Elnézést kérünk adásban tapasztalható technikai hibáért!
Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta még a 90-es években, a MOME-n találkoztak, ahol egyikük animációs, a másik fotó szakra járt. Londonban tanultak tovább, ezután kezdtek közös filmes projekteken dolgozni. Adásukban mesélnek első, megvalósulatlan egész estét animációjukról, amire szerintük akkor még nem volt felkészülve az animációs világ.
Felidézik, hogyan kezdték el az első Inkubátor Programban fejleszteni a Műanyag égboltot, aminek hét éven át a „foglyai” maradtak. Az animációs film hamar kinőtte az Inkubátor kereteit, elmesélik, hogy ennek milyen hatása volt a projektre. Kiderül, hogyan jutottak el a szerelem és a növénnyé való átlényegülés ötletétől a disztópikus történetig, amelyben egy búra alá zárt városban élő férj próbálja megmenteni feleségét ettől a sorstól, és az is, hogy miért rotoszkópos – tehát élőszereplős felvételeket átrajzoló – technikát választottak hozzá.
Szó esik arról, hogyan viszonyulnak sci-fihez, és miért akartak inkább egy „zsánermixet” létrehozni, amiben a műfaji film és a kamaradráma között egyensúlyoznak.
Az ember korának nagy jelentősége van a Műanyag égbolt világában, ötven év felett mindenkinek fel kell adnia a testét a közjó érdekében. Az alkotópáros a stúdióját már a forgatókönyvírás közben Szamosi Zsófia és Keresztes Tamás fényképeivel tapétázta ki, pedig a karaktereik fiatalabbak náluk – kiderül, miért mégis őket választották a két „átlagember” szerepére.
Műanyag égbolt / Fotó: Fórum Hungary
„Be akartunk zárni közel 2 millió embert a városba” — belemegyünk abba, hogyan tervezték meg a jövő Budapestjét, és hogy egyáltalán miért olyan valós, magyarországi helyszíneket választottak a filmnek, mint Miskolc. Szóba kerül az is, hogy eredetileg milyen építészeti stílusban gondolkodtak és miért döntöttek egy könnyebben felismerhető világ mellett. Annak ellenére, hogy a néző csak egy rövid feliratból értesül róla a film elején, kiderül, hogy ők részletes idővonalat dolgoztak a klímakatasztrófa által sújtott világ történelméhez – és az is, miért vélik úgy, hogy még így is optimisták voltak.
„Egy Rembrandt-kép ér többet vagy egy jegesmedve?” — nem kerülhetjük el a klímaváltozás kérdését, kiderül, hogyan viszonyulnak ehhez és hogy szerintük tehet-e még bármit az emberiség, hogy elkerüljön egy olyan sötét jövőt, mint amit a filmben ábrázolnak. Azt is megtudjuk, milyen hatással voltak a filmre az olyan globális események, mint a világjárvány vagy a szomszédban dúló háború.
Az adásban arról is beszélgettünk, hogyan nézett ki a „szegényes Marvel-filmre” emlékeztető forgatás a színészekkel, hogy mivel tudták oldani a hangulatot a nyomasztó jövőbeli világ megalkotása közben, és elmondják, miért gondolják úgy, hogy már most láthatatlan burák jelentek meg egyes országok felett.
A podcast meghallgatható a lenti lejátszóra kattintva, illetve elérhető Spotify-on, iTunes-on, illetve más népszerű podcast alkalmazásokban.
