, de ő főleg Svédországban volt, itthon nem tagozódott be, elvégezte a táncművészetit és elment. Ervinnel találkoztunk egy akkori kémmel, aki most valami magas tisztségben van. Nem emlékszem a nevére, de biztos ezt is lehallgatja, minden le van hallgatva. Ahogy ott ült az asztalnál és kiosztotta, hogy kivel és hol találkozik, rájöttünk, hogy tényleg játék az egész, ahol embereket manipulálsz, és közben iszonyatosan élvezed az egészet.
Forrás: Intercom
Milyen relikviát tartottál meg a forgatásról?
Egy széket, amin rajta Magyar Mária neve, és a kést, ami a film végén van. Azt tartottam meg, amelyik tompa volt, de az éleset akartam elvinni, hogy valamit tényleg felvágjak vele.
Milyen íze van a művérnek?
Kifejezetten jó, édes, karamellás. Mondjuk egy idő után nagyon unalmas, de egyáltalán nem undorító.
Kényelmesek voltak a 70-es évekbeli ruhák?
A cipők elég kényelmesek voltak, csak kár, hogy ilyen rondák. Mondjuk a szűk répaszoknyákban kevésbé volt kényelmes kimászni az ablakon. Szerencsére se a harisnyák, se a többi ruha nem volt büdös vagy szúrós, mint ahogy azt képzeltem a korról.
Mi volt a kedvenc szetted?
Azt hiszem, ami a végén volt, a krémszínű kabát, azt bírtam a legjobban. Abban lőttek szét, abba rakták bele azt a patront.
Most lőttek le téged először filmen, milyen érzés volt?
Nagyon érdekes a technikája. Volt egy fegyver, ami hangosan elsült. Amikor ezt felvették. akkor is ott voltam, de a képen kívül, és befogtam a fülem. De amikor rám szegezték, akkor nem csak a hang volt és a fény, hanem a ruhám is jó hangosan felrobbant. Egy pillanatra tényleg olyan volt, mintha hasba lőttek volna. Nem lehetett túl sokszor felvenni, mert nem volt belőle sok. Az ilyen felvételeket kifejezetten szeretem, mert magas koncentrációt igényelnek. Az Egynyári-ban is volt, amikor csak egyszer lehetett hajnalban beleugrani a Balatonba, többször nem. Nagyobb a kockázat, nagyobb a koncentrációs szint.
A könyv elolvasásakor mi volt a szürreálisabb, hogy beleszeretsz egy vámpírba a szocialista Magyarországon, vagy hogy tökön rúgod Kádárt?
Az én szempontomból kevésbé volt fontos, hogy ő egy vámpír. Egy férfi, aki nyugatról érkezik, az tényleg olyan, mint egy vámpír, annyira idegen az itteni élettől. Az abszurd koncepció sem volt olyan különös, az Isteni műszak is hasonlóan őrült dolog volt, tudtam, hogy ezt is biztos tök jól megcsinálja a Márk. Eddig az volt a tapasztalatom, hogy aki velem akar dolgozni, annak biztos, hogy oka van rá. Az Űrpiknik is ilyen, mindig olyan emberek láttak meg bennem valamit, akikkel oda-vissza működik a szimpátia.
Ha felkérnének egy Pappa Piához hasonló új musicalre, elvállalnád?
Attól függ, hogy ki rendezi, és hogy pontosan mi az. Nagyon jó musicaleket lehetne csinálni, csak nem történik meg túl gyakran. Először Novák Eszter zenés osztályába felvételiztem az egyetemre, énekelni meg táncolni kellett. Szerintem amúgy nagyon nyomin mozgok, bármilyen mozgás órán a hátsó sorban vagyok és folyton nekimegyek a bordásfalnak. Csak szeretem ösztönösen rázni magam, és ha ez így jól jön le, az fasza, de azért ez nem tánc. De például a tökönrúgás is meg volt koreografálva.
Hogyan kell jól tökön rúgni valakit?
A rüszttel kell jó helyre kell célozni. Amíg nem került fel Rolandra a tökvédő, addig feszült volt, de utána teljesen biztonságos volt az egész, és onnantól kezdve ő volt Kádár, akinek nem fáj a töke.
Milyen volt két ilyen alfahím társaságában?
A Zsolttal már a castingon működött a dolog, jó volt együtt játszani. Tudtam, hogy egy kihívás lesz a film, nagyon figyeltem a többieket, hogy hogyan beszélnek, hogyan mozognak, kik is ők, mikor mutatják magukat nagyobbnak. Én ezt kifejezetten szeretem megfigyelni, jó műsor. Mindketten bíztak a Márk döntésében, tudták, hogy megvan az oka, hogy engem választott. Ez a macsóság igazából egy látszat dolog, mert ők inkább két muszklis, maszkulin testbe zárt érzékeny, értelmes, pimasz és gyengéd fiú. Tök nehéz lehet amúgy fiúnak lenni, két év alatt akkora leszel, mint a ház, tombol benned a tesztoszteron, szőrös leszel, és te csak nézel, hogy mi a … történik velem?!
