Parno Bailey-Bond első egész estés rendezése a pszichológiai thriller és a horror határvonalán egyensúlyozik, és a nyolcvanas évek Angliájába visz vissza, amikor számos, azóta kultikussá vált horrort tiltottak be vagy csak megcsonkított formában engedték bemutatni.

A film főszereplője, Enid (Niamh Algar) a brit korhatár bizottságnak dolgozik, a napi rutinjához tartozik, hogy vérben, erőszakban és szexben tobzódó filmeket néz. Az egyikben rég eltűnt testvérét véli felfedezni, nyomozni kezd a titokzatos színésznő után, és hamarosan összekeveredik fikció és valóság, múlt és jelen. Algar Ridley Scott sci-fi-sorozatából, A farkas gyermekeiből lehet ismerős a hazai nézőknek.

 

"Az emberek azt hiszik, a horrort én teremtem meg, de valójában az már létezik, ott lakozik mindannyiunkban" - mondja a nem éppen bizalomgerjesztő producer a Cenzor előzetesében. Ez a mondat angolul persze jobban hangzik, hiszen a horror szó az ismert zsáneren kívül azt is jelenti, hogy szörnyűség, borzalom.

Alighanem a Censor a következő lesz azon filmek sorában, amelyek a filmbéli és a valódi erőszak közti kapcsolatát vizsgálják, és ezt az előzetes alapján hátborzongatóan erős atmoszférával teszi. Peter Strickland nagyszerű művészhorrorja, a Berberian Sound Studio juthat eszünkbe róla, amelyben egy idegileg instabil angol hangmérnök egy vérengzésekkel teli olasz film utómunkálataiban vesz részt.

A Censor lelkes kritikák közepette mutatkozott be az idei Sundance fesztiválon, az amerikai mozik június 11-től vetítik, majd 18-tól VOD-on is elérhetővé válik. Remélhetőleg magyar mozikba is el fog jutni, ezeknek az iszonytatóan gyönyörű képsoroknak a nagyvásznon van a helyük.