Amíg a legtöbb karácsonyi film után úgy érezhetjük magunkat, mint akinek kipeckelték a száját, és cukrot öntöttek belé – aki elég bátornak érzi magát, az a Netflix ünnepi kínálatában rengeteg példát talál erre –, addig Tiszeker Dániel második nagyjátékfilmje mértékletességet tanúsítva adja elő nagyjából ugyanazt az üzenetet a szeretet fontosságáról, meg arról, hogy a szerelemért érdemes küzdeni.
Ötvös András a film forgatásán
És láss csodát, így rögtön átélhetővé válik a Nagykarácsony édeskés világképe. Mert persze jó dolog álmodozni mézeskalács ízű szerelemről, csak ezt ügyesen kell csinálni, úgy, hogy ne legyen rögtön szembetűnő az egésznek a lehetetlensége. Jelentem, Tiszekerék ezt megoldották, és ahol csak lehetett, humorral tompították az éppen túlcsordulni készülő romantikát.
Az is a Nagykarácsony alkotói javára írandó, hogy egy izgalmas krízishelyzetbe lökték bele a főhőst. Arnold tűzoltó, napközben a világ megmentője szerepében tetszeleg, esténként, mint egy darab fa zuhan a kanapéra, és nyitja a sört a tévézéshez. Önelégült hétköznapjaiból és macsó attitűdjéből egy balul elsült lánykérés zökkenti ki: az ablakon belesve sokkolja a látvány, a barátnője egy filmsztárral csalja meg őt. Leszédül a daruról (helyesen: magasból mentőről), és az esés, valamint a trauma következtében tériszonyos lesz.
 (2).jpg)
Ötvös András és Zsigmond Emőke
Egy pillanat alatt szertefoszlik Arnold heroikus, félelmet nem ismerő imázsa, és kénytelen lesz elvállalnia egy olyan melót, ami nem illik bele a férfiasságról alkotott hamis elképzelésébe. A karácsonyi vásár biztonságára kell ügyelnie, különös tekintettel a karácsonyi műsorra készülő gyermekkórus próbáira.
A film a maga bájos módján rácsatlakozik egy manapság igencsak népszerű témára, a hagyományos férfieszmény kritikájára. A könnyed műfaj határain belül Ötvös András remekül jeleníti meg a tűzoltó identitásválságát. Minden pillanatában meggyőző alakítást nyújt, akkor is, ha éppen bizonytalankodást, flegmaságot vagy éppen agressziót kíván meg a szerep. Megkapja a kellő drámai súlyt a krízishelyzet, azzal együtt is, hogy számos remek poénnak ágyaz meg: felcserélődnek a szerepek, és az öngyilkosjelöltnek kell lehoznia a magasból a tűzoltót.
Scherer Péter és Pokorny Lia
A másik főszereplőt, a gyerekkórus előadását rendező Esztert kevésbé izgalmasra sikerült megírni, a karakterbéli hiányosságokat viszont pótolja Zsigmond Emőke kivételesen erős kisugárzása. Játékával elhiteti velünk, hogy a lány derűs életszemlélete tényleg ragadós tud lenni, sőt, azt is, hogy sokkal több van Eszterben, mint amit a forgatókönyv láttatni enged. Több olyan váratlan pillanatot is megnéztünk volna a színésznőtől, mint mikor a tengerészgyalogosok kiképzéséről kezd el beszélni. Simán megoldotta volna őket. Elragadtatásomban írhatnám, hogy idén Zsigmond Emőkének hívják a karácsony angyalát, na de ezzel pontosan abba a giccsbe ragadnék bele, amit a film sikeresen kikerül.
Kettejük kibontakozó szerelmének a történetét ügyesen színesítik a mellékszereplők. A tűzoltós négyes (Ötvös mellett Dékány Barnabás, Egger Géza és Orosz Ákos) akár egy sorozatot is elbírna, annyira jó a dinamika köztük. Hétről hétre nézhetnénk, ahogy egymást szívatják a kapitányságon, munka után a pultot támasztva, és nagy ritkán, még tűzhöz is kivonulnának. A magyar valóság a simlis kisvállalkozót játszó, pénztől dagadó övtáskát viselő Scherer Péternek köszönhetően szivárog be a filmbe, az öngyilkosjelöltet alakító Mészáros Máté szinte minden mondata nevetésre ingerel, és a diszpécserként feltűnő Hernádi Judit is telitalálat.
.jpg)
Szabó Kimmel Tamás
Az önmagát játszó Szabó Kimmel Tamás volt a Nagykarácsony legkreatívabb húzása. Kiapadhatatlan poénforrást jelent amiatt, hogy nemcsak egy szuperhősként tetszelgő tűzoltót játszik egy elképzelt mozifilmben, hanem még a mentálisan megroggyant Arnold képzeletébe is beköltözik. Bárcsak a zeneválasztás terén is működött volna az alkotók kreativitása, mert sajnos kimondottan sablonos lett a film soundtrackje. Többször volt az az érzésem, hogy feleslegesen erősít rá a karácsonyi hangulatra és rátelepszik a zene egy-egy jelenetre.
A sok mellékszereplő akár veszélyesen le is lassíthatná a filmet, Tiszeker azonban végig odafigyel a tempóra, sosem veszik ki a lendület a filmből, tényleg meglepő gyorsasággal illan el a 109 perc. Scherer Péter és Pokorny Lia románcánál rezeg a léc, hogy volt-e erre szükség, de olyan terjedelmet kap, hogy még pont elfér a fő szerelmi szál mellett, és szerencsére csak eljátszik annak a lehetőségével a film, hogy egy kórista kisfiú első szerelme is külön szálat kapjon. A rendező és Mészáros Attila vágó ritmusérzékére kiváló példa az a kifejezetten humoros montázs, melyben a gyerekek elmesélik a megrökönyödött szüleiknek, hogyan is történt a valóságban a szeplőtelen fogantatás.
A Nagykarácsony fordulatain maximum egy marslakó lepődne meg, kötelességtudóan követi a romantikus komédiák szabálykönyvét: ahogy azt megszoktuk, a szerelmesek összevesznek a film kétharmadánál, és persze van benne egy nagy futás is. Kiszámítható film, de ez most nem baj, mert ha a történet szintjén nem is, de apróságokkal azért többször is meg tud lepni. Az átírt karácsonyi darab például akár kiállásként is értelmezhető a nem hagyományos családmodellek mellett. Őszinte bája, a remek alakítások és az emlékezetes poénok üdítő gyakorisága könnyedén elnyomja azt az érzést, hogy ilyet már sokszor láttunk.
Tiszeker Dániel romantikus komédiája megadja azt az élményt, amit a karácsonyi filmek célul kitűznek maguk elé, de mesterkéltségük és csillogással eltakart ürességük miatt a legtöbb képtelen elérni. A játékideje alatt kellemesen szórakozhatunk, utána pedig derűsen, könnyed léptekkel indulhatunk el a folyosón a dolgunkra. Sőt, még most, napokkal később is örömteli érzést okoz visszagondolni rá. Van most már nekünk is egy klassz karácsonyi romkomunk, a következő pedig, a Nagykarácsonyra építve, akár a mélyebbre is áshat és a műfaji szabályokat is áthághatja majd.