Bődöcs Tibor, Nagy Zsolt és Walters Lili / Forrás: Intercom
Ervin szexhörgéseit hogy bírtátok ki röhögés nélkül?
Ez a tehénbőgés a moziban jött ki igazán, de az életben sokat röhögtünk rajta. Ervin iszonyú jófej partner volt. A színészek hozzászoktak ahhoz, hogy hozzáérnek egymáshoz, folyton egymás taknyán-nyálán csúsznak. Ezt már a gyerekkoromban hozzászoktam ehhez, volt, hogy anyám pucéran táncolt valami avantgarde őrületben, nem gondolom idegen dolognak. Az a jelenet egyáltalán nem volt intim, és nagy móka volt forgatni. Nem kellett megszabadulni a gátlásoktól, mert pont az a lényege, hogy ez csak töcskölés, legyünk már túl rajta.
Szerinted a Madár és a Laci szerelmesek voltak egymásba?
Szerintem igen, ez egy fajtája a szerelemnek. Az, hogy neked mi a szerelem, az nagyban függ attól, hogy milyen az életed, milyen emberekkel találkozol, milyenek a szüleid, de aztán jön egy vámpír és megváltozik minden. Madár biztos azt gondolja, hogy ez a szerelem, mert soha nem tapasztalt mást, és sokáig egy nagy buborékban élt.
A vietnámi mondatból értettél bármit is, vagy fonetikusan megtanultad?
Felmondta egy vietnámi ember a szöveget és azt hallgattam, próbáltam lemásolni a hangsúlyozását, aztán egyre gyorsítottam rajta. Aki Jenőt, a vietnami sebesültet játszotta a filmben, alig beszélt angolul, de mondta, hogy very good.
A vietnámi lemezt is meghallgattátok, ami a filmben szerepel?
Azt nem, de egy másikat, egy vietnámi csajrockbanda lemezét hallgattuk. Arról az egyik számra táncoltunk eredetileg, de végül nem lehetett megszerezni, ezért Keresztes Gabi írt egyet, én meg rádünnyögtem pár jejeje-t és pár csio dungot.
A vámpíros filmeket szereted?
Ezt kérdezték már tőlem, mondtam, hogy a Ha eljön Joe Black-et szeretem, aztán rájöttem, hogy az nem is vámpíros.
Melyik tetszett még?
Az Only Lovers Left Alive és a What We Do in the Shadows nagyon jó, és lázas betegen láttam a Twilight-sorozatot. Egészen testenkívüli, fantasztikus élmény volt. Kitaláltunk hozzá egy ivós játékot is, amikor becsukja a száját Kristen Stewart, inni kell. Nagyon ritkán csukja be, nem lehet tőle berúgni. Amúgy bírom, nem azért.
Mitől olyan izgalmas még mindig ez a téma szerinted?
Az egész vámpírok iránti rajongást Kálmán Eszter Nosferatu című darabjában értettem meg, ami a Trafóban volt, Bercsényi Péter főszereplésével. Egy nonverbális mozgás/látványszínházi előadás, egy magányos, éjszaka élő alakról szól, akiből süt a szexus, őrületesen vagány, kiszívja az emberek vérét, de nem tud velük együtt lenni. Ott értettem meg először, hogy mi az esszenciája ennek a mítosznak.
Mennyit raktatok hozzá magatoktól a szerepekhez?
Laci és Mari kapcsolata sokat alakult a próbák során, a Madárka becenevet például Ervin adta. Sok minden a próbákon került bele a kapcsolatukba, tökre nyitott volt rá a Márk. Jó, hogy kicsit én is alakíthattam Mária döntéseit és a figuráját. Például az öcsém mondta azt a sebemre a vállamon, hogy olyan mint egy széttaposott giliszta, ezt meséltem Márknak és ő belerakta a Thuróczy szájába.
Hogy szerezted ezt a sebet?
Leestem a lóról és eltört a vállam. Szilánkosra tört, ment a gyógytorna vízben, elég szépen összecsavarozták, újra megtanultam mozgatni. Egy nagy lecke volt, ugyanakkor kifejezetten szép időszak volt az életemben. Azóta viszont nem ülök lóra. Akkor sem éreztem jól magam rajta, jobbra-balra kellett húzogatnom a kantárt, miközben én csak szalmával akartam etetni, meg simogatni a sörényét. Ezt a ló is biztosan érezte és ledobott a picsába. Azóta bele kell írni a CV-mbe, hogy van egy heg a vállamon.
