Csikós Gergő: Mondhatjuk azt, hogy ez a verseny termelte ki a magyarhangya alapbázisát. Ez még a Bognár Péter vezette Filmklikk szervezésében jött létre tavaly tavasszal, az ebben résztvevő fiatal csapatokból verbuválódott össze az a körülbelül egytucat ember, akik most együtt dolgoznak ebben az új felállásban.
D. P.: Ez volt Peti (Bognár Péter - a szerk.) első alternatív filmforgalmazási projektje, ott azok a motívumok jelentek meg a magyarhangya stratégiájából, hogy kevés vetítésen sok nézőt hoz be, próbál másképp kommunikálni a közönséggel, független filmeket forgalmaz és fiatal forgalmazókat próbál kinevelni. A versenyzőknek ki kellett dolgozniuk egy forgalmazási tervet arról, hogy hogyan szólítanák meg a saját generációjukat, milyen platformokon kommunikálnának egy, a filmbemutatóhoz kapcsolódó buli vagy esemény kapcsán, hogyan csinálnák a merchandisingot. Elkezdődött egyfajta új forgalmazási mód, amely azt vette célba, hogy a digitális generációt visszavigye a moziba.
Cs.G.: Két lényeges eleme volt ennek a versenynek, az egyik, hogy ez a fiatal generáció a friss ötleteivel, formabontó gondolkodásmódjával beleszólhatott a filmforgalmazásba, a másik pedig, hogy a magyar filmforgalmazásba bebetonozott öreg rókák rá lettek ébresztve arra, hogy vannak más, alternatív utak is. Ugyanakkor a régi forgalmazási modellben működő mozisok előtt is felcsillant egy reménysugár.
Húsz év forgalmazási tapasztalata egy alig húsz évet megélt frissességgel
filmhu: Milyen irányból csöppentetek a magyar filmforgalmazás útvesztőjébe?
Cs.G.: Én közgazdász vagyok, a BGF-Külkeren végeztem PR szakon, a szakdolgozatomat a filmforgalmazásból írtam, így ismerkedtem meg Bognár Petivel. Tehát én a gazdasági oldalról jövök, de a film szeretete, a fotózás-filmkészítés vonal régóta jelen van az életemben.
D.P.: Nagyon sok területen megfordultam, rendezvényszervezőként, fotósként dolgoztam hosszú ideig, illetve bulikat szerveztem. Előtanulmányként maximum a filmzakkantságot tudom felhozni. Harmadik alaptagunk, Polgár Móni pedig szociológus, a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom tagja, az, ahogyan ő gondolkodik, illetve az emberekkel bánik, nagyon sokat tesz hozzá ahhoz, hogy a magyarhangya ne egy brand legyen, hanem egy emberarcú dolog.
Vannak más, alternatív utak is
filmhu: Nektek ez főállású elfoglaltság?
D.P.: Mi most 0-24 csak ezzel foglalkozunk, az, hogy egy országos mozgalom elinduljon, hogy rendezvények legyenek, kommunikálva legyen a mozgalom célja, eljussunk az emberekhez, legyen egy formája és meglegyen a tartalom - rengeteg munka, amely egy körülbelül 15 fős társaság kezében van, ugyannakkor ennél jóval több ember dogozik ebben a mozgalomban országszerte.
filmhu: Bognár Péter milyen szerepet vállal a magyarhangyában?
D.P.: Ő végzi a háttérmunkának egy jelentős részét, ami egyrészt áll a külföldi fesztiválokon való megjelenésből, másrészt a tárgyalásból a különböző partnerekkel, a jogtulajdonosokkal kapcsolatos minden háttérmunkát ő végzi el, a disztribúciót, a filmek felvásárlását nagy részben ő intézi. Illetve, amiért mi szeretjük a magyarhangyát az az, hogy van egy belső mag, mi mindig átbeszéljük a dolgokat és együtt döntünk mindenben.
Cs.G.: Húsz év forgalmazási tapasztalata találkozott egy alig húsz évet megélt frissességgel.
filmhu: A Kispál film forgalmazásával kezdődött a magyarhangya története. Ez az akció mennyiben váltotta be a hozzá fűzött reményeket?
D.P.: Teljes mértékben! Azt a célt tűztük ki, hogy 5000 nézőhöz eljuttatjuk a filmet, ebből 4300 valósult meg, ami 80% fölötti kihasználtságot jelent. A mozik nyitottak voltak rá, az embereknek is tetszett az ötlet, meg tudtunk valósítani egy olyan modellt, hogy egy esemény van országosan adott időpontban és abszolút lehetett idomítani a közönséget ehhez. A modell működéséről csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, teljesen elégedettek voltunk.
filmhu: Mi a forradalmi újítás abban a filmforgalmazási metódusban, amit kidolgoztatok?
