Újabb lenyűgöző mesék várnak a színes nagyvárosban

Hálás dolog olyan társaságban kikötni, ahol egy hétköznapi mesemondó is tartózkodik. Ő az, akit azért szeretünk hallgatni, mert hrabali szinten képes előadni a saját vagy ismerősei leghétköznapibb kalandjait, még a bőre alól is szórakoztató anekdoták bújnak elő. Olyan dolgokról mesél, amit naponta átélünk, ám az ő szűrőjén keresztül még a szupermarket vagy az orvosi rendelő is az Óperencián túlra kerül. Ilyen képességgel megáldott figurák a második évadra visszatérő Városi legendák szereplői. Kerüljön sor a mesélésben épp egy locsifecsi kislányra, kötögető nénire vagy panelházban lakó kisegérre, képtelenség rájuk nem odafigyelni. Szerethető humorral és szellemes megfigyelésekkel teli történeteik rövidségük miatt csattanósak, de bármeddig el lehetne őket hallgatni.

Glaser Katalin animációs antológiája 2017-ben mutatkozott be először, a Kecskeméti Animációs Stúdió legendás sorozatainak (Magyar Népmesék, Mesék Mátyás királyról) hagyományát modern csavarral továbbgondolva: a forrás itt nem a magyar történelem vagy a folklór, hanem napjaink valóságának gazdagon kiszínezett változata. Kötetlen hangvétellel ugyanúgy beleférnek a családi történetek, mint a sztereotípiákkal vagy furcsa szokásokkal játszadozó részek, néha még a szórakoztató ismeretterjesztés is.

Városi legendák: Az emberi test (fotó: Kecskemétfilm)

A sorozat 13 új epizóddal bővült, a kellemesen abszurdba hajló történetekből többek között kiderül, miért a gesztenyék a legalattomosabb fák, hogyan kell nemezelni és hogy mi a legjobb foglalkozás. Lázár Ervin képtelen meséit (Berzsián és Dideki, A hétfejű tündér) idéző képek, hangyaméretű csivavák és a dzsungelben lakó divatdiktátorok vonulnak itt fel. A képzelet és alkotói szabadság csapongása mellett a Városi legendákban az is egyedülálló, milyen könnyedén használja egyidejűleg a világban mindenhol a csodát látó, gyermeki szemléletét, és az élet pozitív oldalát tudatosan, humorral, néha pedig iróniával megtaláló felnőtt nézőpontját.

Tanítani kéne, ahogy egy-egy témáról mindkét korosztály számára szórakoztató, és érthető módon mesél, anélkül, hogy egy kicsit is szájbarágos vagy tolakodó lenne, mint sok hasonló célt felvállaló rajzfilm. A minden szülő számára ismerős gyerekhiszti működését például egy kislány szemlélteti az általában imádnivaló, de ilyenkor óriásszörnyé változó kisöccsével, az emberi test furcsaságait pedig az anyukák fitneszórája alatt unatkozó gyerekek vesézik ki. 

Városi legendák: Nemezelés (fotó: Kecskemétfilm)

A kisebbeket megnevettető poénok harmonikusan simulnak bele a nagyok által felfedezhető rétegekbe, ilyen amikor az óvónéni nagy bánatának következményei a globális felmelegedésre rímelnek. Még a legkanyargósabb sztorik is bravúrosan meglepő módon tekerednek vissza a korábban sugalt végponthoz, le a kalappal az előtt, aki előre kitalálja, miért lesz valakiből nagykorában bombaszakértő csak azért, “mert a szőlő nagyon egészséges.”

A történetek sokszínűségének pompásan megágyaz a kollázs-szerű animáció, ráadásul a színes kavalkádban hihetetlen mennyiségű filmtörténeti utalással találkozhatunk, amiket öröm felfedezni: egy-egy villanásra Rofusz Ferenc A légy vagy Walt Disney A csontváztánc című animációi idéződnek meg, de előkerül Az ördögűző és a Vissza a jövőbe is. 

A Városi legendák a legjobb értelemben vett családi kikapcsolódás, ami túlzás nélkül minden korosztálynak ajánlott. Ráadásul egy-egy epizód még egy kávészünetbe is belefér, így bármikor fel lehet vele dobni a napot. A sorozat második évadja a Kecskemétfilm YouTube csatornáján nézhető.