Milyen gyakran guglizol rá magadra?
Nem gyakran, de néha igen, mert van, hogy úgy jelennek meg dolgok, hogy nem tudok róla. Valaki mondta, hogy van IMDb- meg Wikipedia-oldalam is. Nézem, hogy ez a kép hogy került ide? Ezt apám lőtte, amikor eladtuk a lakást! Ha már nem tudom megakadályozni, hogy kikerüljön, legalább tudjak róla. Nem szabad túlságosan foglalkozni vele, mert végső soron nincs sok közöm hozzá. Ez egy perszóna, ami kering rólam az éterben, nem tudok vele mit kezdeni.
Az Instán privátra van állítva a profilod, és kérni kell, hogy valaki követhessen téged. Ezzel már valamennyire megszabod, hogy mit lehet rólad tudni, nem?
Az is egy teljesen skizofrén állapot. Én imádom az Instát a kezdetektől, csak lefotózol valamit, illenek egymáshoz a képek színekben meg formákban, és lesz egy gyűjteményed, aminek íve van. Aztán jött az Egynyári kaland és rengetegen bejelöltek, én meg sorra utasítottam vissza mindenkit, de rájöttem, hogy ez geciség, csak követni akarnak az emberek, tök aranyos lányok Borsodból, innen-onnan kíváncsiak rám. De közben para világ az internet, a telefonomban se bízom meg, ezt is biztos hallják, mindent tudnak. A telefonom az ellenségem, de közben függök is tőle. Az internetes jelenlét túl van lihegve, nem ennek kéne a mérvadónak lennie. Az embernek legyen munkája és dolgozzon, és ezen keresztül kapcsolódjon az emberekhez, ne az Instán.
Mi volt a legextrémebb, amit egy film kedvéért meg kellett tanulnod? Leborotválnád kopaszra a hajad egy szerepért, mint Natalie Portman a V, mint Vendettában?
A vietnámi nyelv tetszett, de szeretek nyelvet tanulni, vagyis úgy csinálni, mint aki jól beszél nyelveket. A hajamat is szívesen leborotválom, ha volna egy jó szerep. Mondjuk nagyon betegnek néznék ki tőle, mert amúgy is beesett fejem van. Babaarcú embereknek jól áll, például Döbrösi Laurának, neki szép szív alakú arca van, hatalmas szemek, lágyak a vonásai, dögös kopaszon.
Király Dániellel az Egynyári kalandban / Forrás: MTVA
El tudod képzelni, hogy kiköltözz valahova külföldre és ott színészkedj?
Igen, hülye lennék nem megpróbálni. Össze kell rakni egy showreelt és kiküldeni, tökre kipróbálnám, hogy az angolul beszélő Lili meddig tud elmenni, hogy működik-e egyáltalán.
Nézel sorozatokat? Mi tetszett utoljára?
Most Erasmuson vagyok Angliában, nyáron forgattam, szóval nem nagyon van időm, de a Maniac nagyon tetszett. Volt egy álomdramaturgiája az egésznek, de leginkább az agy működéséről szólt. Az Eufória is tetszett, végre valaki jól megcsinálta azt, amiről már régóta beszélünk.
Nagyon sok színésznőt behívtak a Napszállta castingjára, te is köztük voltál?
Igen, persze. Nem tudom miért, de a kosárlabda szó jut eszembe arról a castingról. Folyamatosan lassítottak lefelé, azt nézték szerintem, hogy mennyire tudok lemenni teljesen pőre semmibe, én viszont egy kosárlabda voltam. Gondolom pattogtam, mint egy pompom lány. A legjobb döntés volt, hogy a Julit választották. Fantasztikus benne, odáig voltam.
Forrás: Intercom
A Drakulicsban ő dramaturgként vett részt, milyen volt vele együtt dolgozni?
Nagyon fontos ember volt ott nekem, pont azért, mert tudta, hogy színészként milyen ebben a helyzetben lenni. A könyvet is átlátta, Máriához is sokat hozzáadott, mindig támaszként gondoltam rá ebben a férfi tömegben.
Utóbbi pár év magyar szerepei közül melyiket sajnáltad, hogy nem lett a tiéd?
Nincs ilyen, hogy nem én kaptam meg és bár az enyém lett volna. Olyan volt, hogy valamit nem tudtam megcsinálni, pedig engem akartak, ez jobban zavar. Amit nem tudtam megcsinálni az Egynyári miatt, az a Rossz árnyék volt, Jeles András filmje. De nem is a szerep miatt, meg a filmről sem tudtam semmit de iszonyatosan jó casting volt. Bár lehet csak azért, mert ott rögtön azt mondták, hogy az enyém a szerep. Az volt az első olyan casting élményem, ahol megállt a levegő, és azt mondták, hogy igen, téged kerestünk.
