A filmesek általában egyetértenek abban, hogy állatokkal dolgozni az egyik legnagyobb szakmai kihívás. A feszített tempójú forgatásokon minden elvesztegetett perc súlyos pénzekbe kerül és elég nehéz egy szarvast, békát vagy épp egy sertést megkérni arra, hogy pontosan azt csinálja, amit az alkotók elképzeltek, lehetőleg úgy mozogjon, hogy a focus puller és az operatőr le tudják követni, emellett pedig még a színésztársaival is megfelelő kapcsolata legyen.
A kutyákkal sem egyszerűbb a helyzet, hiszen hiába könnyen taníthatók, sok filmben észre lehet venni, ahogy az állat kinéz a kamera mellett álló trénerre utasítás reményében vagy ami még rosszabb, nem érzi jól magát a jelenetben. Az állatokkal végzett munkának szigorú törvényi előírásai vannak, de sajnos még így is előfordulnak olyan súlyos esetek, mint az Egy kutya négy élete című film forgatásán, amikor egy németjuhászt akarata ellenére próbáltak egy medencébe dobni. A felkavaró videó annak fényében még fájdalmasabb, hogy a film a kutyák védelmét és az állattartás szépségeit propagálta.
Messi a vörös szőnyegen
Szerencsére az ilyen történetek egyre ritkábbak, az alkotók általában nyugodt lelkiismerettel írhatják ki a stáblistára, hogy a film készítése során egyetlen állatnak sem esett bántódása. Sőt, van, hogy egy stáb ennél is többet tesz a munkatársaikért. A Fehér istenben szereplő több mint kétszáz kutya örökbefogadására Mundruczó Kornélék egy külön programot is hirdettek, így szerető gazdikra találtak a filmben szereplő ebek, akik egyébként mind Palm Dog díjasok is lettek.
A 2014-ben a cannes-i Un Certain Regard szekció fődíját elnyerő Fehér isten a legjobb kutyaalakításokért járó elismerést is megkapta, és nemcsak a főszereplő Hagent megformáló Body és Luke, hanem a teljes keverék kutyafalka osztozott a díjban. Rajtuk kívül az elmúlt években Palm Dog díjas lett például a War Pony-ban remeklő Britney nevű pudli vagy a Volt egyszer egy… Hollywood bulldogja, Brandy is.
Egy zuhanás anatómiája
Legutóbb az Egy zuhanás anatómiája border collie-ja, Messi kapta meg a díjat, aki még egy túladagolás-jelenetet is megcsinált a filmben, elképesztő hitelességgel. A jól képzett, élénk tekintetű kutyus óriási rajongótábort szerzett, az Oscar-gálán az volt a visszatérő vicc, hogy tapsolni tud, a Letterboxd csapata pedig még interjút is készített vele, amiből kiderül, hogy az egyik kedvenc filmje az Andalúziai kutya. Az idei cannes-i filmfesztiválon Messi a megnyitón is tiszteletét tette, mivel a francia köztévé megrendelésére ő készít rövid, vicces interjúkat a vörös szőnyegen vonuló sztárokkal, amiket aztán a tévé reklámszüneteiben vetítenek.
A Palm Dog díj idén is gazdára talál, a zsűriben többek között Peter Bradshaw, a The Guardian nemzetközi hírű filmkritikusa is dolgozik. Az elismerés egyébként jóval több, mint egyszerű geg: az állatok tiszteletét és a velük végzett közös munka fontosságát hangsúlyozza, emellett persze az állatkoordinátori szakmában is szép ajánlólevél. Egyelőre úgy tűnik, hogy az idei cannes-i filmfesztiválon két kutya között dőlhet el a verseny.
