Aztán áttért a Csendes barátra, amiben ugyanúgy fontos szerepet kap a titok: „Van némi, a mi érzékeinkre lefordítható információnk erről, de igazából fogalmunk sincs hogyan éli világát egy fa. Ha elismerjük, hogy a fa egy komplex lény, aminek van egy külön világa, az rögtön kiránt minket a rendőri szerepből, aki mindent próbál irányítani, pedig nélküle is folynak a dolgok. Ez a felismerés egy nagy közösség tagjává tesz meg minket, egy kellemesebb pozícióba kerülünk a világban. Több pozitív következménye is lehet, első körben például sokkal kevésbé leszünk magányosak.”
Kezdetben volt aggodalom Enyediben amiatt, hogy egy szokatlan filmtervet próbál megvalósítani – ugye az egyik főszereplő ez magányos páfrányfenyő -, de meglepetésére a németországi pályázatok, „mint kés a vajban” mentek át, és nagyobb nehézségek nélkül összeállt a nemzetközi koprodukció költségvetése. Elmondta, ki az a számára fontos személy, aki miatt mindig is Németországba képzelte el a filmet, és arról is szót ejtett, miért ragadta meg annyira Marburg város botanikus kertje, hogy más központi helyszín fel sem merült.
A podcastben végigkövetjük a film keletkezéstörténetét, ami egészen a tízes évek nyúlik vissza: már a Testről és lélekről előtt készen volt a forgatókönyv egy korai, azóta sokat módosított változata. Teltek az évek, jött a nagy lehetőség, hogy elkészítheti A feleségem történetét, így ismét hátrébb sorolódott a Csendes barát, de hozzátette: „végig ott ketyegett a tarkómban ez a film”.
Emiatt tudott a covid bekerülni a harmadik történetszálba, amiről elmondta: „Írtam két forgatókönyvet, amikből aztán nem lettek filmek. Mindkettőt arra építettem, milyen egyedül lenni olyan térben, amit sok ember számára építettek. A kiürült egyetemi campus kielégítette ezt a régi vágyam.”
Enyedi korábban sokat beszélt már Tony Leungról, természetesen nálunk is szóba kerult a hollywoodi filmsztár, és az is, rajta kívül még melyik színészével érzi azt, hogy igazi barátság alakult ki köztük. Elmesélte, hogyan viselkedett a forgatáson a „zöldfülű” Enzo Brumm, Luna Wedler epizódjában milyen okokból volt fontos a párbajjelenetként is felfogható egyetemi felvételi, és arra is kíváncsiak voltunk, miért pont egy nőnemű gingko biloba és pont egy „csoffadt külsejű” muskátli lett a két növényi főszereplő. Kiderült, sokáig egy denevérek által beporzott, éjszaka virágzó, szubtrópusi fa köré építette a történetet, de aztán ettől a fától meg kellett válnia.
A nyitójelenet kapcsán – egy páfrányfenyőmag sarjad ki benne – elmondta: „Fontos volt, hogy a legelején legyen érzékeltetve, ez nem egy kedves családi film cuki növényekről. Bár a 16os karika túllőtt a célon, törtük is a fejünket, hogy miért kaptuk.” Enyedi részletesen mesélt arról, milyen képi és hangi eszközökkel próbálták érzékivé tenni a természetet, hogy aztán a végén eljussanak odáig, hogy „két béna pasas összehozza a 150 éves fa első orgazmusát”.
Megbeszéltük, miért nyúlt eltérő filmkészítési technikákhoz és nyersanyagokhoz a három epizódban, szóba került a celluloidhoz fűződő viszonya, az is, hogyan erősítette fel a film humorát Szalai Károly vágó, és megemlékezett a nemrég elhunyt Rigó Máriáról, aki a pályája korai szakaszában több nagyjátékfilmjét is vágta. Hogyan kapcsolható össze Enyedi Ildikó világlátása Tarr Béla legendás mondatával, hogy „kozmikus a szar”? Ezt is megtudhatod, ha végighallgatod az adást.
A teljes beszélgetés a lenti lejátszóra kattintva és a népszerű podcast alkalmazásokon keresztül hallgatható, a korábbi adások Spotify-on és az Apple Podcast oldalán is elérhetők.