D.P.: A jelenleg is használatos filmforgalmazási rendszer a '90-es években alakult ki és nem tudja lekövetni a közönség változását. A forradalmi szót óvatosan használnám - ehhez még bizonyítanunk kell. Az első dolgunk a közönségépítés. A forradalmi ebben az, hogy a közönséggel interakcióban döntünk arról, hogy milyen filmeket forgalmazzunk, és ezeket olcsón és korábban hozzuk be, mint ahogyan a torrent-generációhoz eljutnak. A három magyarázat, amivel általában a letöltést indokolják, hogy drágák a mozijegyek, gyakran nem jutnak el a hazai mozikba az adott filmek vagy nincsenek megreklámozva, így a közönség nem tud róluk. Erre a három dologra kell megoldást találni, és nem csak a mozi szintjén, a kultúrafogyasztás számos területén ezekbe a problémákba botlik az ember.
Az első dolgunk a közönségépítés
filmhu: És abban biztosak vagytok, hogy a 25-35 éves korosztály számára, amelyet megcéloztatok, a mozi az egy releváns tér, ami bevonzza őket?
D.P.: Igen, abban hiszek, hogy a mozi most még egy releváns tér, de meg kell tudnia újulni. Van egy folyamat, aminek végbe kell mennie, minden mozinak tudnia kell, hogy ki a közönsége, az mire vágyik, miként akarja használni az adott mozit. Ha például esemény helyszínnek, akkor annak teret kell adni, ha a legújabb digitális tartalmakat akarják ott megnézni, akkor annak. A Cinereal e-cinema rendszere azért jó, mert digitális, letölthető kópiákon tud kavarogni minden, amit a rendszerbe bekapcsolódott mozikban bárhol le lehet vetíteni. Ha például videoklipeket akarok vetítetni filmek előtt vagy után, akár egy héttel a megjelenésüket követően, ennek semmi akadálya nincs. Mi is a közönségünk ízlését próbáljuk lekövetni, első körben mi adjuk a tartalmakat, a helyeket, de később azt szeretnénk, hogy a közönség diktáljon, mind a tartalomra, mind a helyszínre vonatkozóan.
filmhu: Bemutatnátok röviden a HangyaPASS elnevezésű bérletes rendszereteket?
Cs.G.: Első megmozdulásként a magyarhangya egy 6 filmes bérletet dobott piacra. 20-30, a célközönség korosztályából kikerülő fiatal választotta ki ezt a hat filmet az aktuális fesztiváltermésből. Ezek mindegyike 2010-es fesztiváldíjas független film, amelyeket egy-egy esemény keretében vetítünk le egyetlen egyszer, az ország számos pontján, egy időben. Ezáltal mind a 17 moziban premierélményt kapnak a nézők. Bizonyos filmekhez el tudjuk hívni a rendezőt vagy a főszereplőt, bizonyos filmekhez skype interjúk lesznek - tehát mindig lesz egy közvetített fő esemény a filmek előtt, amitől még inkább premier hangulata lesz a vetítéseknek.
D.P.: Ezenkívül minden alkalommal bemutatunk három filmtrailert, amelyekre szavazhatnak a nézők a moziban és a facebookon is - ez alapján dől majd el, hogy mi legyen a következő hangyaPASS tartalma. Ezen felül néhol hatalmas partit szervezünk a vetítések után, illetve a Daazo jóvoltából minden film előtt levetítünk egy kisfilmet, ami vagy egy friss magyar alkotás lesz, vagy egy-egy rangos fesztiválokat megjárt filmcsemege.
filmhu: A kommunikációtok 100%-ban az interneten zajlik?
D.P.: Nagy szerepe van az online közösségi oldalaknak ebben, ugyanakkor próbáljuk kihasználni a város adta lehetőségeket - matricázunk és pár hete például zebrákra festettünk fel inverz graffitiket, amelyek a május 3-i fényfestésünkre invitáltak. Próbálunk olyan felületeken is megjelenni, amikben mások még nem gondolkodtak. Nem óriásplakátokon és újsághirdetéseken keresztül kommunikálunk, ennél frissebb platformokat keresünk, amelyeken keresztül a célcsoportunk jobban elérhető. A kommunikációnk fontos állomása volt a május 3-i fényfestés, amikor egy mozi bevonásával csináltunk valamit a nyílt utcán, amit eddig itthon még nem csinált senki. Ez egy elképesztően izgalmas vizuális orgia volt, ugyanakkor úgy meséltünk filmekről, ahogyan egy trailer nem feltétlenül képes. Gyakran felmerül egyébként a kérés, hogy vágjunk újra trailereket, mert sokan azt érzik, hogy átvágják őket az előzetesek, nem azt kapják a moziban, amit ez alapján vártak.
Cs.G.: A filmekről való kommunikációnk fontos része lesz az antrailer is, amely a honlapunkon lesz fellehető - itt egy helyen kapsz meg minden fellelhető információt az adott filmről, akár egy órát is eltölthetsz azzal, hogy egy interaktív menüben barangolva ismerkedsz az adott filmmel és közel kerülsz hozzá.
filmhu: Kikből állnak a vidéki hangyabolyok?