A fekete bárány és a fekete kutya / Black Dog (r.: Hu Guan)
A kínai Hu Guan új filmje az Un Certain Regard szekcióban mutatkozott be, gazdiként pedig egészen biztosan lehetetlen sírás nélkül megúszni az élményt. Guan a megszokott kutyás filmes elemekből építkezik, azonban a Black Dog gyorsan túlnő az alműfaj keretein. A helyszín Kína egyik elhagyatott vidéke, ahonnan kiköltöztették az egykori lakókat, hogy a város helyén hatalmas ipari központot és gyárakat húzzanak fel. A rohamléptékű iparosodással párhuzamosan Kína népe épp a 2008-as pekingi olimpiai játékokra készül, azonban a gazdasági terjeszkedés sem megy fennakadások nélkül. A korábbi lakók közül sokan hátrahagyták a kutyájukat a városban, ahol így falkába verődve mászkálnak szabadon a kóbor ebek.
A film első, a Fehér istent idéző jelenetében egy hatalmas kutyacsapat rohan a Góbi sivatag kietlen lankáin, amikor egy kisbusz útját keresztezik, a jármű pedig felborul. Ezen utazik a főhős, Lang (Eddie Peng), aki épp a börtönből szabadult, visszatérve pedig azt tapasztalja, hogy egykori lakóhelye az enyészeté lett. Lang egy elhagyatott paneltömb sarkán elvégzett vizelés után találkozik a hírhedt fekete kutyával, aki egy agárra emlékeztető, ravasz jószág, egyben a legkeresettebb kóbor állat a vidéken, még vérdíjat is kitűztek a fejére. A kutya előmerészkedik rejtekhelyéről, hogy, a falka törvényeinek megfelelően alfahímként ő is oda vizeljen, ahová Lang, így megerősítve territoriális pozícióját.
Black Dog
A főhős a városba érve gyorsan rájön, hogy ezen a vidéken nincs sok keresnivalója, a sors pedig folyton összehozza őt a titokzatos kutyával. Langot először az eb befogásáért járó jutalom motiválja, azonban az egyik összetűzésük után veszettség gyanújával közös karanténba kerülnek, ahol harmonikus kapcsolat alakul ki közöttük.
Guan amellett érvel, hogy egy (az állam által) pusztulásra ítélt vidéken is van helye a humánumnak, Lang számára épp ez a nem túl bizalomgerjesztő közeg hozza el a megváltást a fekete kutya képében. Így ember és állat köteléke szép lassan mindkettejüket a jó irányba változtatja meg. A Black Dog a markáns társadalmi kontextus mellett a Peng és a címszereplő közötti szeretetteljes kapcsolatra koncentrál, ami nemcsak könnyfakasztó, de kifejezetten vicces jeleneteket is eredményez. A vizelés mint dominancia harc visszatérő motívumán kívül kettejük egymásra hangolódása is szórakoztató, ez pedig Peng marcona alakítása mellett a főszerepet játszó kutya jelenlétének köszönhető.
Guan egyfelől jó kiállású ebet választott, ez a sovány, hosszúkás pofájú kutya eleinte olyan, mint egy titokzatos, rejtőzködő, bohókás tolvaj, később pedig fegyelmezett, odaadó társsá válik. Ráadásul nagyon bonyolult feladatokat old meg: beugrik egy üvegablakon, Messihez hasonló profizmussal beteget játszik, az egyik jelenetben pedig a mozgó motoron emelkedik két lábra és teszi fel mellső mancsait gazdája kezére (kutyásként ezen is lehet ám sírni rendesen). Emellett sokat szalad, ugrik, ha kell, akkor pedig az igazolványképéhez pózol, ami szintén egy szívmelengetően humoros jelenet.
Akárcsak a versenyprogramban szereplő Jia Zhangke (aki a Black Dogban színészként tűnik fel) Caught by the Tides című filmje, a Black Dog a gyors iparosodás súlyos következményeiről, valamint a pekingi olimpia szemfényvesztéséről is szól. Lang figurája a társadalom számkivetettjeit szimbolizálja, Guan pedig ezzel kontrasztba állítva a felelős állattartás és a kutya-ember viszony bensőségességét emeli ki. Így válik a Black Dog az utóbbi idők egyik legjobb kutyás filmjévé.