Nagyon tudsz csalódni, ha nem kapsz meg egy szerepet?
A Drakulics-ot és az Űrpiknik-et is iszonyúan meg akartam kapni. A Drakulicsnál nem mertem beleélni magam, próbáltam elengedni miután kijöttem a castingról. Az Űrpikniknél elkezdtem izgulni már a casting közben, pedig nem szoktam. Nagyon éreztem, hogy ez az enyém, meghalok ha nem kapom meg. De az általános az, hogy van egy elképzelésem, azt lenyomom, kijövök és soha többet nem hívnak fel. Ez így egészséges.
Takács Zalánnal, az Űrpiknik főszereplőjével / Forrás: Proton Cinema
Milyen lesz az Űrpiknik?
Vicces lesz, lendületes, nagyon szerethető és újszerű. Fiatal, szuper tehetséges és elhivatott emberek kevés pénzből kihozták a maximumot. Tele lesz őrült kreatív energiákkal, mert lelkiismeretesen dolgoztak rajta, és ez mindig meglátszik. Az Ákos és a Márk is hasonlóan nagyon felkészültek és érzékenyek, tudják mit akarnak. Márk inkább hangsúlyozta a szabadságot és rám volt kíváncsi, hogy mit gondolok a figuráról, és eközben nagyon analitikus is. Ez Ákosra is nagyon jellemző, de ott beleillettem a képbe, mérnöki módon tudta, hogy mit akar látni, ehhez mérten nem félt nagyokat fordítani a dolgon, akár forgatás közben is.
És Zomborácz Virág hogyan rendez?
Ő teljesen ösztönösen, de ott azért más volt a műfaj. Egy televíziós produkció feszített tempójának nyomása volt rajta, 3 hónap alatt kellett leforgatni 6-8 részt. A Virág úgy nyomta, mintha a dzsungelben kommandózott volna. Kifejezetten nőnek való feladat volt ezt a sorozatot megrendezni, nagyon elszántan csinálta.
Kritikákat olvasol magadról?
Igen, ha látom vagy eljut hozzám. Mivel nem tanultam színésznek, ezért fontos a visszajelzés, éhes vagyok rá, de közben folyton ostorozom is magam. Meg kell tanulni jól olvasni, kiszedni belőle az infót. Egy idő után a jót és a rosszat is el kell olvasni, aztán le kell szarni az egészet. Nem térek vissza mindig egy jó kritikához, egyszer elolvasom és arrébb megyek.
Volt a zenekarod, az Egynyári nagyon szépet ment, a Drakulicsban főszerepet kaptál és jön az Űrpiknik is. Jó sok interjút kell adnod, hozzá lehet ehhez szokni?
Ez egy nagyon jó kérdés, éppen most tanulom, hogy a rossz kérdéseket hogyan kerüljem ki, hogyan fogalmazzak meg egy választ és úgy általában miről érdemes egyáltalán beszélni. Hogyan legyek őszinte, de ne túlságosan, mert az emberek csak egy bizonyos szintig érthetik meg a másikat egy interjú alatt. Még sok a félreértés. Arra is figyelnem kell, hogy ne ócsároljam magam, illetve arra is, hogy ami az emberben egy folyamatos belső párbeszéd önmagával, azt nem biztos, hogy egy interjúban el kell mondani. Nehéz olyan dolgokról beszélni, amik éppen most történnek velem. Nyakig bennük vagyok, és alig látok ki belőlük.
A hírnévnek van már valami gyakorlati következménye? Megállítanak az utcán?
Az Egynyárinál néha megtörtént, de az nagyon édes volt, tizenkét-tizenhároméves lányok és aranyos családanyák állítottak meg. Megkérdezték, hogy én vagyok-e Luca, elmondták mennyire szerették őt, örültünk egymásnak és ennyi. Nem túl sűrűn jönnek oda hozzám és jól vannak ezek a találkozások időzítve, pont amikor szar napom van. Persze, jól esik ez, de tudom, hogy ez nem rólam szól. Megerősíti bennem, hogy talán nem teljesen illegitim, hogy ezt csinálom, de az egész jelenséget megpróbálom a helyén kezelni. Most csak megrágnak és kiköpnek, ennyi. Azt mondják neked, hogy csodálatos vagy, és ez már tényként van kezelve. Veszélyes dolog a kimondott szó. Kicsit para ez a dolog, én csak dolgozni szeretnék.