Cs.G.: A hangyabolyok a Kispál film forgalmazásakor alakultak ki Pécsett, Szegeden, Cegléden és Esztergomban. Ezt szeretnénk kiterjeszteni minél több városra, hiszen ettől lesz mozgalom jellege ennek a kezdeményezésnek. Az a cél, hogy az adott vidéki moziban olyan helyi fiatalok vegyék kézbe a szervezést, akik szívügyüknek tartják a helyi mozit, a jó filmeket, a modern vizuális kultúrát és annak megértését és befogadását. Azok, akik ki vannak akadva a fennálló helyzeten és tenni akarnak valamit például a mozik bezárása ellen. Olyan embereket keresünk, akik a mi problémáinkat magukénak érzik és szerepet tudnak vállalni a mozgalomban - így tudunk a hely specifikumaira, az adott közösség egyéni igényeire koncentrálni a későbbiekben. Hogy a közösségi élmény lokálisan és országosan is megteremtődjön.
a fényfestés
filmhu: A Kispál filmnél és a hangyaPASS-nál is az 5000 főt tűztétek ki célul. Minimum hány bérletvásárló kell ahhoz, hogy rentábilis tudjon lenni ez a kezdeményezés?
D.P.: A terv az, hogy a költségek egyik részét a szponzor, másik részét pedig a fogyasztó fizesse - tehát állami támogatás nélkül működő forgalmazási struktúráról van szó. Ha nincs szponzor, akkor a költségeket teljes egészében a fogyasztó fizeti, ilyen modellben 3-4 ezer főnél térülnek meg a költségek. Jó volna, ha lenne lokális szponzoráció, helyi gazdasági szereplők beszállásával a kikalkulált 3600 forintos bérletárak olcsóbbá válnának. A honlapunkon fent van a tételes költségvetés, ebből kiderül, hogy minimum 4000 fő kell ahhoz, hogy ez a dolog működjön. Reményeink szerint pontenciális szponzorok fognak fantáziát látni a hangyapass támogatásában és rá fognak jönni arra, hogy ez egy járható út a célcsoportjuk megszólítására.
filmhu: Ki vállalja a pénzügyi kockázatot, ha mondjuk 3000 bérletet adtok csak el?
D.P.: A Helyzetek és gyakorlatok és a Kispálfilm forgalmazási költségeit forgattuk vissza, ez volt az a minimális alaptőke, amiből ezt a kezdeményezést finanszírozni lehet. A hosszú távú működéshez 4000-5000 nézőre van szükség. Az első bérletnél talán ez egy túlságosan nagy szám, de a jövőben ez kellene legyen a szűk keresztmetszet. Eleinte a mozik is szkeptikusan álltak hozzá ehhez a kezdeményezéshez, de, mivel a mozik túlélése nem sokon múlik, szerencsére sokan belevágtak velünk ebbe a dologba.
filmhu: És mennyi esélyt láttok arra, hogy cégek ráharapnak a szponzoráció lehetőségére? Van-e számottevő különbség a budapesti és vidéki cégek aktivitása közt?
D.P.: Több olyan vidéki város van, ahol cégek kiálltak a kezdeményezésünk mellett és megszponzoráltak teszem azt száz moziszéket. Természetesen nehéz feladat országosan elterjeszteni ennek a lehetőségnek a hírét, de vannak városok, ahol már majdnem a teljes férőhelyre 2000 forintért tudunk bérletet adni. Május 9-én már a végleges helyárat hirdetjük ki, tehát az adott városban azon az áron tudják megvásárolni a bérletet, a befolyt szponzori pénzekhez mérten.
filmhu: Úgy tudom, kezdetben havi egy előadást terveztetek. Miért döntöttetek végül a heti egy vetítés mellett?
D.P.: Ennek elsősorban az az oka, hogy bebizonyítsuk, hogy ez egy hetente fenntartható rendszer. A következő bérlet közönség által megszavazott filmjeit nyár végén kezdjük el vetíteni, és attól kezdve tervezzük, hogy akár több bérletet indítunk el egyszerre, különböző tematikákra vagy filmműfajokra épülő bérleteket.
filmhu: A távlati tervetek az, hogy ne csak fesztiválfilmeket vetítsetek, hanem legyen egy zombi-bérlet, egy romkom-bérlet és egy operafilm-bérlet?
D.P.: A hangyaPASS1 kétségkívül egy artfilmes bérlet, ugyanakkor nem kőkemény fesztiválfilmeket próbálunk meg letolni az emberek torkán, ezek fogyasztható és egytől-egyig remek filmek. És valóban, azt szeretnénk, hogy az első bérlet legyen egyfajta főtér és ebből ágazzanak ki kis utcák és akár sikátorok is. Létező közönségnek akarunk filmeket behozni, létező igények mentén.
filmhu: Mondanátok pár kedvcsináló szót a HangyaPASS1 filmjeiről?
D.P.: A Vagyunk, akik vagyunk egy teljesen új megközelítéssel dolgozó horrorfilm, az Attenberg című görög és a Tilva Ros című szerb film a felnőttválásról szó, az egyik női, a másik pedig férfi oldalról közelít. A Life of fish az elmúlt évek leges-legegyszerűbb, legőszintébb és legjobb romantikus filmje. Az Enter the Void totális vizuális orgia két és fél órán keresztül, a Prímszámok magánya pedig egy klasszikus és gyönyörűséges dráma fiatalokról, egy fontos kérdéseket feszegető könyvadaptáció.