Cosmos a bíróságon felel a bűneiért / Dog on Trial (r.: Laetitia Dosch)
A filmben színészként és rendezőként is működő Laetitia Dosch bemutatkozó egész estése elsőre egy elborult vígjátéknak tűnt, a Dog on Trial azonban jóval többre hivatott. Avril, a szociálisan fura ügyvédnő (Laetitia Dosch) elvállal egy különös ügyet: Cosmost, a kutyát védi a bíróságon, aki megharapta egy portugál nő arcát, ezzel maradandó sérüléseket okozva. Az abszurd alaphelyzet csúcspontja maga a tárgyalás, ahol a vádlottnak vallomást kell tennie, Avrilnek pedig valahogy megindokolnia, miért nem szabad elaltatni az állatot, aki szerető gazdájának egyetlen társa.
Dog on Trial
A Dog on Trial-ben remekül működik a helyzetkomikum. A Cosmoshoz kirendelt állatfelügyelő, Marc (Jean-Pascal Zadi) maga rekonstruálja az ügyet elindító esetet, kutyaként ugrálva a tárgyalóteremben, majd a vádlott az elé kirakott tucatnyi “beszélő gomb” segítségével próbál válaszolni a bíró kérdéseire. Dosch egyszerre csinál viccet a kutyájukat emberi attribútumokkal felruházókból (a beszélő gomb egyébként megosztja a kutyás társadalmat, néhányan blöffnek tartják, mások a kutya-ember kommunikáció legmagasabb szintjének) és a bíróság görcsösségéből, miközben mindvégig a felelős állattartás mellett érvel.
A film emellett azt is magabiztosan hozza, amire a mostanság újra népszerű tárgyalótermi drámák alapoznak: a sértettet védő, törtető, populista szlogeneket hangoztató ügyvédnő, Roseline Bruckenheimer (Anne Dorval - Mommy, Megöltem anyámat) és Avril szembenállása, illetve a tárgyalás a bíróság előtti narratíva felépítéséről szól. Maga az igazság így másodlagos, a tét azonban a kutya élete, így drámai élt is kap a kezdeti könnyed hangvétel. Cosmos ráadásul össze is zavarja az esetet megérteni igyekvő bírót és a nézőt is: néha kifejezetten jófejnek, máskor pedig valóban veszélyesnek tűnik. A végére kicsit frusztráló is, hogy a láthatóan nem épp magas kvalitású Avril miért nem építi a védelmet Cosmos vitathatatlan erényeire, így a film sikeres abban, hogy belehelyezzen a különös bírósági esemény dinamikájába.
Dog on Trial
Kodi, a négylábú főszereplő kifogástalanul oldja meg a legnehezebb feladatokat, például képes más tónusban és intenzitással ugatni akkor, amikor agresszívnek kell tűnnie és akkor, amikor az őrizet miatt hónapok óta nem látott tulajdonosát üdvözli. Igazi bravúr ez egy kutyától, talán az egyik legnehezebb feladat azt eljátszani, hogy mennyire örül a gazdáját játszó színésznek. Kodi remek karakterű eb, ráadásul fizimiskája nagyon jól illik a gazdit alakító François Damiens-hez, így a castingot is dicséret illeti.
A Black Dog és a Dog on Trial újabb ékes bizonyítékai annak, hogy kutyaszereplőkre nemcsak családi filmet lehet építeni és az állatok komoly színészi teljesítményre képesek, ha nem biodíszletként használják őket. Akár a kínai agár, akár a svájci keverék kapja idén a Palm Dog díjat, az elismerés biztosan jó helyre kerül. De talán egy megosztott fődíj lenne a legigazságosabb.
A filmeket a 77. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon láttuk.
