ESTERHÁZY PÉTER
Forgách András: Házymozi (Esterházy-adaptációk)
Molnár György: Péter filmje (Esterházyra emlékezve)
Esterházy prózájának mozivászonra idézésére mindössze négy egész estés kísérlet történt: Idő van, Tiszta Amerika, Anna filmje, Érzékek iskolája. A szó és a kép közötti aláaknázott határsáv átjárása rendezőt próbáló feladat, különösen, ha az író a nyelv kivételes művésze. Az Esterházy-könyvek nem egyszer pár mondatban összefoglalható eseményeivel a filmrendezőnek nincs könnyű dolga.
BÓDY GÁBOR
Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája (Bódy Gábor)
Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon (Bódy experimentalizmusa)
Czirják Pál: Második tekintet (Pieldner Judit: Szöveg, kép,mozgókép…)
Idén lenne hetvenéves Bódy Gábor. A művész, a tudós, a világpolgár, a provokátor. Minden filmje provokáció volt. Miért lett volna más az élete?
MAGYAR MŰHELY
Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepet” (Beszélgetés Varga Ágotával)
Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” (Beszélgetés Sopsits Árpáddal)
Sopsits Árpád az ötvenes-hatvanas évek sokáig felderítetlen sorozatgyilkosságáról készítette el legújabb játékfilmjét, A martfűi rémet.
FILM NOIR
Pápai Zsolt: Nincs holnap (A film noir műfaji családfája – 3. rész)
Roboz Gábor: Minden fekete (A noir-címke)
Varró Attila: Kettős árnyék (Noir és szerzőiség)
Két noir-koncepció versenyez egymással minden korban, más-más megfogalmazásban, melyeket alapvetően a szerzőiség fogalma határol el egymástól: egyik szerint a film noir olyan korstílus, amelynek szerzői alkotói egységes módon reflektáltak koruk társadalmi valóságára – másik esetben egy frissen egységbe szerveződő tematikai séma a bűnügyi műfajcsoportban, ami áldozathősétől megvonja a bűntelenség pozitív vonását és a bűnhődést állítja középpontba.
KETTÉOSZTOTT AMERIKA
Baski Sándor: A reménytől a rettegésig (Amerika választásai)
Sepsi László: Ellenpont nélkül (Oliver Stone: Snowden)
Benke Attila: Piszkos hetes (Antoine Fuqua: A hét mesterlövész)
A Donald Trump-jelenség elválaszthatatlan a médiától: üzleti karrierjét – az apjától kapott dollármilliókon túl – jórészt azzal alapozta meg, hogy személyiségéből brandet épített. Kampánya behozhatatlan előnnyel indult: pont azokat a tulajdonságait hasznosította riválisaival szemben, amelyek korábban ideális valóságshow-szereplővé tették: arroganciáját, agresszivitását, nárcizmusát.
FESZTIVÁL
Schubert Gusztáv: Szemet szemért (Velence)
Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok (Cinefest – Miskolc)
Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra (BIDF – Budapest)
FILM/REGÉNY
Pethő Réka: Burton, ha diktál (Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei)
Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása (Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony…)
KRITIKA Kránicz Bence: Nincs orvosság (Jean-Pierre és Luc Dardenne: Az ismeretlen lány)
Forgács Nóra: Rémségek kicsiny öble (Bruno Dumont: A sors kegyeltjei…)
Kovács Gellért: Nyelvében él (Denis Villeneuve: Érkezés)
TELEVÍZIÓ Kolozsi László: Nem felejthető (Tasnádi István: Memo)
A címlapon: Bruno Dumont: A sors kegyeltjei … meg a többiek (Juliette Binoche) – A Mozinet novemberi bemutatója.
