Port Ferenc: Meddig mozizunk még?

Port Ferenc: A filmterjesztésben a válságjelek két-három évvel ezelőtt jelentkeztek. Ez egy sajátos és eltorzult piac, melynek mintegy 80-85%-át két nagy amerikai érdekeltségű forgalmazó uralja -, az Intercom és a UIP - akik közvetlenül kapják a filmeket. A maradék 15 %-on osztoznak a függetlenek, mint pl. a Budapest Film.  Ebben a szegmensben mi piacvezetők voltunk, most is azok vagyunk, kérdés, hogy ez a szerepünk meg tud-e maradni, illetve érdemes-e törekedni arra, hogy megmaradjon. Hiszen az elmúlt években már nagyon komoly veszteségekkel zártuk a filmforgalmazási üzletágat. Az okok többfélék. A multiplex piacon elképesztő túlkínálat alakult ki, különösen Budapesten. A világon sehol nincs ilyen, hogy egy nem egészen kétmilliós városban tizenhárom multiplex legyen százötvenhárom moziteremmel! S mindez azért, mert a bevásárlóközpontok építésének nem volt semmilyen korlátja. A multiplex-bumm nyomán pedig torz szerkezet alakult ki, aminek az a következménye, hogy a multiplexek átlagos kihasználtsága ma 13%-os. Eszement kapacitás-túlkínálat van, emiatt zabálják a filmeket a multiplexek, s ma már ott tartunk, hogy minden olyan art-filmet, amely egy kis eséllyel is érdekelheti a közönséget, elviszik és játsszák. És szociológiai tény, hogy az art-mozis közönség eljár a bevásárlóközpontokba, s ha ott talál magának filmet, megnézi, viszont a bevásárlóközpontok törzsközönsége véletlenül sem téved be az art-mozikba. Az art-mozik válságos helyzetének kialakításához az is nagyban hozzájárult, hogy a nemzetközi filmpiacon két-háromszorosára mentek fel a jogdíjárak, ezért több forgalmazó kivonult a piacról, így beszűkült a filmkínálat.

 

filmhu: A magyar filmet többféle válság is sújtja, forgalmazási, finanszírozási, túltermelési.

Port Ferenc: Ezt a furcsa túltermelést én is nagy problémának érzem.  Annak idején, a filmtörvény előkészítésénél évi 15 egész estés filmre írtuk a finanszírozási modellt. A törvényt megelőző években egyébként általában 9-10 játékfilm készült.  Örvendetes tény, hogy mostanában ennek a duplája, harmincnál is több, de a kialakult terjesztési szisztéma nem bír el ennyi filmet. A törvény létrejöttekor volt egy megállapodás, hogy a terjesztésre, filmtámogatásra szánt összeg az összes elosztható évi pénzmennyiség kb. 20%-a legyen. Ehhez képest ez ma kb. 13%, ráadásul az MMKA ide számolja a különböző filmes rendezvények finanszírozását is. Duplaannyi filmet kellene eljuttatnunk a közönséghez feleannyi pénzből.

filmhu: Máshol mekkora a forgalmazásra szánt pénzek aránya?

Port Ferenc: A magyar rendszer sajnos túlzottan gyártáscentrikus. Franciaországban pl. a CNC a központi pénzelosztó intézmény, ott 50% megy terjesztésre. Az USA-ban egy film marketingköltsége gyakran meghaladja a gyártási költséget. Az, hogy mi itt a 20%-ért küzdünk, nevetséges.

filmhu: A rendszerváltás óta stabil, közel egymilliós törzsközönsége volt a budapesti art-film hálózatnak. Mennyire szívja el az új közönséget a DVD és az internet?

