Bonyolódó screener-botrány

A múlt pénteki New Yorkban hozott ítélet értelmében a screenereket szabadon lehet küldeni azon MPAA-tagoknak, akik írásban vállalják a felelősséget a hozzájuk kerülő filmekért. Az eset érdekessége az, hogy Jack Valenti az MPAA főnöke saját magának vesztette el a pert. A sokáig hangoztatott indok mellett, miszerint a tilalom célja a kalóz másolatok elleni védelem lenne, Valenti érdemben nyilatkozott a stúdiók közti versenyszellemmel kapcsolatban is – vesztére.

Valenti azzal érvelt, hogy a nagy stúdiók közti kiélezett verseny egyenlő esélyeit rontja a screenerek küldése. A bíró szerint ezzel az Akadémia főnöke elismerte, hogy az intézkedés versenyellenes, illetve éppen azt bizonyította, hogy az eddig fennálló viszonyok úgy jók, ahogy vannak. Ezzel szemben az MPAA nem volt képes számszerűsíteni a screenerek küldéséből illetve az ennek következményeként jelentkező feketekereskedelemből származó anyagi kárt.

A bíró ugyanakkor elvetette egy, a függetlenek elleni összeesküvés lehetőségét, és „paranoiás fantáziálás”-nak minősítette azt, noha az ítéletben nekik kedvezett. A bírósági ítélet azonban korántsem tisztázta a helyzetet, és ha lehet, csak még hevesebb vitát váltott ki. A Warner Bros., a Disney és a Universal tartja magát az új feltételekhez, miszerint csak azon Akadémia szavazóknak küldenek screenert, akik aláírták a megállapodást. Bár a jogerős bírósági döntés értelmében az eredeti tilalmi intézkedéshez képest sokkal több szavazóhoz juttathatók el legálisan a filmek, bizonyos stúdióvezetők csak a tavalyi állapotokhoz való teljes visszatérést tartják elfogadható eredménynek.

Felmerült ugyanis egy harmadik szempont is. Számos független gyártó cég, (például a Lions Gate) nem csak akadémiai tagoknak, hanem egyéb, a filmek pr-ja szempontjából fontos személyeknek is szándékozik filmet küldeni. Ha ez valóban megtörténik, akkor furcsa módon a nagy stúdiók szuperprodukciói kerülhetnek hátrányos helyzetbe, illetve direkt módon az alkotók is.

Akkor viszont felmerül a kérdés, hogy az akadémiai tagokon kívül még másoknak (filmkritikusoknak, egyéb jelölő bizottsági tagoknak) is írásba kell adni, hogy nem viszik el a kínai piacra az új filmek DVD-it.

Első látásra a helyzet úgy tűnhet, hogy mindenki szabadon küldözgethet screenert, akinek csak akar. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Mivel az Akadémiát lényegében a nagy stúdiók irányítják, azáltal, hogy bojkottálják a screener küldést, ismételten befolyásolják a jelöltlisták állítását. Ezen kívül a nagy stúdiók alá rendelt kis függetlenek a saját versenyükben kerülnek hátrányos helyzetbe a nagy testvér ügyletei miatt. Továbbá, ha a szuperprodukciókat nem küldik el túl sok helyre a bemutató előtt, míg a függetlenek igen, az a filmek hosszútávú anyagi sikerében is egyenlőtlen feltételeket eredményezhet. Egyesek már a trösztellenes törvény megszegéséről beszélnek.

A nemrégiben fennálló tilalmat tehát lassan screener-küldési kényszer váltja fel. Ezt indítványozza legalábbis a felperes ügyészeitől származó levél, mely szerint a bírósági döntés nem felhívás volt, hanem utasítás, azaz a tilalmat kötelező jelleggel figyelmen kívül kell hagyni.