Szíriusz (r. Hamza D. Ákos, 1942)
A magyar sci-fi origójaként is jellemezhető: időutazós film, ráadásul klasszikus időgéppel, tudományos magyarázatokkal és a műfaj elmaradhatatlan karakterével, az őrült tudóssal az egyik mellékszerepben. Viszont mégsem vérbeli sci-fi, mivel hősei nem a jövőbe, hanem a XVIII. századi magyar múltba utaznak vissza. Ettől még mindig lehetne klasszikus sci-fi, hisz erről szól a Vissza a jövőbe is, csak épp a Szíriusz másik műfaja a történelmi-kosztümös kalandfilm (ami leginkább az ellentéte a tudományos-fantasztikumnak). A filmen meglátszik, hogy a Horthy-érában készült, mivel az időutazás csak alibi a nosztalgiához, a történelmünk mitizálásához. Már a nyitányban azt hihetjük, hogy ez egy kosztümös film, de kiderül, hogy valójában egy jelmezbálon járunk. A Karády Katalin főszereplésével készült mozi a Velencei Filmfesztiválon sikert aratott, és a fáma szerint a németek közbenjárására csúszott le a fődíjról, akiknek a film aktuálpolitikai üzenete nem tetszett.
Az erőd (r. Szinetár Miklós, 1979)
Ebben a Hernádi Gyula írásából adaptált filmben a sci-fi „segédműfajai” a háborús- és az akciófilm, valamint a szatíra és a parabola. Egy meg nem határozott alternatív jelenben vagy közeli jövőben járunk, jóléti államban, ahol egy cég azzal foglalkozik, hogy gazdag kuncsaftoknak rekonstruálja a háború élményét. Az általuk kínált játékot vetélkedőnek hirdetik, ami, mint kiderül, valóságshow, mivel titokban kamerák közvetítik. A fizető vendégeknek egy erődöt kell megostromolni, igazi katonákkal mérhetik össze az erejüket, akik kevesebb lőszert kapnak. Ez a magyar Az éhezők viadala, bár inkább olyan amerikai disztópiák inspirálhatták (a stanfordi börtönkísérlet mellett), mint a jéghoki erőszakosságát kritizáló 1975-ös Rollerball. A film parabola, látszólag a kapitalista Nyugat kritikája, valójában a kádári szocializmus pangásáról szól, mivel főhősei unalmukban neveznek be az életveszélyes játékra.
Meteo (Monory Mész András, 1989)
Poszt-apokaliptikus disztópia - a forgatókönyvíróként Bereményi Géza által jegyzett mozi áll a legközelebb a klasszikus sci-fihez a magyar filmtörténetben, mivel társ-zsánerei egyben a sci-fi alműfajai. Meglátszik a filmen, hogy a Szovjetunió összeomlása és a rendszerváltás éveiben készült, mivel egy indusztriális civilizáció végnapjait látjuk benne. „Álljunk meg az első helyen, ami megtetszik” - hangzik el egy kocsibelsőben, és ez rá a választ: „Akkor ez elég hosszú út lesz”. Ez a „magyar Mad Max". Míg a Szíriusz klasszicista, hagyományos műfajkevercs, addig Az erőd és a Meteo a szocialista éra modern művészfilmjeinek szellemében készültek, tehát antitézisei is a műfajnak. A magyar sci-fi alapvetően a „szegény ember sci-fije” a hollywoodi elődeihez képest: ritkák bennük az úttörő és méregdrága speciális effektusokkal megvalósított futurisztikus világok és a hi-tech gépezetek, és inkább a Földön játszódnak, mint az űrben. Ami azonban e két film esetében biztosan nem a kis költségvetéssel magyarázható, hanem a modern művészfilmek demitizáló, műfajromboló, Hollywooddal ellenszegülő stratégiáival.
1 (r. Pater Sparrow, 2009)
A sci-fi társműfajai ezúttal a hard boiled detektívtörténet, a noir és a misztikus krimi. Mucsi Zoltán mocskos szájú, kiábrándult, cinikus nyomozót alakít, játéka Bogartot idézi A máltai sólyomból. A bonyodalom pedig eleinte misztikus: egy antikvárium összes könyve átváltozik az 1 című kötet számtalan példányává, amiben csak számok találhatók. Azonban a világ, ahol ez megtörténik, mégis a sci-fi zsánerébe engedi besorolni a Stanislav Lem írásából adaptált filmet. A nyitány monológja a jövőbe kalauzol, ahogy a média és az információs társadalom kritikáját közvetítő montázs-szekvenciák is. A film legközelebbi amerikai rokona leginkább Darren Aronofsky debütje, a Pi, melyben egy zseniális tudós igyekezett a matematika felől megérteni a világot. A filmen meglátszik, hogy Sparrow díszlettervező: a mozi fő erőssége a látványvilága, és persze az erős színészgárda Czukor Balázzsal és Mácsai Pállal.
Az adás (r. Vranik Roland, 2009)
Míg az 1 arról mesél, hogyan vezeti félre és tompítja el korunk emberét a média és a híradók által közvetített információáradat és ingerdömping, Az adás eljátszadozik egy tévé, net, rádió nélküli világgal, ahol már nem az ezerféle tudás, hanem a tudatlanság fenyeget. A segédműfaj itt a bűnügyi thriller: a főhős úgy üti meg feleségét (és egyben gyermekei anyját), hogy az belehal. Amatőr, kezdő bűnelkövető, bűnbe eső kisember: a thrillerek tipikus hőse. Míg az 1 disztópia, ez poszt-apokaliptikus film, mivel az adás eltűnése olyan benne, mint valami természeti katasztrófa. A távkommunikáció hiánya elszigeteli az embereket, visszatér a középkori anarchia. A magyar sci-fik mind készítésük korára reflektálnak, és nem kivétel az 1 és Az adás sem, mivel mindkettő az internet érájának kezdetéről tudósít. Az utóbbi két film viszont már nem a magyarországi állapotokról mesél, hanem univerzális társadalomkritikát fogalmaz meg, példázva is a globalizáció hatását.