Port Ferenc: A netre manapság már az európai bemutatókkal egy időben felkerülnek a filmek, s ezeket épp az art-mozi hálózat törzsközönsége, többnyire a huszonéves egyetemisták töltik le.  Ez a tendencia két éve kezdődött. És ez a közönség egymás közt cserélgeti a filmeket. Budapesten az art-mozik közönsége 850-900 ezer körül stabilizálódott egészen 2008-ig, amikor egyetlen év alatt háromszázezres nézőszámcsökkenést szenvedtünk el. Erre a terjesztési válságra jött 2008-ban a gazdasági válság, minek következtében egy éve gyakorlatilag válságmenedzseléssel foglalkozom. Az a feladatom, hogy valamilyen módon fenn tudjon maradni a cég. Mert ezek a tendenciák tartósak. Tudomásul kell vennünk az új helyzetet, hogy valószínűleg csak egy szűkebb bázisú art-mozi hálózat lesz a jövőben életképes. Összehasonlítva más kelet-európai fővárosokkal, a mostani évi 600 ezres nézőszám egyébként még mindig fantasztikus. Prágában, Varsóban egy-két art mozi van. Nálunk tizenhárom mozi és huszonhat terem. Azért itt egy két évtizedes sikertörténetről van szó, csak most megváltozott a világ.

filmhu: A Bem már bezárt,  a Hunniára és az Európára is ez vár. Hogyan tovább?

Port Ferenc: Ez a három mozi nem játszott, nem játszik meghatározó szerepet sem a kínálat, sem a bevétel szempontjából. A Corvin mindenképpen megmarad. Ha megnyílik a Corvin sétány – amit nagyon várunk -, megoldódik a parkolási probléma is. A legjobban a Művész megy, aztán a Puskin, az Uránia és a Toldi. A jó kávézó komoly vonzerő. Minden bizonnyal megmarad az Örökmozgó, a Kino, a Cirko, amelyek megtalálták a maguk sajátos profilját, Budán a tabánosok szintén nagyon ügyesek, jól kiépített törzsközönségük van. Látni kell ugyanakkor, hogy a megmaradó hálózat sem tartható fenn a Fővárosi Önkormányzat támogatása nélkül. A múlt évben egyébként először kapott a Budapest Film 50 milliós támogatást a fővárostól, ami mentőövet jelentett az üzemeltetőknek. De ha ez az összeg nem növekszik, az art-mozik nagy része ellehetetlenül. Vidéken is, ha egy város azt akarja, hogy legyen art-mozija - Szegeden, Pécsett, Miskolcon, Győrött -,  20-50 millió forintokkal támogatja az önkormányzat az üzemeltetőket évente.

filmhu: A magyar film piaci védelme 20 éve alapelv. De vajon nem emelné-e a filmek színvonalát, ha nem érvényesülne ez a protekcionizmus korlátlanul?

Port Ferenc: Nagyon szűk potenciális fogyasztói rétegről beszélünk.  Évente egyébként 10 millióan váltanak jegyet a mozikba, tehát egy magyar polgár statisztikailag egyszer megy moziba egy évben. Ilyen számok mellett nem lehet piaci elven működő filmgyártásról beszélni. A besorolási rendszer sajátossága, hogy minden magyar film megkapja az art-minősítést, besorolási procedúra nélkül. Szerintem egyébként abból a harminc filmből, ami mostanában készül, legalább a fele gyártási selejt, nem üti meg azt a színvonalat, hogy akár korrekt iparosmunkának lehessen tekinteni. És nincs visszacsatolás a rendszerben, mert a kurátorok sem a látogatottságot, sem a fesztiválszereplést - vagy nem szereplést - nem tekintik mértékadónak a rendező következő filmjénél. Egy alkotó team akár két-három bukás után is elkezdheti a következő filmjét.

filmhu: De nem épp a forgalmazónak kellene nemeket mondani a selejtre?

Port Ferenc: Ez azért megtörténik, mi pl. sok filmre mondtuk az utóbbi években, hogy köszönjük, nem kérjük. Aztán ha senki nem vállalja, a produkciók maguk forgalmazzák a filmjüket, amit én egyébként teljesen egészségtelen  tendenciának tartok.  De professzionális forgalmazó ennyi támogatásért nem fog vállalkozni magyar filmek forgalmazására.

filmhu: A filmesek viszont arról panaszkodnak, hogy nincs a forgalmazókban semmi kreativitás. Minden film kap egy plakátot, valami sajtófelületet és kész.

Port Ferenc: Pontosan tudom, hogyan kellene csinálni - ahogyan csináltam még öt évvel ezelőtt is -, mikor minden filmre egyedi forgalmazási stratégiát dolgoztunk ki kreatív emberek bevonásával, és buktunk filmenként 3-4-5 vagy 8 millió forintot.  De akkor ez még belefért a Budapest Film szerepvállalásába. Ma sajnos már nem fér bele. Egy-két nagy közönségsikernél, mint a Valami Amerika, vagy a Made in Hungária még nyereségünk is volt. De ma már nem tudja kompenzálni a rengeteg bukást a kevés nyereség. A bukás vagy siker egyébként ezen a nem valós piacon tulajdonképpen nagyon relatív. És az igényes filmekkel igenis el lehet érni relatív sikereket. Én pl. sikernek tartom a Delta 28 ezres nézőszámát. A probléma az, hogy a magyar művészfilm többsége a szemlevetítésekkel együtt a hatezer nézőt sem éri el.

filmhu: A 2000-es évek közepén a mostaninál jóval többen voltak kíváncsiak a nem kifejezetten közönségbarát művészfilmjeinkre is. Közvetlenül a válság előtt 2,5-3 millió nézője volt a magyar filmnek.

Port Ferenc: Ezeket a milliós nézőszámokat már akkor is néhány film hozta össze. A Valami Amerika, a Kontroll, a Csak szex, a Szabadság, szerelem, és ez elfedte a bajt. A professzionális forgalmazás ugyanis ott kezdődne, hogy a producer először csak a forgalmazónak mutatja meg a filmet. Megbeszélik közösen, ki a potenciális közönség, milyen üzeneteket kell eljuttatni hozzá, onnantól pedig a film útja alá van rendelve a forgalmazási stratégiának, a forgalmazó szervez meg pl. minden vetítést. Ehhez képest nálunk elkészül a film, sőt nincs is még kész igazán, de a rendező és a producer már levetíti a filmes meg újságíró barátainak. És Budapest egy pletykafészek, mikorra a sajtóvetítéshez érünk, rossz esetben már elterjedt a hír, hogy ne nézd meg, gyenge. Mert a filmszakma csak látszólag egységes, a valóságban rendkívül érdektagolt, személyes konfliktusokkal és hiúságokkal teli.

filmhu: A valódi produceri filmgyártásban ez elképzelhetetlen.  Mint ahogy az is, hogy a Magyar Filmszemlén süljön el a legtöbb film.

Port Ferenc: Az biztos, hogy a Szemle után már teljesen fölösleges érdemben foglalkozni egy-egy filmmel. Az a 2-3 ezer ember, aki ott megnézte, elterjeszti a hírét, s mint tudjuk, a suttogó propagandánál nincs erősebb. De ezzel a gyakorlattal nehezen lehet szakítani. A közönségfilmek esetében azért már előfordul.

filmhu: Miért fontosabb a Szemle, mint a közönség?

Port Ferenc: Mert a producerek és az alkotók elsősorban nem a magyarországi nézőszámban, hanem a fesztiválmeghívásokban érdekeltek. Sokkal fontosabb számunkra, hogy egy film meghívást kapjon valamelyik első,  másod-, vagy harmadosztályú fesztiválra, mint hogy 5 vagy 10 ezer néző nézi-e meg a moziban.

filmhu: Nagyon rossz a hangulat a szakmában. A filmesek úgy érzik, a Budapest Film  cserbenhagyta a magyar filmet.

Port Ferenc: A Budapest Film nem hagyta cserben a magyar filmet.  De azt nem lehet, hogy csak beszélgetünk a válságról, s minden szükségszerű intézkedést elutasítunk.  A legegyszerűbb a forgalmazásra mutogatni, ahelyett hogy szembenéznénk vele, hogy 30 filmből 15 gyártási selejt.  És ezzel a problémával jelen pillanatban a forgalmazásnak kell megküzdenie. Ez nem jó szereposztás.

filmhu: Az MMKA új vezetése kevesebb játékfilmről és a forgalmazásra szánt összegek csökkentéséről beszél.

Port Ferenc: Szerintem viszont vissza kellene állítani azokat az arányokat, amiben a filmtörvény elfogadásakor maradtunk. A kialakult helyzetnek ugyanis nem a forgalmazás az okozója. Lehetetlen bűvészmutatvány dupla annyi filmet fele annyi pénzből forgalmazni. A forgalmazást egyébként a szakmából sokan nem is tekintik a filmszakma részének. Azt gondolják, a filmszakma csak az alkotói rész. Pedig mikor bekerült a filmtörvénybe a forgalmazás normatív támogatásának elve, azt én úgy éltem meg, mint a forgalmazás emancipációs harcának sikerét. Végre törvényben is elismerték, hogy a forgalmazás része a filmiparnak. Rá kellett jönnöm azóta,  a szakmai közgondolkodásban érdemben nem változott semmi. Én azt várnám az MMKA új vezetésétől, hogy valamiképp természetesen  épüljön be az új kuratórium gondolkodásába az, hogy akkor van értelme milliárdokat  költeni a filmgyártásra, ha a filmeknek van nézője.

filmhu: A Budapest Film Kft-nek 2010-től új többségi tulajdonosa van. Mit várhatunk tőle?

Port Ferenc: A Budapest Film Zrt. a Fővárosi Önkormányzat 100 %-os tulajdonában van és marad is. A leánycégek egyike a Budapest Film Kft., mely cég filmforgalmazással és DVD-kiadással foglakozik, ebből adtuk el a többségi üzletrészt. Korábban ez a társaság üzemeltette a Budapest Film négy moziját, a Corvint, a Puskint, a Művészt és a Toldit, ezeknek az üzemeltetését 2009 januárjában visszaadtuk a Budapest Film Zrt.-nek, hogy a válság ne érje el a cégcsoport legfontosabb részét. Mert végül is nagyrészt ez a négy mozi látja el azt a kulturális szolgáltatást, amit a város az art-hálózattól elvár. A Corvin pedig közben olyan történelmi, kegyeleti hellyé is vált, aminek a megőrzése mindenképpen kívánatos. Szóval a Budapest Film Kft-be a túlélés érdekében kerestünk szakmai befektetőt.  Kiírtunk egy meghívásos pályázatot, amelynek a német A Company lett a nyertese, akikkel 2009 szeptemberében előszerződést kötöttünk, majd ez év januárjában írtuk alá a végleges szerződéseket. A  Budapest Film többségi tulajdona azóta az A Company kezébe került, mely jól ismert cég a filmpiacon. Egyik leányvállalatuk rendszeresen vásárolt pl. számunkra is filmeket. A cég az összes kelet-európai országra, sőt Oroszországra is vásárol filmjogokat, illetve ezek kereskedésével foglalkozik. A Budapest Filmhez hasonló leányvállalata több is van Kelet-Európában, nyilván ugyanazt a modellt alkalmazza majd nálunk is, amit másutt. A cégnek majd 300 milliós potenciális piaca van, és az új tulajdonosnak határozott szándéka, hogy a Budapest Film Kft. továbbra is forgalmazzon magyar filmeket.

filmhu: Fognak-e a forgalmazók nyomást gyakorolni az MMKA új vezetésére, hogy ne kevesebb, de inkább több pénz legyen a magyar film forgalmazására? Legalább a cikk elején említett 20%?

Port Ferenc: Szerintem nem fognak. Amiről beszélünk az nem a forgalmazók, hanem a film és a filmkészítők problémája. A forgalmazó legföljebb kivonul a piacról.